Miért háborodik fel rengeteg ember, ha valaki azt szeretné, ha a párja érettséginél többel rendelkezzen, miközben ez nem csak diplomát jelenthet?

#21

Fú... Én ismerek olyat, aki elvégzett egyetemet, 6 év alatt, semmit nem tanult. De igaz, kitartó volt, kitartóan bulizott, meg lébecolt.

Ismerek olyat is, aki 3 évig csak tanult, mindent ötösre megcsinált, de nem ad semmit igazából se a munkához neki, se a kapcsolataihoz nagy előnyt, hogy minden patak nevét tudja a Kárpát-medencében.

Szerintem nagyon eltéved gondolkodás, hogy a továbbtanulás, papír, az suliban kezdődik. Aki tanulni akar, és fejlődni akar, az egy szép dolog, de nagyon ritka, hogy akármilyen suliban fogja ezt elsajátítani, tisztelet a szakok kivételének, de nagyon sok olyan van ami elmaradott tananyag már, és az ember a saját szabadidejében tanulja meg, amivel igazán szeretne foglalkozni.

És személy szerint, engem ez az ami zavar igazából ebben a témában, hogy rövidlátúságnak tartom azt, ha valaki bármilyen felsőoktatáshoz köt egy igényt. És ahogy mondod Te is, mindkét oldalról vannak kivételek, pont ezért fura, ha a másik oldalnak meg sem adod a lehetőséget azzal, hogy alapból kizárod, mert ő "nem felsőoktatásban vett részt". Magadat is lehet, hogy egy teljesen jó élménytől fosztod meg.

És kicsit szerintem azt is mutatja, hogy nem tudod annyira beleképzelni a másik helyzetébe magad, mert Neked ez a természetes, hogy felsőoktatás, akkor a másik valamit valószínűleg nem jól csinál, ha ő nem ezt az utat választotta.

Szomorúnak tartom ezt nagyon egyébként, mert ez megint egy olyan, ami miatt valamiért sokan valamilyen szinten felsőbbrendűnek érzik magukat, és enélkül is van elég ilyen.

"Szimplán arról van szó, hogy számomra egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy valaki önszántából nem tanul tovább. Miért? Tényleg nem érdekli semmi sem?"

Én meg pont azt szoktam nézni, mikor híradóban hirdetik a felvételi ponthatárokat, hogy nem hiszem el, hogy ennyi embert érdekel a közgáz és a jog.

Egyik barátnőm egész életében sportolt, de ő is ilyen papír meg végzettség miatt végigcsinálta a közgázt. Két évig dolgozott a szakmában, abbahagyta, mert unta, és személyi edző lett.

Szerintem Magyarországon inkább arra mennek az emberek, amivel több pénzt lehetne keresni, nem arra, ami érdekli őket. Egyszerűen nem mindenki engedheti meg magának anyagilag.

21-es vagyok.

Igen, a 23-as válaszán látszik, hogy ugyanaz ment félre, mint amit a kérdező is próbált elmagyarázni többször is. Egyrészt még mindig a továbbtanulásról és konkrét végzettségekről van szó, ami lehet bármilyen szakma, tanfolyam, OKJ és nem szükségszerűen egyetem. Ezt nem tudom, hogy miért nem lehet megérteni... Én sem arról beszéltem, hogy mindenkinek egyetemen kell tanulni, mert egyáltalán nem. Vannak, akiknek egyszerűen nem való az egyetem, mert egy teljesen más terület érdekli őket vagy nem megfelelőek a képességeik. Aki pl. asztalos/fodrász/szakács/hegesztő akar lenni az menjen egy olyan képzésre, ami megfelel a céljainak és ne akarjon pl. közgázra vagy jogra menni, ha az a terület például egyáltalán nem foglalkoztatja mert akkor az neki tényleg nem ér semmit. A hangsúly azon van, hogy legyen legalább egy terület, egy szakma, egy érdeklődési kör, ami megragadja és felkelti a figyelmét. Bármi, bámrikor, bármi miatt, de legyen legalább egy valami, amit fontosnak tart és amiért hajlandó tenni is. Nem kell nem tudom milyen bonyolult dolgokra gondolni.... Lehet az akármilyen kis apróság, hogy mondjuk mit tudjam én valaki gyerekkorától kezdve tudja, hogy állatorvos akar lenni, mert kiskorában megbetegedett a kiscicája és a doktorbácsi megmentette az életét és akkor ő 6 évesen elhatározta, hogy ő is állatokon akar segíteni. Most ez egy lehet, hogy egy hülye példa, de tényleg nem kell túlbonyolítani. Akkor apukám azért tanult annó bányásznak, mert az ő apukája is bányász volt és nagyon tetszettek neki az általa mesélt történetek, sztorik és érdekelte a munkája. Az egyik volt általános iskolás osztálytársam szintén hasonló okból lett asztalos, mert az apukája is asztalos volt és ő ott nőtt fel mellette a műhelyben, segített neki és imádta, ezért ő is ezt szerette volna tanulni. Aztán valaki csak később vagy teljesen más módon jön rá pl. középiskolában felismeri, hogy mely tantárgyakat szereti és akkor választ egy annak megfeleleő területet, amiben el tudja mélyíteni a tudását. Én pl. hasonlóan választottam szakot, mert indultam egy versenyen és ott jó helyezést értem el, megdicsértek és többen támogattak, hogy valamit kellene kezdenem ezzel a területtel. Akkor nem tudom...én tényleg bármit el tudok képzelni, pl. látott egy filmet és elhatározta, hogy ő márpedig balettáncos lesz/volt lehetősége megismerkedni egy adott területtel pl. önkénteskedés során (nekem pl. anyukám így lett óvodapedagógus)/csak szimplán megtetszett neki a munkaruha és mondjuk tűzoltó szeretett volna lenni stb., stb. Lehet, hogy hülyén hangzik ez a példa, de ez is valami. Lehet ez az ok akármi, csak legyen egy cél és tegyen is annak érdekében, hogy azt a célt el is érje. Számomra az igenis fontos és jelent valamit, ha látom, hogy az ember képes küzdeni, mert akkor kitartó, elszánt, céltudatos, tud tervezni stb., stb., nem akarom magamat megismételni. Annyi és annyi választási lehetőség van, számtalan képzés, tanfolyam, OKJ, egyetemi szak és azokon belül is specializációk, részterületek, továbbképzések, hogy egyszerűen nem értem, hogy hogyan vannak olyan emberek, akiket SEMMI sem érdekel.

Felháborodni hülyeség, hiszen mindenki azt vár el, amit szeretne. Amúgy bizonyos részben megértem azokat, akik csak diplomás emberekkel ismerkednek: annyi ostoba alak rohangál az utcákon, hogy sokan valamilyen szűrőt keresnek, és így tekintenek a diploma meglétére.

Azonban két okból is tévednek, szerintem. Egyrészt a diplomások között is rengetek a hülye, pláne miután minden felsőoktatási intézményt átminősítettek egyetemmé, és 300 ponttal már be lehet kerülni a legtöbb képzésre. Másrészt vannak kivételek, például jómagam. Többgenerációs értelmiségi családból származom, kitűnően, hiba nélkül, választékosan beszélek magyarul és angolul, nyitott vagyok a világ dolgaira, rengeteg témához érdemben hozzá tudok szólni, egymillió feletti a nettó fizetésem - és diplomázás előtt otthagytam az egyetemet. Nem, nem is tervezem elvégezni. Persze, mint mondtam, én kivétel vagyok. A kollégáim, barátaim kivétel nélkül diplomás emberek, viszont én nem.

De nem, nem háborodnék fel, ha egy nő elutasítana a diplomám hiánya miatt. Csak jót mosolyognék a kollektivista felfogásán.

Lehet lepontozni.

Nekem OKJ-s ingatlanközvetítői, (abból élek) felsőfokú programozói (sza..rt se tudok belőle), könnyügépkezelői( fingom sincs mire jó, kezembe nyomták targoncás vizsgán) van az érettségi mellett. Gondolom ez már bőven elég lenne neked.

Egy volt csajom 8 általános után elvégzett egy OKJ-s ABC eladóit.

Nincs èrettségije, se szakmunkás bizije.

Ha én is csak ezekkel rendelkeznék, elfogadnál?

Költői kérdés, van már feleségem :)

Jellemzően az háborodik fel, akinek csak érettségije van, bizonyítani akarnak, hogy ők is érnek annyit, mint az, aki képezte magát (mindegy, hogy az diploma vagy OKJ vagy más).

Mellesleg a tetoválós hozzászólásról eszembe jutott, hogy én annak idején elvégeztem egy 10 hónapos kézi rajzos animációs OKJ-t (nem ez a fő szakmám, de érdekelt, és pont zűrös helyzetben voltam munka terén, szóval kellett valami, amivel lekötöm magam, és hasznosnak érzem). Az oktatónk mesélte, hogy járt hozzá egy tetoválóművész is, és neki például nem az animáció volt ezzel a célja, hanem hogy fejlessze a grafikáit, amiket alkot.

A tanulás sose vész kárba, és mutat annyit valakiről, hogy képes energiát fektetni egy célba, és ha kell, áldozatot hozni, erőfeszítést tenni. Szóval ha valaki nincs úgy lemerülve agyilag, mint most én, akkor a tanulás még doppingol is. Én most erőt gyűjtök, most nem fog az agyam, de ez majd változik.