Mi a teendő, ha rosszul takarít?

1 éve költöztem össze barátommal, idén leszünk amúgy 3 éve együtt.

Amit fontos tudni, hogy én OCD-s, rendmániás, tisztaságmániás vagyok. Nem jó dolog ez, sajnos anyukámtól "kaptam", mert ő ugyanilyen és szépen az évek alatt belém nevelte, hogy minek hogy kell kinéznie, mit hogy kell csinálni, gyakorlatilag egy ilyen berögződésem van a kosz ellen, mert otthon mindig kaptam az ordítást, ha valamit nem jól csináltam.

Erről párom tud, nehéz lenne nem tudnia róla :D próbált már finoman célozni rá, hogy néha picit lazíthatnék, nem történik semmi, ha a mosatlan ott marad 1 napig. Nekem ez nem megy, feszült vagyok, ha koszt látok, evés után rögtön mosogatok, 3-4 naponta porszívózok (van macska is, kettő), fürdőt is ilyen rendszerességgel takarítom, pultokat minden nap letörlöm stb. Gyakorlatilag folyamatosan olyan állapotba akarom tartani a lakást, hogy ha anyám esetleg megjelenne, büszke legyen. Persze nem szokott, max havi 1x hívom át beszélgetni.

Kicsit elkanyarodtam, a lényeg amit mesélni akarok. Párom és én is együtt költöztünk el először, tehát előtte ő is otthon élt. Neki a szülei szöges ellentéteim, tök lazák, ha volt idejük takarítottak. Ha párom dolgozott áthúzták az ágyát, kiporszívózták a szobáját stb, szóval gyakorlatilag szó nélkül csináltak mindent, nem vonták be páromat ezekbe. Így neki ez egyáltalán nem "természetes" , mint nekem.

Próbál amúgy odafigyelni és szerintem fejlődött is sokat tavalyhoz képest, de elég bénácska. Ha porszívózik nem nyúl be a kanapék alá például. Ha fürdőt takarít nem emeli fel a mosdóról a dolgokat, hanem "körbe takarítja" vagy mi :D Ha mosogat néha marad 1-1 kosz a tányéron. Szóval ilyen félmunkát végez, amit én utána nyilván újra csinálok, mikor elmegy itthonról.

Bántani nem akarom. Tényleg igyekszik sokszor. Próbálom rábízni a kevésbé "szöszmötölős" dolgokat, mindig ő viszi le a szemetet, ő intézi a mosást, teregetést. De úgy érzem valahogy mégis megkéne tanulnia idővel, hogy hogyan kell jól takarítani. Nem akarok mártírkodni, nem akarok anyám lenni, de sokszor észre sem veszi mennyi mindent csinálok én. Mert mindig szó nélkül megcsinálom, amikor pl. éjszakázni megy, aztán csodálkozok, hogy egy idő után mosott szarnak érzem magam és panaszkodnék. Beakarom vonni, de elégedetlen vagyok az ő módszereivel. Nem akarok hárpia lenni, de tényleg feszült vagyok ezektől.

Tehát. Szerintetek mi a teendőm? Légyszi a "ne takaríts várd meg hogy észrevegye" jellegű tanácsokat ne, úgyse bírnám 2 napnál tovább. Szerintem ő eleve nem lusta, csak sokkal lazábban veszi ezt, hisz ő így élt le 20+ évet.

Amúgy én 22 éves vagyok, ő pedig 24. És a kapcsolatunk minden más területén nagyon figyelmes, odaadó, kedves velem.