Párom kijelentette, hogy vizsgaidőszakban hazaköltözik tanulni, erre ti mit reagálnátok?

Elgondolkoznék, hogy neki mennyire lehet komoly a kapcsolat, ha együtt élünk, és a közös otthonunkból "haza" akarna menni anyukájához.

Talán vele maradnék, ha belefér a laza kapcsolat, de komolyan soha többé nem terveznék vele (ezt megbeszélném vele is).

Teljesen megérteném és támogatnám (és nem magam helyezném előtérbe).

Én is egyetemista vagyok (végzős, a következő szemeszterben lesznek a záróvizsgáim) és ennyivel a vége előtt teljesen normális, ha haza szeretne költözni erre a kis időre.

Ez a kapcsolatotok szempontjából minimális ,,időveszteség", hosszútávon nézve viszont nagyon fontos állomása mind az életének és a Ti közös jövőtöknek is.

Sokkal kényelmesebb ilyen esetben otthon készülni, nem kell főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, nincs zavaró tényező, stb. , csak a tanulásra kell összpontosítania.

Nálunk is hasonlóan fog alakulni a jövő félévem, valószínűleg alig találkozunk a záróvizsgáim miatt. Szerencsére megértő és nagyon támogató a párom.

Ha fordított helyzetben lennék, teljesen elfogadnám és megérteném. Gondolj bele, hogy ez egy átmeneti időszak, igaz, hogy sokkal stresszesebb lesz, de hosszútávon megtérül.

Stabil párkapcsolatban nem lehet ebből probléma.

Mivel írtad, hogy rendesen kiveszi a részét a házimukából, én arra tudok gondolni, hogy azért akar hazamenni, mert otthon ezeket elvégeznék a szülei és ő tudna 100%ban a tanulásal foglalkozni. Anno engem is ez idegesített vizsgaidőszakban, hogy ilyen dolgokkal ment el az időm, amit tanulásra fordíthattam volna, mint főzés, mosogatás...

De ez csak egy tipp, én biztos megkérdezném a helyedben, hogy miért tartja ezt szükségesnek és megpróbálnék kidolgozni egy olyan felállást, ami megfelel.

Az a két hónap inkább csak másfél.

Nyilván otthon kiszolgálják, és csak a tanulásra tud koncentrálni. Ez azért elég sokat számít.

Az is szempont lehet, ha Bp-en éltek, hogy esetleg szüleinél, vidéken csönd van, jobban tud koncentrálni, jobban ki tudja aludni magát stb.

Máskor is lehet olyan, hogy munkahelye kiküldi ide-oda pár hétre, és akkor nem tudtok együtt lenni.

Nem kéne ebből problémát csinálnod.

Szóval manapság normális, hogy a páromat csak olyan valakinek látom, akivel hobbiból elvagyok, amíg nem kényelmetlen, akkor otthagyom a francba és megyek anyukámhoz, mert ő mos rám.... mármint ez teljesen normális, de ebben mi a "komoly kapcsolat"? :DDDD

(1.)

Ha másfél éve együtt éltek, akkor már lehúzott melketted 2-3 vizsgaidőszakot. Én elgondolkodnék, hogy miért akar most haza menni. Mennyire telepedtél rá? Hagytad tanulni? Ment a lelki terror, hogy jajj nem foglalkozik veled eleget? Szinte biztos, hogy ez most nem a semmiből jött. Valamiért úgy érzi nem tud tőled tanulni.

Ezen gondolkozz el.

Szerintem meg ennyit ki lehet bírni, kedves 1es. Tanul, dolgozik, házimunkát is végez, szerintem ezek olyan tuljdonságok, amikkel igenis lehet komoly kapscsolatra tervezni. Lehet hogy fel, hogy megbukik, nem akarja húzni az időt hogy ide oda csuszkál egyes tárgyakból. Ennyit ki lehet bírni, főleg hogy utolsó éves, lassan végez, aztán elindulhat a közös élet.

Szerintem ha valaki komolyan tervez a párjával, ennyiben lehet a másikat támogatni és nem csak azzal foglalkozni, ami nekem kell...

#9

Félreértettél. Természetesen ilyenkor azt el kell fogadni, hogy kevesebb az együtt töltött idő, közös hobbi, stb. Akár még a házimunkából is nagyobb rész hárulhat a másik félre. Ez nyilvánvaló.

Én is munka, felújítás, házimunka mellett nyomtam le több vizsgaidőszakot, szakdolgozatot, záróvizsgát. Soha egy pillanatra se merült fel bennem közben, hogy lepasszoljam a pasim, és menjek anyukámhoz hogy ő főzzön rám. :DDDD

Nálam a komoly kapcsolat ott kezdődik, hogy a nehezebb, fárasztóbb élethelyzeteket is együtt oldjuk meg. Ha valaki egy vizsgaidőszaktól így kikészül és menekülőre fogja, arra én képtelen lennék számítani a későbbiekben.