Mi a teendő, ha rosszul takarít?

Hát, kérdező: itt először pszichológus, méghozzá nagyon gyorsan!

Remekül látod a problémát, és ez még súlyosbodni fog, ha nem mész MOST AZONNAL!

Közben pedig tanítsd a párod arra, amit hajlandó megtanulni.

Én is azt mondanám, hogy vásároljon, mosson, teregessen, vasaljon, csináljon meg minden munkát a ház körül, amit tud.

Mentesítsen téged minden más munka alól, amit csak el tud végezni.

De ehhez a mániákus tisztasághoz egy nagyon szerelmes ember kell! Csak ahhoz is, hogy elviselje!

Hát még ahhoz, hogy csinálja is...

ez nem fog sokáig menni nála.

Még egyszer: pszichológus neked - MOST! - és több munka neki másban, ezt rendezzétek el.

Amit te leírsz kérdező, az még messze nem OcD.

A gond nem a te takarításmániáddal van, hanem azzal hogy meg akarod változtatni a párod, tanítani akarod, tehát anyáskodni akarsz felette, hogy csakazértis olyan legyen, amilyennek te akarod.

Amit te csinálsz az beteges. Nem őt kéne mániákus szintre felhozni, hanem neked kellene meggyógyulni, lazítani. Nincs olyan, hogy nem megy. Tanuld meg hogyan kell, gyakorold, és rá fogsz jönni, hogy sokkal könnyebb lesz az életed.

Ezzel nem azt mondom, hogy mocsokban éljetek, azt én sem szeretem , de munka mellett ha mondjuk heti 2x végig van takarítva normálisan a ház/ lakás, meg nem 3 napos az edényhegy a mosogatóban, hanem csak fél, vagy egy, akkor semmi tragédia nem történik. Nyilván persze fel kéne emelni a szappantartót, nem körbetörölni, de akapvetően akinek változtatnia kell itt az te vagy, mert rögeszmés vagy, túlzásba viszed.

Tanítsd meg hogyan kell takarítani. Mutasd meg neki, és gyakoroljátok. Legyél ott vele amikor csinálja, és javítsd ki.

Az én barátom felseperni se tudott 30 évesen. Az anyja, meg a testvére takarítottak utána. Ő volt a "legkisebb", az elkényeztetett...

Mára már magátol is tud takarítani, mosni, mosogatni. Kb fél év kellett mire normálisan csinálta.

Ez azért szerintem nem beteges tisztaságmánia. Heti két fürdőtakarítás, porszívózás, olyan helyen ahol kisállat van, nem sok. Mosogatáshoz vegyen fel szemüveget ha nem látja a dzsuvát vagy vegyetek mosogatógépet. A többit meg mutasd meg neki hogy kell, a leírásod alapján szívesen megtanulná, csak te nem hagyod.

Laktam ekkora területen, ketten a férjemmel, napi fél óra ráfordítással mindig rendet tudtam tartani, ő a felmosást, porszívózást, szemetet intézte, én a többit.

Ha van egy kis esze, akkor nagyon hamar lelép és keres egy normális nőt.

Tudom, mit beszélek, mostohám volt ocd-s és egy rémálom volt vele az élet. Soha semmi nem volt jó. Ha megcsináltuk, kiabált és újratakarított. Ha nem csináltuk, akkor lusték voltunk, de minek törjük magunkat, ha úgyis szr neki minden?

Alig vártam, hogy elhúzhassak onnan.

Szerintem ezen neked kell dolgoznod, illetve meg kell találni az arany közepet.

Nálunk mindenkinek megvan a maga dolga. A férjem töröl port és porszívózik, enyém minden más. Ha úgy érzem nem csinálta meg tökéletesen, akkor mondani szoktam, hogy itt, vagy ott éppen elhagyta, két nap múlva felporszívózok én is úgy, ahogy nekem tetszik.

A férfiak ilyenek. Nem feltétlenül egyezik az ingerküszöbünk, ez van. Nem látják meg azt, amit meg kéne, vagy nem evidens, hogy kihúzom a dolgokat és alatta is porszívózok, nem csak körülötte. Tisztelet a kivételnek... Ettől én még hálás vagyok a férjemnek, hogy megcsinálja, mert ha nem is tökéletes, megcsinálta. Szinten tartásnak kiváló és az nem az ő hibája, hogy nekem mást jelent az alapos munka. Ő elfogadta, hogy néha dünnyögök, de alapvetően hálás vagyok azért, hogy kiveszi a részét az otthoni munkákból. Én elfogadtam, hogy nem a számomra tökéletes munkát végzi, de legalább kérés nélkül megcsinálja heti egyszer. Win-win.