Nők akiknek a párja kiveszi a részét a háztartásban hogy csináltátok? Ráneveltétek valahogy vagy már eleve ilyen volt a párotok?

Ilyen volt, nem kellett neki magyarázni, hogy nem az anyja vagy a bejárónője vagyok és a közös lakás mindkettőnk feladata. Szerintem 2023-ban ez alap kéne, hogy legyen.

Egy barátnőm van, aki elfogadott egy lusta herét, bő 5 éve próbálja idomítgatni, jó sok munkával és konfliktussal, minimális eredménnyel. Végigjárták az összes klisét: 'a férfiak nem úgy vannak bekötve, nem veszi észre a koszt', 'szegény nem érti, mi a különbség a mosógép programjai között', 'az ő családjukban ez anyuka dolga volt', 'ő a FéRfiAs munkákat szereti' (egy panelban, lol). Köszi nem.

Ilyen volt alapból meg egyedül élt 10 éven igy mindent magának csinált. Főzni szeretett mindig, a többit megcsinálta mert senki sem csinálta helyette. Gyerekkorában munkára szoktatták, falusi, mindig volt tennivaló állatokkal, kertben, házban. A főzés az övé a kerti dolgokkal , takarítás-mosás enyém de igy pont jó mert mindketten azt csináljuk amit szeretünk jobban.

Igaz viszont hogy mi nők rontjuk el -korábban én is elrontottam- hogy az elején mindent átvállalunk aztán gyerek mellett már nem megy minden.

Olyat kerestem, aki eleve képes és hajlandó kivenni a részét a mindennapi teendőkből.

Aki akár csak fél évig is élt korábban egyedül, az megtanulta ellátni magát és rendben tartani a környezetét (ha van rá igénye nyilván). Pontosan ezért nem kell olyan pasi, aki egyenesen anyukától cuccolna hozzám, mert már olvasni is nevetséges, mikor itt írják egymásnak a házicselédnek tartott nők, hogy 'mutasd meg neki, hogy működik a mosógép, legyél vele türelmes, először csináljátok együtt', meg 'vezessétek egy táblázatban, hogy mikor mit kell felmosni és dicsérd meg, ha sikerült neki' 😂😂😂

Nekem eleve ilyen volt. Özvegy volt. Amikor először elvitt a házába, nem is volt ez megbeszélve, csak randiztunk és kirándultunk. Szóval nem készült rá, hogy elmegyek hozzá, de olyan rend és tisztaság volt, hogy a járólapról fel lehetett volna enni a habos tortát.

Azóta is mindent ketten csinálunk, kitakarítja a fürdőt, porszívóz, mikor mit kell csinálni. (Kert, külső terep meg csak az övé, ahhoz nem is nyúlok). Amit teljesen átvettem, az a főzés, mert a hobbim is egyben. (Ő pedig imádja a kajáimat.) De minden mást megosztunk, nem is kérdés.

Amúgy nekem apum is ilyen volt. És most jót mosolygok, mert a vejem és a lányom is így vannak munkamegosztás terén:)

Szerencsére ma már alig tudok példát a környezetemből, ahol a nő ne várná el az első perctől a munkamegosztást. De ha visszakeresel itt az oldalon hasonló kérdéseket úgy 10+ évvel ezelőttről, zömmel olyanokat találsz, hogy "jaj hát a férfiaknak meg kell tanítani, nem erlvárható, hogy maguktól tudják a NŐI DOLGOKAT" (mint a saját koszos gatyájuk menedzselése), meg "juj lányok, én úgy irigylem, akinek SEGÍT az ura, az enyém ki sem mozdul a TV elől, mióta megszületett a baba..."

Halad a világ azért :)

19

Utálom a SEGIT szót! KIVESZI A RÉSZÉT!!! Az a jó szó