Felfújom a dolgokat vagy okkal vagyok elkeseredve? A párom többszöri megbeszélés után is kölcsönadogat a családtagjainak.

Ja van egy határ!

2 milliót felvesz a testvérének! Amit arra is költhettek volna, hogy majd elköltözzenek, ha ennyire cseszi a férfi büszkeségét!

Kedves #48 "Ebből én arra következtetek, hogy ez az anyagi lehúzás nem most kezdődött." - ez a következtetés valószínűleg helyes, a kérdés itt első sorban a mérték, azt gondolom. De ezt a Kérdező tudná megmondani...

" De könyörgöm, ha valaki ilyen sunyin viselkedik a párjával, a háta mögött intéz dolgokat, azt mégis mire véljük? " - valóban nem szép dolog, elítélendő dolog, én is nehezen viselném, ha a párom ezt tenné, meg nyilván visszafele is. Csak hát itt is látni kell két dolgot mellé, az egyik a közismert "ha tiltással nevelsz hazudni tanítasz" dolog, a másik, hogy spec nálunk az általános szocializáció része évszázados távlatban a konfliktuskerülés... a magyar ugye tipikusan nem kormányt buktat, országos sztrájkot vagy akármi konfrontálódást csinál ha nem tetszik neki egy helyzet, hanem kiskapukat keres, adót csal, akármi... tehát konfliktus-kerül a konfliktus felvállalása helyett. A Kérdező párja esetében szó szerinti hazugságról, csalásról nincs szó, hisz a saját keresménye felett mindenki önmaga rendelkezik, konfliktuskerülésről, sunnyogásról, dolgok fel nem vállalásáról szól a történet ezen része, azt látom.

"Ha te választhatnál, hogy azt a 2 milliót a gyerekedre költöd, vagy a párod testvére isten tudja mire, akkor melyiket választanád?" - egy harmadikat, hogy magamra:)))

Ez persze egy nagyon provokatív válasz, csak így tudok tovahaladni a gondolatban. Szóval ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy gondolkodnék, számba venném, hogy kinek mire kell, mennyire fontos meg sürgető, és elosztanám az általam megfelelőnek vélt arányban. Szóval nem aszerint döntenék, hogy a gyerekem vagy a párom testvére, hanem aszerint, hogy kinek kell kenyérre és kinek plazmatévére... és ezek után nyilván elmondanám a páromnak, aki nyilván - ha nincs valami extrán nagyon különös oka - azt mondaná, hogy "tedd ezt" - ahogy fordítva már meg is esett a gyakorlatban is. De ugye nálunk más a helyzet, mert egyikünk se konfliktuskerülő, meg a kapcsolatunkban is ismeretlen mindenféle függés, hierarchia.

Egyébként ja, én is elfogult vagyok, mert végső soron azt látom, hogy a Kérdező párja egy olyan típusú konfliktuskerülő sub, aki két hozzá képest domináns anyuka , ha úgy tetszik "magna mater" - a saját anyja meg a gyermekei anyja - között próbál lavírozni, túlélni, anélkül, hogy bármelyikkel szemben fel kellene vállalnia a nyílt konfliktust, a NEM-et mondást, és kb erről szólhat az élete...az egész sztoriban ezért őt látom messze a legszerencsétlenebb figurának. Ez a férfi valszeg soha nem lesz képes arra, hogy elérje azt a helyzetet, amit leírtam az imént "én mit tennék, ha" alapon, és legalább pariba kerüljön az őt erőforrásként a saját oldalukra állítani akaró domináns anyukákkal.

Kérdezőnek ugye ott van a stabil hátországa, a gyerekeknek ott van a Kérdező aki simán, csont nélkül a párja elé helyezi őket, de a Kérdező párjáért ki áll ki? Senki... Kinek fontos ő maga? Senkinek... a saját anyjának, testvérének ugye a kizsákmányolható erőforrás, a Kérdezőnek meg a "Hatalmasat csalódtam benne, de a gyerekek miatt kitartottam mellette"... mi megy itt is? Ilyenek: "Te egy anyuka vagy, és a gyermekeid javát, érdekeit akarod főként védeni, és jogosan." - megvan a "mert a gyerekek érdeke ígymegúgy", megvan a "mert az anyuka", de hol van a történetből a "mert a férfi érdeke"??? Ugye, hogy sehol... Hogy lehet úgy egy kapcsolat stabil, boldog, kiegyensúlyozott, hogy valaki érdeke nem jelenik meg benne? Ugye, hogy sehogy?

Na ezért mondom azt, hogy ennek az embernek az egyetlen lehetősége, hogy a két Anyuka helyett egyszer majd talál egy TÁRSAT, akinek ő maga az első, a legfontosabb, és nem a pénze, meg nem is a tőle származó gyerekek...

52-es hozzászóló. A domináns anyukával kapcsolatban valószínűleg igazad lehet. De a többi résszel valahogy nem tudok egyetérteni.

Először is a kérdező párja valahol tényleg egy gyáva, konfliktuskerülő személy lehet. De ezt a tulajdonságát nem fogja megváltoztatni, ha eddig nem tette. Márpedig, ha eddig nem tudott felnőni, és egyenrangú felnőtt módjára viselkedni egy kapcsolatban, akkor bizony egy másik kapcsolatban sem fog SOHA egyenrangú társat találni, ott is csak "függne" a másik személytől.

Ki tehet erről? Ranchburg Jenő szavait idézve, ha egy kamasz a tinédzserkorában nem tudja megvívni a maga szabadságharcát, örökre magányos "felnőtt" marad.

Adott egy domináns anya, akiről vagy le tud válni a kicsi fia, vagy nem. Itt az utóbbi áll fenn. Vagy meg sem próbált, vagy próbált, de nem sikerült neki. De ugye mindenki a maga sikerének a kovácsa. Az, hogy a kérdező párja ilyen lett, nagymértékben magának is köszönhető.

Ki az igazán domináns nő az életében? Egyetértek, az anyukája. De a párja miért? Az anyja a maga idejében csak a saját önző érdekét nézte, (meg nézi most is) a fiáét nem. A párja ezzel szemben a gyerekek érdekeit is nézi, a sajátjával és a párjáéval szemben. (mert ugye kinek az érdeke manapság egyedülálló anyának lenni). Más kérdés, hogy a kérdező párja ebben a szituban már nem a gyerek, hanem épp az a szereplő,akinek az érdeke háttérbe szorul a gyerekeké mögött.

Szóval a kérdező szerintem nem egy domináns nőstény, hanem a gyerekeiért aggódó ANYA! Azt írtad, ha te választhatnál, kire költöd a pénzt, magadra költenéd. Van már gyereked? Ha igen, akkor meg kell, hogy értsd, egy anyukánál más a fontossági sorrend.

Én nagyon szeretnék havonta fodrászhoz, kozmetikushoz, masszázsra járni, meg elférne még néhány új ruha a szekrényben, de el tudom fogadni a helyzetet, hogy most erre nem kerül. Viszont a gyerek őssejtje 20 évre le van fagyasztva, fejlesztő foglalkozásra jár, ha kicsit nagyobb lesz, támogatjuk, hogy sportoljon, nyelvet tanuljon. Mondjuk a műköröm és az új cipő terhére. Pedig milyen jó lenne! De itt már nem csak az én életemről van szó!

#53 "DE! Akinek gyerekei vannak, annak kutya kötelessége elsősorban a gyerekek érdekeit nézni, aztán van az ember párja," - bocs, de én ezt nem így gondolom, és hát ezért eszemben sem lenne a társam "orrára koppintani" ha ő így véli, hanem szimplán elköszönnék tőle, hisz tök más az értékrendünk, ennyi. Nem jobb vagy rosszabb, hanem ELTÉRŐ. Mint itt a Kérdezőé meg a párjáé, ezt próbálom itt egy ideje elmagyarázni...

(ha meg a társam az orromra akar koppintani, akkor visszakoppintok... nagyon súlyos szerepzavarban van az a férfi vagy nő, aki a társát akarja nevelni...)

#54, ld. az előző, azért domináns lény a Kérdező, mert nevelni akarja a párját, megtilt, ultimátumot ad, a saját értékrendjét akarja a másikra tukmálni. Szerinted ezt hogyan nevezzük, ha nem dominanciának?

"Azt írtad, ha te választhatnál, kire költöd a pénzt, magadra költenéd. Van már gyereked? Ha igen, akkor meg kell, hogy értsd, egy anyukánál más a fontossági sorrend. " Vannnak, már felnőttek. És nem tetszettél végigolvasni eszerint a választ, a "magamra költeném" egy szónoki fordulat volt arra, hogy magam dönteném el, hogy kinek mennyit adok, a saját szempontjaim szerint. És hát persze, megértem, ahogy anno meg is értettem, hogy egy "magna mater típusú" nő messzemenően nem hozzám való, pont ahogy a Kérdező se a párjához, és már tizenéve boldognak mondható kapcsolatban élek egy más típusú nővel, olyannal, akivel kompatibilis az értékrendünk, ahelyett, hogy szenvednék egy "jajj, nekem a gyerek az első mindenek felett" típusú nő mellett.

Szóval ja, tény, hogy meg kellene mindenkinek érteni, hogy a különböző emberek különböző módon gondolkodnak, különböző az értékrendjük. De ez ugye nem azt jelenti, hogy valakinek olyannal kellene okvetlen közös életet szenvedni, akivel eltérő az értékrendjük? Szóval ja, megértem, egyetlen nőt sem ítélek el pusztán azért, mert ő első sorban anyuka... de azért magamnak olyan párt kerestem, akivel egymásnak vagyunk az elsők.

(na, aki intoleráns, és orrba akarna koppintai valakit azért, mert más az értékrendje, nos azzal már én se vagyok megértő - kölcsönösségi alapon)

Mindamellett távol álljon tőlem, hogy Kérdezőt személyében elítéljem, hisz végülis felkinálta a választás lehetőségét, és az már a párja "sub" voltának, elmaradt önállósulásának tudható be - ahogy helyesen meg is állapítottad - hogy képtelen valójában dönteni.

" Sosem értettem, hogy az ilyenek minek állapodnak meg." - talán, mert TÁRSRA vágynak? Erre tetszettél már gondolni?

Sőt, esetleg gyerekre is, csak éppen olyan felállásban, hogy "nekem a társam az első, és neki meg én, és kettőnknek van egy-kettő-akárhány közös gyereke..." És esetleg egyáltalán nem hedonisták például...