Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jól gondolom, hogy nem szabadna megengedni az ilyen igazságtalan materiális elvárásokat, mint saját lakás, autó?
Engem férfiként eléggé zavar az, hogy egy nő nem a férfi személyét nézi hanem, hogy mit tett le az asztalra és mit tud felmutatni. Nekem van saját lakásom, de ha egy lány azzal kezdi, hogy neki alap feltétel a lakás megléte akkor már nem is tartom olyan vonzónak, mint előtte vagy, ha a havi fizetésemet nézi. Jelenleg autót nem tervezek, mert engem nem vonz a vezetés és nincs szükségem rá. Mitől lennék jobb ember, mert van autóm? Persze sorolhatnám még az olyan materiális elvárásokat, mint a diploma megléte és munka pozíció. Azért is úgy gondolom, hogy nem szabadna engedni az ilyen elvárásoknak, mert másokat sérthet. Szerintem, ha van ilyen ismerősötök, akinek olyan elvárásai vannak, amik nem tartoznak bele az igaz szeretetbe, kedvességbe, odaadásba és emberségbe, és mellé ez zavar titeket benne, akkor nyugodtan beszélgessetek erről, hogy jobb belátásra térüljenek!
Persze a férfiak között is vannak hasonló esetek, csak mivel a nők vonzanak, ezért nem tudok túl sokat mondani a férfi oldalról.
Kedves 19es válaszoló, ha lenne az az alapbér amit feltétel nélküli alapjövedelmnek hívnak és, ha mellé dolgozna az illető, hidd el nem kéne azon kattogni, hogy nincs pénz parizerre és nem kéne azon idegeskedni, hogy hónap vége van. Csak tudod ezzel a munkafetisizmussal van a baj, hogy dicsőségnek állítják be azt, ha valaki dolgozik, pedig semmi dicsőseg sincs abba, hogy a tőkésnek termeled a tőkét, amivel ő jár a legjobban.
Másrészt feltétel nélküli alapjövedelem azért is lenne fontos, mert a munka fogalma átértékelődne és az is munkának számítana, ha valaki házimunkát végezne, tanulna, írna, olvasna, elmerengene és még sorolhatnám.
válasza:Igen es az is munka, ha valaki othon él, meg elégszik a kozmunkaval vagy épp csak mereng azon hogy milyen igazságtalan az élet. Jo vicc!
Én amit nyújtok el is várom, ennyi!
válasza:És meg én vagyok a proli 😂 ezen gondolkoznod se kell, hogy kellenék e vagy nem. Mert Te nekem tuti nem.
És akkor a hozzád hasonlók csodalkoznak, hogy nincs nőjük vagy negerten találnak.
válasza:"23 Tök jó, hogy az írásomra egy büdös proli színvonalat hozol ide"
Mert az vagy. Lusta, semmit nem tudsz felmutatni es itt hozongsz, hogy miért nem kapsz igyen mindent es más mit vár el.
Nyilvsn túl nagy végzettséged sincs, max. egy szakma, különben nem írnak ilyeneket.
válasza:Alapvetően ha párt keresnék, én úgy állnék hozzá, hogy amit én elértem kb. azon a szinten legyen a férfi is. Ennek rengeteg megnyilvánulási formája lehet, de mindből egyetlen dolog szűrhető le, az élethez való hozzáállás. Egyelőre nem sok mindenem van, egyetemista vagyok, nem sokat tudok dolgozni mellette, kapok annyit otthonról, ami elég a megélhetésemre, de azért így is gyűjtök magamnak, beosztom a pénzt, lényegében ellátom magamat. Emiatt már most is nehezen tudnék azonosulni valakivel, aki mondjuk úgy lakik otthon, hogy semmit nem segít be, és egy vajaskenyeret sem tud megkenni. Vagy ha a fizetését elherdálja minden hónapban. Ha elképzelem magam mondjuk 30 évesen, pár nélkül, úgy gondolom addigra stabil munkahelyem, fizetésem, önálló háztartásom lenne (nem, nem tudom elképzelni, hogy 30 évesen még jó legyen nekem otthon lakni, hiába szeretetteljes a kapcsolatom a szüleimmel), és egy független, céltudatos nő lennék. Miért is kellene olyan embert választanom, aki nem tudta ezt elérni ugyanennyi idő alatt? Persze ismétlem a kulcs számomra a hozzáállásban van, nem konkrétan abban, hogy van-e lakás, vagy autó, de azért az például elég sarkalatos pont, hogy önállóan él-e a férfi, vagy még mindig anyuci mossa a gatyáját.
A társkeresők számomra mindig is furcsa felületeknek tűntek (soha nem használtam egyet sem), hiszen eleve az nem "normális", hogy 5 mondatba konkretizálod az elvárásaidat, nyilván megfogható, materializált formába öntve, és ez alapján válogatsz, mint a piacon az almák közt. Viszont ha már ezt a keretet nézem, azokat az elvont, megfoghatatlan igényeket, amik mindenkinek mást jelentenek, 5 mondatba csak így lehet belesűríteni.
Ami a férfi-női egyenlőséget illeti, számomra nem szimpatikus a gondolatmeneted, mert te már nem is az egyenlőségről, hanem az egyformaságról beszélsz. Márpedig én kikérem magamnak, nem vagyok egyforma egy férfivel. Én nő vagyok, szeretem azt gondolni, hogy nőies nő, ők pedig férfiak. A legtöbb dologra képesek vagyunk mindketten, de én nagyon szeretem azt a finom különbséget, ami a két nem között megjelenik. Ez lehet például ugyanannak a problémának két oldalról látása, vagy akár az is, hogy biztony nem ugyanúgy kell kommunikálni férfiakkal és nőkkel. Vannak persze (bizonyos területeken) abszolút feminim férfiak és maszkulin nők, ezt a változatosságot is nagyon szeretem a világban. De már azt érzem, hogy néha aki a nagy egyenlőségért van, már átesik a ló túloldalára, és annyira belelendül a hagyományosan maszkulin női vonások és a feminim férfi vonások istenítésébe, hogy elfelejti, nem minden nő úgy akarja megélni a nőiességét, hogy férfivá válik.
Hosszas rendszerkritikát nem fogok megfogalmazni, mert egyrészt nem érzem a témához kapcsolódónak, másrészt nem is értek veled egyet. Csak annyit fűznék ehhez hozzá, hogy számomra nem lenne kielégítő egy olyan rendszer, ahol egyforma jutalom (alapvető átlagos életszínvonal) illeti meg azt, aki lógatja a lábát, mint, aki szorgosan dolgozik. Azt a pénzt nyilván a gazdagoktól vennéd el, én pedig látom azért, hogy például nem mindenki tett annyit az előrejutásáért, mont a szüleim, tehát nem is érdemli mindenki ezt az alapot. Az ingyenes oktatás, gyermekkori étkeztetés, stb. fontos, a gyerekek általános fejlődéséhez való biztosított környezet is fontos lenne (csak sajnos sok szülő nem biztosítja ezt), hogy mindenkinek legyen esélye elindulni az életben. Utána viszont igenis dolgozni kell, a társadalom hasznos tagjává kell válni, és értékelni azt, ami megadatott. Láttam szegénységet, az nem ott kezdődik, amit te leírsz. Ez a jóléti társadalmunk átka, de egy átlagos magyar életszínvonallal nem kellene boldogtalannak lenni. Küzdeni, tanulni, fejlődni, tisztességesen élni, és a következő generációt is erre bíztatni lehet, de nem panaszkodni, és irigykedve gyűlölködni kellene szerintem ehelyett.
válasza:Szerintem mi vitatkoztunk már egyszer-párszor. A te világképed gyermeki. Valahol aranyos csak nem számol az emberi természettel. Ha lenne az az alap jövedelem (én tartom hogy hatalmas hülyeség de egye fene legyen) akkor ahhoz kalkulálnák az árakat. Emellett az emberben él a verseny szellem bármennyire is tagadnád ugyanolyan alap mint a babáknál a kapaszkodó reflex vagy a lábadon a szőr. Haszna nem biztos hogy van ( bár szerintem határozottan kell a haladáshoz) de ösztönösen létezik. Tehát ha létezne az alap bér akkor is ugyanúgy lenne társadalmi rétegződés csak akkor az az ingyen pénz lenne a létminimum. Az aki a jelen világban hajt ott is hajtana mert ugyanúgy nem az lenne a célja hogy tengődjön. Aki meg a mostani rendszerben elvan minimálbéren vagy közmunkával esetleg otthon kotlik és ahelyett hogy dolgozna egy haszontalan szakmával vagy anélkül várja a sült galambot na ő ugyanúgy ellene a fix bérrel és a gyerekét az iskolában ugyanúgy cinkelnék mert bár van egy alap pénze közel se tudná azt adni a gyerekének amit a másik dolgozó szülő igen. Mert az áru legyen az ingatlan vagy étel ahhoz alkalmazkodik hogy mennyit hajlandóak érte fizetni. Tehát ha magasabb az átlag bér magasabb az ára a cuccoknak. Pont ugyan itt tartanánk mint most csak több pénzt kéne nyomtatni. Vagy lázadjunk fel és ezentúl senki ne vegyen ruhát ételt házat hogy jól megleckéztessük a rendszert?
Szerintem (bár azzal nem értek egyet milyen drága az élet) nagyon jó mérő eszköz a munka. Az első szempont hogy egyáltalán dolgozik e az illető vagy elvan azzal hogy otthon vakarássza a tökeit. Mert munkát szinte bárki találhat magának csak egyszerűbb kifogásokat gyártani. Ugyanis akinek büdös a munka az az élet más területein is lusta általában. A következő szempont hogy mit dolgozik és hajlandó e haladni vagy gyári rakodóként akar nyugdíjba menni. Ugyanis aki nem hajlandó előre lépni mert a meleg fosban kellemes ülni annak ilyen a mentalitása vagyis ő jól ellesz örökre anyuékkal vagy valami egyszobás garzonban mert miért is vágyna többre ha a kábel tv itt is bejön.
Na és innentől jönnek azok akikkel hajlandó lennék tervezni. Mert nekem semmi bajom azzal ha az akit megismerek huszonévesen (ez a célközönség) a Tescoba áru rakodó vagy gyárban szalag mellett dolgozik ha aktívan tanul mellette es/vagy jól körülhatárolható tervei vannak a jövőre. Mert valaki aki csak ül nem lenne megfelelő párom.
Összességében tehát egy emberi alap igényt akarsz eltörölni de ha végig gondolod amit írtam rá jössz (jó esetben) hogy ehhez a teljes világot kéne megváltoztatni. Arról nem is beszélve hogy ha mindenki ingyenélő gondolkodó lenne miből/kitől jönne a termelés?
Inkább azért lenne érdemes küzdeni (ami akár megvalósítható is lenne) hogy a bérekhez igazítsák a dolgok árait. Jelenleg ugyanis a lakhatás az étel a ruha játék és az iskolai eszközök annyira drágák hogy aki pl ki tudja adni a lakását az se fogja olcsóbban hisz neki is élnie kell valamiből. Ha az alap dolgok olcsóbbak lennének sok minden máshogy alakulhatna. De én bármelyik világban elvárnám hogy többre vágyjon a párom mint a túl élés. És ez csak olyanokat sérthet akiknek ennyi a céljuk. Azokkal meg úgyse egymást keressük.
Olvastatok Marxot? Leírta azt, hogy az élet ne a küzdelemből álljon, hanem az örömből. Most ne gyertek a bukott bolsevizmussal és a halálos áldozatokkal, mert az nem volt kommunizmus, de még szocializmus sem, hanem államkapitalizmus erős diktatúrával. Ezért nem Marx felel! Ajánlanám a Tamás Gáspár Miklós írásait is, mert egy nagyon intelligens filozófus. Nem értek egyet az emberi természetből levő hozzászólásodon, mert az ember egy kooperatív lény, aki csak arra vágyik, hogy szeretetben éljen és nem az állandó küzdelemben. A kapitalizmus konstrukciója mondja azt, hogy versenyez és dolgozz azért, hogy a tőkésnek még jobban duzzasd a zsebét. A globális felmelegedést is a nagy cégek okozzák a profit hajkurászásuk miatt, ha lenne alapjövedelem senki nem lenne arra rákényszerülve, hogy 8-12 órákat dolgozzon hanem csinálná amit szeretné. Az egy hülyeség, hogy senki nem dolgozna akkor, honnan a fenéből szeditek ezt? Nem robotolnának és az emberek nem kényszerből dolgoznának. Nem hiába készült az a felmérés, hogy 4-ből 5 ember nem szereti a munkáját, ráadásul én sem, mert elég monoton. Ezt a munkakényszer okozza. Nem lehet azzal se elintézni, hogy miért nem tanult többet. A tanulásnak se arról kéne szólnia, hogy a több pénzért tanulj, hanem azért, mert szereted tanulni a tudásvágy miatt és nincsenek ebből kifolyó érdekeid.
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy senki ne olvasson jobboldali propagandákat és még azt is tanácsolnám, hogy senki ne legyen jobboldali, mert a jobboldal mindig is a tőkések érdekei mellett álltak ki. Ezt a gazdagoktól veszik el a pénzt is a jobboldal gyártja, nem erőszakosan kell elvenni a pénzt, mint a bolsevisták tették, de elkell számoltatni a felső 1%-ot. Normális az, hogy a teljes vagyonnak a fele az ő kezükbe van? Nem látom annak. Én nem hiszek abba, hogy az élet a versengésből állna, hanem inkább az együttműködésen.
Sajnos vannak olyan emberek, akik eleve szegénységbe születtek és hiába akarnak onnan kitörni, egyszerűen nem tudnak. Intézzük el annyival, hogy hát így jártak és nyugodtan meghalhatnak? Legyetek már emberségesebbek könyörgöm. Ehez sajnos bekell látni azt, hogy gond van a világgal és ezt a gondot nem az egyénbe kell keresni hanem a rendszerben.
Amúgy ajánlom nektek ezt a dokumentumfilmet is, ami nagyon jól bemutatja a kapitalista konstrukciókat, 2003-as, de már előre levetítette a 2008-as világválságot.
Ajánlom Michael Moore dokumentumfilmjeit, mert ő is egy nagyon intelligens pali, igaz néha túloz, de sok igazságot mond!
Emberi természetre visszatérve, ha eleve nem versengésre és nem önös érdekű értékekre nevelnénk a gyerekeket, hanem arra, hogy légy mindenkivel emberséges, kooperatív és egy szereteteljes lény akkor nem lenne igaz az a versengő érvelésed, mert akkor a versengést és az önzést vetnék meg, nem azt amiről beszélek. Érdekes már a skandinávok se hisznek abba, hogy versenyezned kell és lekell győzni a másikat, hanem rájöttek arra, hogy együttműködőnek és szolidárisnak kell lenni és láthatjuk azt, hogy mennyivel boldogabbak ott az emberek, mint itt. Példát kéne venni tőlük, és nem dekadensnek meg migráns simogatónak bélyegezni őket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!