Miért jut eszembe a szakítás?

Mostanában, pár hónapja gyakran eszembe jut a szakítás fogalma,pedig semmi eget rengető problémám nincs a társammal. Tisztelem,szeretem, úgy érzem szerencsés vagyok h vele lehetek. Apró gesztusokkal kimutatja, h szeret, pl velem együtt kel reggel (én hamarább megyek dolgozni) és reggelit készít, ha hidegebb van elvisz kocsival munkába. Ami számomra probléma, hogy nem érzem jól magam az ő társaságába. De ő nem tekint erre úgy, mint egy ok a szakításra és nem is kerít neki nagy feneket. Mondhatni megbeszélünk mindent. Nem jöttem még rá mi ennek az oka, hogy elgondolkozok azon, hogy talán nem vagyunk egymásnak valóak. Hozzáteszem, hogy új városba költöztünk, munkát váltottam, nem igazán vagyok kibékűlve ezzel az új helyzettel,se magammal. Tovább szeretnék tanúlni, hogy olyan munkát végezzek amit szeretek, amit legközebbel jövőre tudok megtenni, mert már befejeződtek a beíratkozások az egyetemre. Idén pedig a költözés miatt lecsúsztam róla. Talán ez lehet az oka? Ötletek?

Bocs a hosszú leírásért. 24/N