Hogy hozzak fel anyagi jellegű dolgokat a barátomnak?

"A pasik olyanok, ha nincs valami felírva, nem tudják mi kell."

Nem, nem ilyenek. Csak sokan az anyjuknak tekintik a párjukat. Hála az égnek vannak normálisak is, akikre nem kell nosolyogni, hogy egyem meg a szívüket, hülyék, mint a segg.

"szerintem túlságosan "női fejjel" gondolkozol" - 45, nem női fejjel gondolkodik, hanem egyszerűen gondolkodik. A pasija min szokott amúgy gondolkodni? Mert azon nem gondolkodik el, hogy honnan lesz kaja, van-e mit enni a macskának stb. A pasi éli a gondtalan életét, az agyát szarik használni, minden hülyeségért felhívja a csaját, ahelyett, hogy kinyitná a szemét és körülnézne, hogy ki mit tesz az asztalra.

Ezt hívják úgy, hogy manchild. Egy önző f.sz. Én menekülnék az ilyentől.

Kérdező, te egy bizonyos embertípus vagy, akkor is igyekeznél megszakadni, hogy tudj miatta hőbörögni, ha a párod egy angyal lenne.

Le kell ülni, át kell beszélni, hogy mivel jár egy háztartás fenntartása és elosztani nem csak az anyagi dolgokat, hanem a logisztikát is. De szerintem neked erre nincs igényed, mert akkor nem hozhatnád az űzött háziasszony szerepet. Ez egy tipik emberi játszma, a leírtak alapján gyerekkorod óta hurcolod magaddal.

Van 1000+1 mód, hogy orvosold ezt a helyzetet, de csak rinyálsz vég nélkül. Szerintem szakíts, aztán panaszkodj tovább az akkor már exedre.

Nagyon furcsa nekem, hogy a barátodról teljes mértékben teherként beszélsz csak, pozitívumként annyit tudsz maximum felhozni, hogy "kedves". Valószínűleg nem vagy szerelmes belé igazán, csak valahogy belekerültél ebbe a helyzetbe. Lehet, hogy egyszerűen kényelmes volt összejönnötök, mert "adta magát", hiszen amúgy is együtt laktatok, de valahogy ez nem tűnik egy valóban szívből jövő kapcsolatnak. Amúgy meg ha teljesen halálosan szerelmesek lennétek, még sajnos akkor is lehet, hogy ennyi nézeteltérés mellett egyszerűen nem nektek való az együttélés. Ha két ember ennyire nem tud együtt funkcionálni, az szerintem igenis egy jó indok arra, hogy ne próbálkozzatok a végletekig vele.

Én a helyedben biztosan átgondolnám, hogy mit akarok ettől a kapcsolattól. Mivel írtad, hogy inkább egyedül élnél, ha tehetnéd, ez elég erős jel, hogy egyszerűen nektek ez így nem megy. Biztos meg lehet oldani, hogy külön költözzetek, ismerősökön, Facebookon keresztül, valahogy mindig akadnak, akik lakótársakat vagy éppen lakást keresnek, ez idővel szerintem el tudna rendeződni.

Ha együtt akarsz maradni vele, és tényleg szereted, akkor beszélni kell viszont a dolgokról vele.

Mi is nem rég költöztünk össze a barátommal, mi a takarítást úgy csináljuk, hogy fele-fele arányban felosztottuk a feladatokat, és minden héten cserélünk, hogy éppen ki melyik részt csinálja. Főzni általában együtt szoktunk, vagy azt is éppen az, akinek ideje van rá. A bevásárlásokat, ha külön intézzük, mindig elhozzuk a blokkot, és otthon rendezzük az összeget. Vagy utalással, vagy kp-ben. Ezt úgy is lehet, ahogy írták is, hogy valami appon vezetitek aztán hó végén rendezitek, de ez szerintem bonyolultabb, mint egyből odaadni a másiknak az öszeg felét.

Persze nem működik mindenkinél ugyanaz, meg ha neked az úgy fair lenne, hogy mondjuk csak ő bevásárol, de akkor meg csak te főzöl, az is rendben van. Most viszont mindent csak te csinálsz, és ez így biztos, hogy nem fair.

Sajnos sokan egyébként (és én ebbe most nem is keverném bele, hogy férfi az ilető, vagy nő) nem nagyon hajlandóak figyelmeztetés vagy kérés nélkül bármit megcsinálni. Akinek pl még 17-18 évesen is az anyukája takarította a szobáját és mosogatta az edényeit, nem könnyű rászoktatni, hogy magától csinálja ezeket. Ilyenkor szólni kell. Meg kell kérni, hogy csinálja meg. Csak magadat idegesíted vele, ha arra vársz, hogy magától levigye a szemetet, takarítsa a wc-t, mosogasson, stb. Kérd meg rá, hogy csinálja. Mondd neki, hogy a múltkor is te vitted le, most szerinted úgy lenne fair, ha ő vinné. A nyílt kommunikáció hosszú távon csodákra képes!