Felfújom a dolgokat vagy okkal vagyok elkeseredve? A párom többszöri megbeszélés után is kölcsönadogat a családtagjainak.

Jó fizetése van, ezért egy darabig fel sem tűnt az hogy kevesebb a pénz, soha nem számoltattam el vele a fizetését. A gyerekek születése után viszont feltűnt, hogy hiába spórolok, a pénzünk mind elmegy és megtakarítások nélkül, hónapról hónapra élünk.

Mikor elkezdtem vezetni, hogy mire mennyit költök, mindig úgy találtam, hogy minimum havi 50000Ft hiányzik. Akkor derült ki, hogy a családja apránként elkéregeti tőle ezt az összeget. Hatalmasat csalódtam benne, de a gyerekek miatt kitartottam mellette és megpróbáltam megbeszélni vele. Az utolsó dobása az volt, hogy felvett egy 2 milliós hitelt a tesójának aki persze azóta felé se néz, mi meg fizethetjük a részleteket. Mikor ez kiderült én választás elé állítottam, vagy végleg befejezi a jótékonykodást, vagy mehet amerre akar. Kapott egy hét gondolkodási időt (addig az egyik barátjánál lakott) és utána úgy jött haza, hogy nagyon hiányoztunk neki és nem akar nélkülünk élni. Akkor abban maradtunk, hogy a szülei kapnak havi 20000Ft-ot és minden kiadást közösen beszélünk meg. Úgy tűnt minden rendben van és megértette amit megbeszéltünk. Ez tavaly novemberben volt.

Tegnap mikor a mosáshoz pakoltam ki a hátizsákját, a kezembe került egy júliusi bankszámla kivonat, amin szerepelt, hogy fizetés előleget vett fel amit, még aznap mikor megkapta átutalt a szülei számlájára.

Tegnap nem akartam vele erről beszélni, mert higgadtan akarom végiggondolna a dolgokat. Sajnos ma reggel sem érzem jobbnak a helyzetet. Szívem szerint már most összepakolnám a dolgait, hogy délután már el is költözhessen.

Szerintetek mit kellene tennem?