Felfújom a dolgokat?

Nem szeretek szenvedni. És nem gazdag és nem is jóképű.

A gyerekkel sem foglakozik túl sokat.

Nem trollkodok. Sajnálni kell szegényt, mert elhanyagolja a családját? Hogy 18 éve a munka a fontos, nem én, mi? Hogy ezt hallgatom éjjel nappal, hogy szegény ő, mennyit dolgozik, bezzeg én semmit nem csinálok itthon? Hogy a házimunka semmi? Hogy átverte jópárszor a búrámat? Hogy állandóan dolgozik, hogy legyen pénz elmondása szerint és érdekes mód soha nincs arra, amit mi szeretnénk? Hogy a közös pénzünket elkölti olyan dolgokra, ami neki örömet okoz, mi meg két hétig hallgatok, hogy ha egy héten kétszer mertünk a gyerekkel fagyit enni? Hogy évekig hallgattam, hogy egy életképtelen nulla vagyok, akit senki nem szeret, mert nincs bennem szerethető? Hogy nem ölelt meg csak úgy kb tíz éve, hogy egy puszit nem kaptam? Hogy családi rendezvényen mindenkivel táncolt, minden nővel, csak velem nem? Mert szerinte gusztustalan dagadt disznó vagyok? Hogy háztartási cselédnek tart, akinek mindent szó nélkül tűrnie kell? Akit nyakánál fogva s falhoz lehet nyomni és fenyegetni, mert tudta, hogy nem volt még akkor lehetőségem elhagyni?

Tényleg követelőző vagyok, mert anyák napján szerettem volna egy szál virágot, meg egy kaját, amit elém raknak.