Összeköltöztünk, korai volt, ti mit tennétek?

Kérlek, ne ítéletből adjatok tanácsot, mindinkább próbáljatok építően hozzászólni, mint kívülálló. Köszönöm!

Ő 39 éves férfi, én 42 éves nő vagyok. Interneten ismerkedtünk meg, hamarosan kiderült, hogy valójában csak a környéken dolgozik egy féléves projekt vezetője, egyébként közel 3 órára lakik. Már az elején tisztázta, hogy ő miattam szívesen ideköltözik, munkahelyet is vált. Aztán hirtelen itt hagyta az összes holmiját, egyébként tőlem 50 percnyire dolgozik, így minden nap minium másfél órát utazik munkába és "haza". Mivel még jó egy hónapig lesz itt, ezért nem is ellenkeztem ezellen, meg kell látnunk, hogy működik-e ez a dolog, nagy kockázata van így is annak, hogy miattam vált majd esetleg munkahelyet, lakhelyet.

Én már 7 éve egyedül élek. Megtanultam, hogy csak magamra számíthatok. Minike fizetésemből békésen éldegéltem, persze jó, hogy most van egy társam, akivel lehet programozni, de nagy a nyomás rajtam (is).

1. Ott a nyomás, hogy mi van, ha miattam vált, és nem működik...

2. Kedves, odaadó pasi, de hirtelen itt termett, nincs az a kezdeti romantika, randik, izgulás, készülés, konkrétan itt termett egy majdnem idegen pasi, nehéz egymást, egymás szokásait megszokni. Ő nagyon-nagyon szerelmes, így nem sok levegőt hagy nekem, sokat csüng rajtam még napközben is telefonon, viberen. Én megszoktam a személyes teret, de a körülmények miatt nem mondhatom, hogy apukám menj vissza az apartmanba, ahol eddig laktál, és járj le hozzám naponta, kétnaponta... ez lenne az alap, tudom, de akkor valóban nem tudjuk meg, megy-e az együttlét, de ez így megmérgezi a kedvem, nem vagyok felé olyan lelkes.

3. Ahogy írtam, minike a fizetésem. Ő jól keres, mérnök, de pl. a rezsibe nem szállt eddig bele, eddig mindig a melóhelyén evett, most ha hazaér mindig éhes, én magam miatt sosem főzök, a munkahelyen ebédelek, estére nagyon minimálisan szoktam csak vacsorázni, azt a kis fizut mindig úgy osztom be, hogy kijöjjek a hónapban. Viszont most szinte várja, hogy mi a vacsi, jól esik neki, hogy azzal várom, de én ezt saját fizetésből nem fogom tudni finanszírozni, főleg amiatt, mert ő legalább 3-4x annyit eszik, mint én. Néha hoz ezt-azt, meghív, de írok egy példát, hogy lássátok, mi a szitu: meghív fagyizni, én eszem 2 gombóc fagyit, majd mikor visszahívom, ő eszik 5-öt, meg még csomagoltat 6-ot, hogy majd azt még otthon megesszük. Nem vagyok sz.rrágó, csak az arányok...

Szóval ti mit javasoltok?