Kicsit fura a helyzet,de megpróbálom elmagyarázni.Ti mit gondoltok erről,szerintetek ő látja elég furcsán ezt a helyzetet, vagy én?

A barátom 32 éves,és nagy koncertre járós(rock),én pedig nem. Nyáron vannak bandák,amikre el szokott menni,mielőtt összejöttünk,és most is elmegy..Én nem szoktam vele menni,mert nem érdekel,én csinálom itthon a dolgom addig. Soha nem csalna meg, mert nem az a típus, ráadásul nincs túl nagy sikere a csajoknál sem,mert túlsúlyos.De nem ez a lényeg. Nekem nem tetszik,hogy ő csak így elmászkál, amikor kedve tartja koncertre és meg akarja magyarázni,hogy ez így van jól. Szerinte az a normális párkapcsolat,ahol mindegyik fél,azt csinál amit akar.Meg szerinte,ha azt mondom,ne menjen akkor nincsen meg a bizalom.Nekem otthon mindig azt tanították,ha valaki kapcsolatban él,akkor a párja legyen az első, és ne a saját hobbiját helyezze előtérbe. Többen furcsán néznek ránk,amikor a barátom kinyögi,hogy én minden morgolódás,meg hepajozás nélkül elengedem őt bárhova. Viszont engem ennek ellenére mégis zavar,hogy elmegy,csak nem esek neki,és barmolom le érte. Szerintetek ebben a helyzetben, mi a helyes megoldás?