Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet könnyebbé tenni egy képzés utolsó félévében a párom dolgát velem (én vagyok a nő, én írok dolgozatot)?
Most költöztünk össze kb. 6 hete a teljes mentális káoszom közepette, utolsó félévem ez a PhD-n meg utána a védés még X hónap és fél éve dolgozom a mostani munkahelyemen.
Elég sokszor elsírom magam, mert több okból sem lesz olyan ez a dolgozat, mint szerettem volna és ez nagyon feszes tempó lesz. :(
Ilyenkor, ebben a lelki és készültségi állapotban a rendetlenséget nehezen viselem, márpedig a költözés miatt elég nagy a káosz, itt nem tudok rendet rakni, mert nincs hova. Rengeteg cuccom dobozokban marad, alig találom a dolgaim, ha hirtelen kell. Van valamiféle organizált káosz, de párom nyilván nem akar számára feleslegesnek tűnő bútorokat venni a lakásba. Én nem akarom sem ezzel nyaggatni, sem azzal, hogy takarítsunk többet, hiszen ez az ő lakása, így elsődlegesen hozzá kell alkalmazkodnom, persze örül, ha valami jót teszek, meg segítek, de minden másban annyira nagy fennforgást ő sem visel el a saját otthonában , így ez most az összecsiszolódás időszaka, "nem tudja megígérni, hogy nem fogja szóvá tenni a dolgaim, de neki más dolgai vannak, amiket én teszek szóvá és ez valahol normális." Amiben lehet segítünk egymásnak persze. Egy csomó dologra azt mondja, ráér és kész.
De pl: én most pihenni is nehezen tudok, így extrán nehéz esetnek érzem magam.
A munkám miatt heti 4 nap nem tudok eleget aludni, mert időben nem tudok elmenni aludni, nem tudtam magam rászoktatni ilyen feszített tempók mellett, főleg úgy nem, hogy párom 1 órával később alszik és kel hozzám képest, és az elalvás sosem ment nekem úgy, ha körülöttem nagy volt a zaj.
Délutáni alvás szintén esélytelen, sosincs hozzá elég nagy csend, meg extrán bűntudatom van miatta általában. Párom meg marha ritkán alszik délután.
Relatíve sokszor vagyok egyedül az ő tevékenységei miatt, mostanában extrém keveset járok el itthonról baràtokkal. Ez is bánt engem, de annyira messze lakom a várostól, hogy ilyen feladatok mellett ennyit beutazni 2-3 órányi programért bárkivel, ahogy rég tettem most már szinte kivitelezhetetlen.
Szóval semmi sem maradt hasonlóan, mint mondjuk pár hónapja, a nagy távolságok miatt sok mozgásterem elveszett, ami mondjuk néha segíthetne lazítani. Eleinte segített a párom és elvitt autóval helyekre, de nem kezelem jól ezt a kiszolgáltatottságot, nem akarom folyton szivatni, márpedig, ha elmegyek a városba, visszafelé csak ő tud elhozni...
Nem lesz esély közelebb költözni a lehetőségekhez, mert megfizethetetlen, így legalább nincs se albérleti díj, se hitel, ami jó.
Jogosítványom nincs, pedig ha lenne, néha el tudnám vinni az autót, de ez nem opció.
Rég éreztem magam ilyen magányosnak, sosem voltam az a programlemondós fajta, de a távolság a PhD után is ugyanúgy maradni fog. :(
válasza:Külön is nagyon rossz volt, folyton hiányoltuk egymást mert tőle gyalog 30 percre laktam és ez nem igazán volt tartható munka mellett nekem. Ő is nagyon örült az ötletnek. Így párként jobb nekünk, minden más szempontból nekem nem előnyös itt.
Nem teszem neki szóvá ezt rendszeresen, csak sajnos látja rajtam, hogy túlérzékeny vagyok mostanság.
3 pont ez a baj, hogy nem megyek már el, mert nekem sem megy megkérni őt dolgokra. Iszonyatosan hülyén érzem magam, hogy ehhez az élethelyzethez autó kellene, de sajnos nem volt lehetőségem jogosítványt szerezni eddig.
Nem költözhetek haza, mivel már 10 éve 200 km-re élek a családomtól. Volt egy pici lakás, amiben éltem, megfelelő berendezéssel számomra, de sajnos a szüleim válnak, így az a lakás is végérvényesen el lesz adva, így valahogy normálisan kellene megtanulnom alkalmazkodni.
Nem is tőle várok erre megoldást, de nem tudom mit tehetnék a saját érdekemben, nagyon nehéz nekem ez az időszak és nem akarok neki se rosszat.
A lakás eladását azután jelentette be anyukám, hogy kiköltöztem. Ha maradtam volna, akkor lehet húzták volna egy darabig a gondolatot, de így hálás, hogy ennek vége és én is egyetértek abban, hogy a válás érdekében muszáj lesz eladni a lakást is. Kifizetni egymást nem tudják, mindent el kell adni, máshogy nem lesz 2 külön otthonuk és én ezt maximálisan megértem, így is épp eleget segítettek, hiszen évekig nem fizettem albérletet.
Én elmennék albérletbe is, de most már olyan árak vannak, hogy egyedül megfizethetetlen. :O
Van megtakarításom, de önállóan nem elég egy önerőre. :( Tavaly nem voltam elég szemfülés, annyira elszálltak az árak, amit 23 millióért hitellel tavaly meg tudtam volna venni kis lakást, az most 35 millió.
Nem voltam hitelképes, hiszen "főállásban" voltam PhD hallgató, csak ideiglenes munkákat találtam, amire elfogadták, hogy ilyen képzésben vagyok, és azokat is max. 20 órában.
válasza:Leulsz beszelsz vele h ez egy szamodra szar idoszak es elore is nem haragudjon miatta ha nyugosebb vagy.
Amugy nekem a rendszeres szex az alvasban es a stresszben is segitett. Heti 3-4 alkalommal csodas volt.
válasza:30 perc nektek táv volt? Most meg mégis baj, hogy mikor alszik el, nincs az elpakolva ami neked bizgatja a szemed? Amúgy autóbusz, taxi, metró, vonat létezik. Nyilván nem minden alkalommal kéne azt használni de ha halaszthatatlan dolga van akkor csak előnyt élvez ő hiszen még jogosítványod se van. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy rajta vezeted le a nehézségeid és az nem fair vele szemben.
Amúgy nem lehet minden úgy ahogyan megálmodtad. Vagyis ha nem úgy megy a tanulás mint elképzelted el kéne fogadni és nem hajtani kéne magad. Külön szoba nincs, hogy pihenni tudnál? Ő kinn lenne a kanapén délután és te tudnál aludni pl.
Este joga van akkor menni aludni amikor akar és ha zavarja valami a szemeid pakold el te. Persze ez rá is érvényes ugyanúgy!
válasza:Van annyi szex, amennyi mindkettőnknek elég, az én problémámat szorongásnak hívják, ilyenkor pokoli.
Nem Pesten élek, itt nagyon gyenge a tömegközlekedés, az én otthonomtól az ő irányába sosem volt busz és nem is lesz, és tőle sincs az én irányomba, itt az átszállási lehetőség sem igazán megoldott, annyit kell várni rá, amennyi a sétaidőm. 30 perc séta nem sok, de az első évben, amikor nem lehetett nálunk téma a költözés, én akkor is felsétáltam hozzá, amikor télen sötét volt, hó, eső, vihar, sosem betegedtem meg annyiszor, mint akkoriban, ő ugyanis nem fűtött a lakásában, alatta nem lakik senki, és most kb. Az is extra lett neki, hogy miattam fűteni kell. :O
5:30-kor kelek, 90-90 perceket buszozok munkába reggel is és délután is. Tőlem kevesebb volt ez az idő és több utcában leszállhattam, hogy egy kicsi sétával elérjek a volt utcámba a lakáshoz.
Neki is kell az autó ő is csak azzal megy munkába. Mondom az elején rendszeresen felajánlotta hogy értem jön helyekre, de én mondtam neki, hogy annyira nehéz ez nekem, hogy fuvaroznia kell, mert nem akarom szivatni, vacak a buszközlekedés, taxira nem szeretnénk költeni mert ilyen gyakorisággal ez vállalhatatlan, inkább vagy nem megyek sehová vagy elfogadom, hogy alig van busz.
Vannak baratnőim, akik a belvárosban buszjegyre sem költenek, nemhogy taxira. :D Ide nem jönnének miattam teázni, pedig párom is mondta, hogy jöhetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!