Mit gondoltok a lányszöktetésről?

Mi alapból direkt 70 km-re költöztünk a (közös) szülővárosunktól, hogy a családunk ne legyen a közvetlen közelben. Néha rossz hogy nincs nagyi/papa aki vigyázzon az unokákra persze, de cserébe meg kva jó, mert nincs nagyi/papa aki állandóan feleslegesen kavarjon, beleszóljon az életünkbe kéretlen tanácsokat adjon, bogarat ültessen a másik fülébe, stb. Valamit valamiért.

Most kicsit túlzok, de kb törvénybe foglalnám hogy 18 éves kora után mindenkinek el kell költöznie a szülővárosából hogy a szülei ne befolyásolhassák őt és hogy önálló, független ember tudjon lenni, fel tudjon nőni, illetve hogy a családok is azért ne csak a szomszéd utcába költözzenek a férj/feleség szüleitől.

Tudom tényleg túlzás, de annyiszor látom ezt (és én is tapasztaltam), amikor a szülők és úgy általában a tágabb család is bele akar szólni a fiatalok életébe. Ha még egyedülálló a fiatal akkor egyszerűen csak nem hagyják őt felnőni sokszor, ha már párokról beszélünk akkor pedig jönnek a kéretlen tanácsok és hasonlók, amiket a legelső bekezdésben írtam.

Kérdező: az ilyen sztorik végződnek úgy a valóságban, hogy gyesre bevállalnák egy (vagy több) gyereket, aztán elcsattan az első pofon, mikor a leányka rájön, hogy nem tud hova menni a gyerekkel, csak az utcára, esetleg anyaotthonba, ha sikerül.

Senkitől se tud segítséget kérni, nem tartja a kapcsolatot senkivel, értelem szerűen haza se tud költözni.

Aztán a többi pofont és megalázást már csendben tűri, ha nem akar csöves lenni.

Első válaszoló: nem a távolságtól függ, hogy valaki le tud-e válni a szüleiről és mennyire hagyja őket bármibe beleszólni.

Mi egy utcában lakunk anyámmal, szívesen vigyáz az unokákra, mi is segítünk pl. fát vágni, de leszokott róla igen gyorsan, hogy beleszóljon bármibe, mivel nem hagyom.

Más pedig a 150 km-re élő anyján csüng, naponta ötször hívja, és minden hétvégén rohadt haza húslevest szürcsölni.