Nők akiknek a párja kiveszi a részét a háztartásban hogy csináltátok? Ráneveltétek valahogy vagy már eleve ilyen volt a párotok?

Amúgy, ha nem tudna főzni, vagy maga után lusta lenne elpakolni, akkor szépen először rávezetném, segítenék, megmutatnám neki, adnék időt, hogy elsajátítsa, viszont ha nem lenne rá vevő, akkor szakítanék, mert nem vagyok cseléd, se bejárónő.

(#1)

Én a "másik oldalról" nyilatkozok, de úgy gondolom, hogy egy normális kapcsolatban a terhek is közösek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent mániákusan 50-50%-ban kell elosztani, mert amit például az egyik fél utál, a másik meg szívesen megcsinál, akkor csinálja ő. De ne az legyen, hogy az egyik fél beleszakad a munkába, míg a másik meg csak bámulja a tévét, vagy rosszabb esetben még ki is szolgáltatja magát.

Ami pedig azt illeti: szerintem eleve olyannal célszerű ismerkedni, aki megfelel a kívánalmainknak. Egy már kialakult kapcsolatban megváltoztatni a másikat nehezen megy, és nem is biztos, hogy az a helyes út.

Ilyen volt. Még együtt se voltunk, már főzött nekem.

Mindig elmosogat, ha én főzök.

Aztán összeköltöztünk (mindkettőnknek első albi, első együttélés, sőt első kapcsolat. Egyetemi koliból költöztünk össze)

Nekem is meg neki is sokat tanított ez az új, felnőttebb élet. Együtt alakítottuk ki a szokásainkat.

Nevelés nem volt, pedig van 1-1 kissebb olyan, dolog, amit én így szeretnék, ő meg úgy. De ilyen apróságok nem okoznak gondot. Ha meg mégis, meg tudjuk beszélni, illetve arra is meg tudom kérni természetesen, hogy pl csináljon ebédet/vacsorát mire hazaérek ha tudom hogy ő otthon van.

Nevelgetné a franc, egyszerűen normális pasit kerestem.

Gondoljunk már bele: ha egy férfi a kapcsolat előtt egyedül élt, jó esetben elvégezte magának az összes házimunkát (ha nem, akkor eleve kuka, olyannal azért remélem senki nem áll össze, aki felnőtt létére hazajár a mamához a szennyessel...). Mennyire kell lenézni a társunkat, hogy összeköltözés után alapértelmezetten az ő nyakába varrjuk a saját részünket is a házimunkából - amit addig képesek voltunk magunknak intézni? Ez hozzáállás kérdése és aki nem teljesen hülye, az nem áll le olyannal, aki cselédnek tekinti genitália alapján.