Kezdenél olyan pasival akit nem érdekel a kapitalista önmegvalósítás, a taposás, a pénzharácsolás, seggnyalás, törtetés?

Önállóan el tudja tartani magát?

Vállalja a felelősséget az életéért ettől függetlenül?

Mivel nekem fontos a fejlődés, ezért nem, nem jönnék össze.

Akiben nincs ambíció és akarat, azzal nyilván nem illünk egymáshoz, és csak visszahúzna.

Ez attól függ, hogy milyen az anyagi helyzete,mert ha munka nélkül is meg tud élni, akkor nem gond. Amúgy meg nem, és, azért nem,mert exemmel 5 évig voltunk együtt és ő azon az állásponton volt, hogy ő senkinek sem a cs*cskája ő,ha nem lehet főnök inkább nem is dolgozik,és nem is dolgozott. Látszott is az életkörülményein. 30 évesen otthon az anyjánál élte egy 14 éves kamasz fiú életét én meg 21 évesen dolgoztam és haladtam előre az életben. A végén túl nőttem rajta. Hiába akartam össze költözni vele,mert egyrészt anyuka szoknyája alól ki sem akart bújni, másrészt az elveiből nem engedett. Megvilágosodtam, hogy ebből nem lesz semmi és elhagytam. Azóta is így él.

Aztán jött a férjem. Szeret dolgozni szereti a munkáját túlórázik, azért, hogy jobban éljünk. Együtt építettük fel a házunkat és együtt rendeztük be. Keményen taposunk,mert nem tehetjük meg, hogy ne tegyük. Van egy kislányunk és nem akarjuk,hogy nélkülözve kelljen felnőnie és emellett munkára neveljük,de mindenképpen azt szeretnénk,hogy azt csinálja,amit majd szeret. Egyébként sem,én ,sem a férjem nem vagyunk s*ggnyalók. Mindent amink van anélkül értük el. Munkamániásak sem vagyunk egyébként.

Szóval nem,nem kezdenék ilyen pasival,mert már egyszer befürödtem vele.

Szoval másodszor sem sikerült befejezni az egyetemet, nincs semmi célod, erre ideológiat teremtesz köré.

Nem.