Manapság a nők már tényleg nem támaszkodhatnak senkire, mauknak kell megoldaniuk mindent?

Az, hogy ennyi kapcsolat tönkre megy, arról mind a két fél tehet. Nagyon sokan rossz társat választanak maguknak. Ennyi az egésznek a kulcsa.

Egyébként még annyi, hogy egyre jobban felborulnak a nemek közötti különbségek. A nők felvesznek férfias szokásokat, a férfiak meg elnőiesednek.

A család összetartó ereje az mindig is a nő marad.

"Ha úgy képzeled el az életedet, hogy majd a barátoddal/férjeddel közösen összehoztok egy lakást vagy házat, kocsival, mindennel, akkor aranyásó vagy, mert a férfi pénzét akarod költeni."

Ilyet még életemben nem hallottam. Általában azokat bélyegzik aranyásónak, akik CSAK a pasi pénzéből akarnak építkezni.

"A kapcsolat addig tart, amíg a férfi le nem lép, vagy a házasság előtt, mert "élni akar", vagy a gyerek után, mert "elhanyagolják"."

Normális párt kell választani, és működtetni a kapcsolatot. Persze a szakítás benne van a pakliban, de a kapcsolat két emberen múlik, nem csak a férfin, vagy csak a nőn. Nők is hagyják el a férfiakat.

"Ha karriert akarsz nőként, akkor az csak nálad prioritás, senki másnál. A férfiakat egy kapcsolatban/házasságban segítenie kell a nőnek, hogy előrébb jusson, mert a férfiak karrierje fontos, a nőké nem."

Megint csak azt tudom mondani: normális párt kell találni, nem valami soviniszta agyhalottat.

Arra szerintem mindenképpen érdemes felkészülni, hogy egyedül is meg tudjon állni a lábán az ember lánya. Nem azért, mert a pasi disznó és úgyis lelép, de akármi történhet, én úgy vagyok vele, hogy legyen terv akkorra is, ha (Isten ne adja) valami történne a párommal - haláleset, komoly baleset, rokkantság, vagy akár csak egy hosszabb betegeskedés, mikor kiesik a munkából egy időre, ilyen igazából tényleg bármikor előfordulhat.

igen ez van, de én nem vagyok ilyen..

de minek is írom, hiszen senki sem hiszi

Szerintem inkább érzelmileg várják el hogy egy nő erős legyen. Engem az anyagiak nem érdekelnek, kevésből is megvagyok igazabol. Viszont ez a világ a szabad, független gondolkodású nőknek kedvez, mindenhol az önmegvalósítást hirdetik. Én még csak 20 éves vagyok és elég érzékeny, nekem az a fontos hogy érezzem nagyon szeret a másik.

Karriert szerintem könnyebb befutni nőként, mint érzelmi stabilitást találni.

Én szerintem megtalaltam a barátom személyében, de azért így is nehéz sokszor az érzelmi viharokat atelni.

Egy napon mind megtanuljuk hogyan boldoguljunk lányok, és tényleg le a kalappal azok előtt akik már tudnak magukra összpontosítani és érvényesülni.

Ne haragudj, de miről beszélsz? A férfiakat úgy szocializálják, hogy az érzelmeiket ne mutassák ki és legyenek kőkemény kősziklák minden helyzetben. Nőként bármikor, bármilyen helyzetben nekiállhatsz sírni és kapsz egy csomó támogatást, megértést és biztatást. Férfiként ez esélytelen...

Tanulás terén nőként a férfi tanároknál egy kis mosollyal és kedvességgel lazábban át lehet jutni. Férfiként elég ritkán botlik olyan tanárnőbe az ember, akinél ez működne...

Ha kell egy jegyzet, szintén elég pár mosoly valamelyik stréber srácra. Srácként maximum nagyon extra kinézettel lehet valami hasonlót összehozni, de ott a visszahúzódó stréber lány sokszor inkább jön zavarba, mint ad oda egy jegyzetet...

Munkakeresésnél ahhoz képest, hogy állítólag a férfiak vannak előnyben, ez már sehol sem látszik. Rengeteg helyen direkt erőltetik a nőket, akár kisebb végzettséggel/kevesebb gyakorlattal, mondván, hogy egyenjogúság, női kvóta és hasonlók...

Nőként, ha férfias melót csinálsz, úszni fogsz az elismerésben minimális teljesítmény esetén is. Férfiként ezzel semmire sem mész, ha női melót választasz, körberöhögnek...

Nőként, ha a karriered építed, akkor egy erős és független nő lehetsz. Férfiként... Férfiként ez alap, semmi extra...

Nőként a társadalom nem várja el, hogy kezdeményezz társkeresés során. Férfiként általában férfinak sem tartanak, ha nem kezdeményezel...

Nőként hivatkozhatsz olyanokra, hogy komoly, céltudatos férfit akarsz, akire lehet alapozni, ha azt mondod, hogy a férfinak legyen háza és autója. Férfiként ilyen nincs...

Nőként egy csomó helyzetből kihozhatod, hogy téged azért ért hátrány, mert nő vagy, miközben valamit rosszul csináltál. Férfiként ez nem létezik...

Házasság után nőként leharcoltan is találhatsz férfit. Férfiként leharcoltan egy nőnél sem rúghatsz labdába...

Nőként, ha kell egy kis önbizalom növelés, ott a tinder vagy insta. Férfiként ezzel semmire sem mész...

Nőként, ha elmész edzeni és ezt kirakod a netre, egy csomóan bátorítani fognak és támogatni. Férfiként egy edzés után általában sokkal kevesebb ilyet kap az ember és sokan bele is kötnek, hogy az illető 1 edzés után már képet csinál netre...

"A kapcsolat addig tart, amíg a férfi le nem lép, vagy a házasság előtt, mert "élni akar", vagy a gyerek után, mert "elhanyagolják"."

A megcsalásoknál minimális a különbség a 2 nem között. Rövidebb távon ráadásul minimálisan a férfiakra jellemzőbb, hosszabb távon minimálisan a nőkre.

Az "elhanyagolás" dolog mindkét nemnél ugyanúgy jelen van. A különbség annyi, hogy nőként egy csomó dologgal háríthatsz, hogy miért hanyagoltad el a másikat. Férfiként egy farkad után menő lénynek fognak nevezni, akárhogy is próbáltad rendbe hozni a dolgokat és akármennyire is lelki háttere volt a dolognak...

"erősen kisebbségben vannak azok az apukák, akik tényleg szeretnék, ha hozzájuk kerülne a gyerek és nem csak mondják, vagy még azt se"

Ez olyan dolgoknak köszönhető, hogy sokszor az apa sem akarta a gyereket, de az anya az apa véleményére tojva odaszülte, hátha akkor majd vele maradnak. Normális kapcsolatokban, ahol mindkét fél akarta a gyereket, egyáltalán nincsenek kisebbségben. Annak is utánaolvashatsz, hogy az EU-ban is téma, hogy a társadalmi szerepek miatti berögzültség okán többször kapja meg az anya a gyerek felügyeleti jogát úgy, hogy rosszabb helyzetben van és kevésbé jó szülő.

Szóval, kérlek mesélj már arról, hogy manapság nőként miért is lennél hátrányban?