Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet könnyebbé tenni egy képzés utolsó félévében a párom dolgát velem (én vagyok a nő, én írok dolgozatot)?
Most költöztünk össze kb. 6 hete a teljes mentális káoszom közepette, utolsó félévem ez a PhD-n meg utána a védés még X hónap és fél éve dolgozom a mostani munkahelyemen.
Elég sokszor elsírom magam, mert több okból sem lesz olyan ez a dolgozat, mint szerettem volna és ez nagyon feszes tempó lesz. :(
Ilyenkor, ebben a lelki és készültségi állapotban a rendetlenséget nehezen viselem, márpedig a költözés miatt elég nagy a káosz, itt nem tudok rendet rakni, mert nincs hova. Rengeteg cuccom dobozokban marad, alig találom a dolgaim, ha hirtelen kell. Van valamiféle organizált káosz, de párom nyilván nem akar számára feleslegesnek tűnő bútorokat venni a lakásba. Én nem akarom sem ezzel nyaggatni, sem azzal, hogy takarítsunk többet, hiszen ez az ő lakása, így elsődlegesen hozzá kell alkalmazkodnom, persze örül, ha valami jót teszek, meg segítek, de minden másban annyira nagy fennforgást ő sem visel el a saját otthonában , így ez most az összecsiszolódás időszaka, "nem tudja megígérni, hogy nem fogja szóvá tenni a dolgaim, de neki más dolgai vannak, amiket én teszek szóvá és ez valahol normális." Amiben lehet segítünk egymásnak persze. Egy csomó dologra azt mondja, ráér és kész.
De pl: én most pihenni is nehezen tudok, így extrán nehéz esetnek érzem magam.
A munkám miatt heti 4 nap nem tudok eleget aludni, mert időben nem tudok elmenni aludni, nem tudtam magam rászoktatni ilyen feszített tempók mellett, főleg úgy nem, hogy párom 1 órával később alszik és kel hozzám képest, és az elalvás sosem ment nekem úgy, ha körülöttem nagy volt a zaj.
Délutáni alvás szintén esélytelen, sosincs hozzá elég nagy csend, meg extrán bűntudatom van miatta általában. Párom meg marha ritkán alszik délután.
Relatíve sokszor vagyok egyedül az ő tevékenységei miatt, mostanában extrém keveset járok el itthonról baràtokkal. Ez is bánt engem, de annyira messze lakom a várostól, hogy ilyen feladatok mellett ennyit beutazni 2-3 órányi programért bárkivel, ahogy rég tettem most már szinte kivitelezhetetlen.
Szóval semmi sem maradt hasonlóan, mint mondjuk pár hónapja, a nagy távolságok miatt sok mozgásterem elveszett, ami mondjuk néha segíthetne lazítani. Eleinte segített a párom és elvitt autóval helyekre, de nem kezelem jól ezt a kiszolgáltatottságot, nem akarom folyton szivatni, márpedig, ha elmegyek a városba, visszafelé csak ő tud elhozni...
Nem lesz esély közelebb költözni a lehetőségekhez, mert megfizethetetlen, így legalább nincs se albérleti díj, se hitel, ami jó.
Jogosítványom nincs, pedig ha lenne, néha el tudnám vinni az autót, de ez nem opció.
Rég éreztem magam ilyen magányosnak, sosem voltam az a programlemondós fajta, de a távolság a PhD után is ugyanúgy maradni fog. :(
válasza:
válasza:1,5 éve vagyunk együtt, fél éve van 40 órás munkám, ami miatt nehéz volt vele is találkozni, hiszen nem voltam annyira rugalmas. Korábban el tudtam menni a barátaimmal többször is, ez most már nem megoldható.
Nem tudom, ki az, akit ez nem viselne meg, ha nem költözünk össze, szabadidő hiányában tutira szakítunk.
válasza: válasza: válasza:Nem vagy túl gondolkodós fajta, ugye? 30 perc gyalog az neked leküzdhetetlen távolság, ha nincs busz? Én is ezen akadtam le, már bocs, de bicikliről hallottál már? Meg ezekről a roller izékről? Te nem megoldást keresel, hanem rinyálsz és picsogsz, mint egy 5 éves, aki elé eddig minden le volt téve, és még a legalapabb dolgokat se tudod magad körül rendezni. A pasiddal meg nem illetek össze, még lazítani se tudsz vele, és ha nem így lenne, nem áldozatként írnád le, hogy a körülmények miatt ott kell laknod, és ebből neked gyakorlatilag csak negatívumok vannak az életedben.
Az,hogy sennyire stresszes vagy, megint csak a saját hü.lyeséged következménye, már bocs. Rohadt nagy változások vannak az életedben, és megfejelted egy kényszer -költözéssel is. Nem ráért volna legalább a műhelyvita után? Vagy bocsáss meg, de volt 4 éved, amikor semmi dolgod nem volt, csak a kutatásod, dolgozatod. Hozzászoktál a szabadsághoz, a laza életviteledhez, most meg nem elég, hogy a körmödre égett a munka, és kapkodsz, meg mellette főállásba is mentél és költözöl. Ebből egyszerre egy is elég lenne ahhoz, hogy az ember megzakkanjon, nemhogy így hatványozottan. Valamit el kellene engedni, mondjuk hívd meg te a baráti társaságodat a közelbe "programozni", ne te akarj annyit utazni, vagy esetleg felnőtt ember létedre tanulj meg egyedül feltöltődni, és edzeni sem csak konditeremben, meg fitness órán lehet. Neked semmit nem tanított a covid időszak?
válasza:Igy vegigolvasva ez nem tunik egy egeszseges kapcsolatnak. Konkretan tojashejon jarkalsz mellette, semmit nem mersz kerni tole, meg segitseget sem, holott a parod. Bar hozzateszem, hogy pl alapnak kellene lennie, hogy ha te egy oraval hamarabb lefekszel aludni, akkor nem kezd el zajongani, ha valahova el szeretnel menni nagyritkan, oda elvisz autoval. Meg azt sem ertem, hogy miert nem vesztek valami szekrenyt a cuccaidnak? Mi az, hogy szamara felesleges butorok? Akkor innentol marad dobozban az osszes cuccod, mert az a tied es nehogy mar legyen egy szekreny a kozos eletteretekben, mert abban nem az o cuccai lennenek?
A pasid egy lusta pcs, aki annyira sem kepes, hogy minimalis dolgokban minimalis odafigyelessel legyen feled, te meg a sajat helyzetedet nehezited folyamatosan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!