Hogy hozzak fel anyagi jellegű dolgokat a barátomnak?

Együtt élünk a barátommal már fél éve, előtte is együtt éltünk, együtt laktunk, csak nem mint egy pár, ez azóta változott. Én tanulok és dolgozom mellette, ő főállásban dolgozik. Nem tudom, mennyit keres, nem is az én dolgom, de azért gondolom jobban, mint én. A lakást felesbe fizetjük, viszont a konyhára inkább én költök. Én szeretem, ha van itthon minden, és ha van minden nap főtt kaja. A fizetésem elég nagy része a lakásra megy el, a maradék pedig általában a konyhára, tisztító szerekre, stb. Ő magától nem vesz semmi ilyesmit, és mindig azt mondja, ha kell valami, szóljak. De ő is itt lakik, látja, ha nincs mosogatószer, vagy bármi, nem hiszem, hogy nekem kéne mindig szólnom, persze szoktam szólni, de nem mindig. Én többször tartok nagybevásárlást, nyilván ha velem jön, ő fizet, de MAGÁTÓL semmi ilyesmit nem csinál. A mostani problémám az, hogy full semmi pénzem nincs, ő pedig eladott valamit, amiből lett pénz. Akar venni valamit az eladott dolog helyett, de nem most, de ez nem is lényeges, a lényeg, hogy itt vagyunk hónap elején, pénz nélkül, kivéve ugye az ő pénzét, és roppant ideges vagyok, vagy épp zavar, hogy eszébe sincs ahhoz a pénzhez hozzányúlni, én pedig itthon vagyok most és azon agyalok, mit főzzek, mi hogy legyen. Valahol zavar, hogy a fizetésem ránk megy el, az ő fizetése a lakbér ráeső részére és saját magára, tehát én kettőnkért teszek mindent, ő magáért, ő előbb kap fizetést, vesz pár dolgot, de hogy legyen itthon valami, majd az én fizetésemet kell elköltenem. Nem tudom, mikor vettem magamnak utoljára bármit, ő meg cigit vesz minden nap, a városba kajáldákba eszik, amivel ismétlem, nincs baj, csak maga a tény, hogy ő azért tudja ezt megtenni, mert "takarékoskodik" a fizetésével, magyarul semmire nem költ. Nem tudom, hogy hozzam fel neki, és nagyon zavaros lett, nem a pénze kell, vagyis ilyen formában de, hogy aminek itthon anyagi vonzata van, abba szálljon bele, legyen felesbe, mert tökre nem úgy van. És sokszor megbeszéltük már, olyankor egy darabig oké aztán megint feledésbe merül, és annyiszor megfogadta,, hogy nem veszek semmit én se ide, csak amit muszáj, de nem bírom nézni, ha üres a hűtő, ha nem főzök. Úgy érzem magam, mint egy többgyerekes anya, holott 23 éves vagyok, ő pedig 26. Remélem értitek a problémámat, eléggé össze-vissza írtam le, nem akarok követelőző lenni, de én mikor egyedül voltam, tökéletesen elég volt a pénzem, pedig kevesebbet kerestem, most többet és ketten is vagyunk, két fizetéssel, és még rosszabbul állok, mint anno.. Néha azt érzem, hogy jobb lenne egyedül, mert így félrerakni se tudok, pedig eddig mindig tudtam, a hónap közepén már takarékoskodnom kell, stb.