Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg túl sokat várok a férjemtől?
Még vidéken éltünk addig segített a kertben, fát vágni, stb.
Felköltöztünk Budapestre, mindketten dolgozunk.
Én hétfőtől péntekig 8-16 ig, ő neki változó a beosztása, de 10-23ig dolgozik.
Neki 3 szabadnapja van a héten, nekem a hétvége.
Kérem őt, hogy mikor szabadnapos csak annyit segítsen, hogy amiből eszik tányért tegye el maga után, vagy esetleg szabadidejébe el is moshatja. Pakolja össze maga után a szennyes ruhát és tegye be a szennyestartóba.
De semmit nem segít. Abból áll a szabadnap, hogy felkell, megy a haverokhoz, onnan hazaér 12-13 óra körül, jobb esetben ekkor reggelizik. Utána ledől 5ig még nem megyek. Utána is csak a tv-t nézi, nekem semmit nem segít.
Jogosan esik rosszul vagy tényleg én reagálom túl?
Én is megcsináltam eddig mindnet. De meguntam, hogyha én kérek valamit otthon az egyik fülén be, másikon ki. Haver meg kér valamit ugrik. Akkor nincs szabadnap.
De ő szerinte sokat várok azzal, hogy vigye ki a szemetet, vagy mosson el 3 tányért még haza érek, abba a 9-10 órában. Vagy a piszkos ruhát a szennyesbe pakolja és ne az egész házba amerre megy.
Ajtóba cipő, nappaliba nadràg, konyhába az ing, fürdőbe a zokni és a hálóba a gatya.
Azt is elmondtam neki úgy gondolom nem cseléd vagyok. Vagy partnerként tekint rám és együtt oldjuk meg a dolgokat vagy akkor könnyes búcsút veszünk egymástól.
Még vidéken éltünk addig segített a kertben, fát vágni, stb.
És? Akkor már a mosatlan meg a szennyes jó helyen van, ahol terem?
Szerintem a kérdező nem mártírkodik, tanácsot kért, hatha valaki hasonló cipoben járt és tudna segíteni.
Vagy egyből szakítania kellene ha probléma adódik?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!