Ti el tudnátok fogadni, hogy a párotokkal alig tudtok találkozni a vizsgaidőszakban?

Hát ne haragudj de a vizsgaidőszak pontosan az az időszak amikor rohadtul ráér mindenki. Persze, tök jól lehet használni ezt a "tanulnom kell" dolgot kifogásként bármire amit nem akarsz megcsinálni, de nehogy azt hidd, hogy bárki is végigtanulja a vizsgaidőszakot.

Nem büfé szakon diplomáztam mégis bőven elég volt vizsga előtt pár nappal, esetleg 1 héttel elkezdeni készülni. Azt se egész nap hanem napi pár órát. Annyi vizsgám még az első félévekben sem volt, hogy ne legyen heti 3-4 szabad napom. A barátnőd vagy nagyon nem tud megfelelően tanulni, esetleg szörnyen ostoba ha 0-24-ben magolni kell neki, vagy pedig ez egy sima kifogás a részéről.

Első sorban meg kell alapoznia a jövőjét: tanulnia, vizsgáznia kell. Elítéllek, mert másképp gondolkozol, mint a párod, önző vagy, magadat nézed, nem a másikat.

Én esküvőm után egy hónap múlva mentem katonának. Kibírtuk.

Nagyapám szinte hasonlóan ment 4 évre az 1. világháborúba. Ők is kibírták.

Az embernek arra van ideje, amire szánni akar. Mondom ezt úgy, hogy a harmadik diplomámat csinálom (amiből kettő műszaki). Mindhármat úgy csináltam, hogy volt közben hosszabb-rövidebb ideig párom és egyikőjüket sem kellett elhanyagolnom. Persze, érezhetően időt kell elvennem valahonnan, hogy legyen a tanulásra, de ha akarom, megoldom hogy 1-1 éjszakát együtt tudjunk tölteni legalább egy héten egyszer.

Most munka és esküvőszervezés mellett fogok államvizsgázni. Esténként suliba járok, nem sokára 4 tárgyból vizsgázom és a szakdolgozatomat is le kell adnom. A párom kicsit háttérbe szorul érthető módon (együtt élünk), de így is azt mondom egy-egy szombatra pl., hogy az a mi napunk, avagy már most szervezem, hogy az első vizsga és szakdolgozatírás mentes hétvégén eltudjunk utazni valahova, mert mit sem ér még egy papír, ha ő már nem lesz mellettem mire a kezembe kerül.

Szóval igen. Bizonyos mértékben ez érthető, vagyis meg kell érteni és el kell fogadni, hogy ilyenkor más kerül előtérbe, a másik fél stresszesebb, nekem ott kell állnom mögötte és támogatni, amiben tudom. Ugyanakkor a tanuló, stresszes félnek is oda kell figyelnie arra, hogy felismerje a helyzeteket, amikor a feszültség beszél belőle és a lehető legtöbb időt töltse azzal a személlyel, aki fontos számára vizsgaidőszakban is. Mindkét oldalról meg kell teremteni az egyensúlyt és akkor úgy elfogadható balance alakul ki.

"Persze, tök jól lehet használni ezt a "tanulnom kell" dolgot kifogásként bármire amit nem akarsz megcsinálni, de nehogy azt hidd, hogy bárki is végigtanulja a vizsgaidőszakot."

Hát pedig van, aki végigtanulja. Üdv: egy orvostanhallgató

A kérdésre válaszolva: ugyan nincs párom, de ha pár naponta 1-2 óra szabadidős program belefér (nem kell nagy dolgokra gondolni, nálam pl ez általában vásárlás, sétálgatás, barátokkal találkozás), akkor beleférne az is, hogy a párommal találkozzak. Ha viszont azt várja tőlem valaki, hogy majd vizsgaidőszakban kirándulok, utazgatok, napokat töltök vele és megsértődik, ha nem, mert "há most úgysem kell órákra járnod, csomó időd van", akkor mehet a pitsába, mert egyértelmű, hogy nem érti, ha pedig igen, akkor egyszerűen lesz@rja, hogy eléreme a céljaimat, csak az érdekli, hogy ki legyen elégítve.