Mi lenne ha egyszer fellázadnának a férfiak a nők ellen és nem kezdeményeznének többet náluk?

Nyugodtan.

Én eddig sem riadtam vissza attól, hogy kezdeményezzek nekem tetsző férfiaknál.

Van itt egy 63%-os válaszoló, aki nagyon meglepett. Ki van fordulva teljesen, és sajnálom hogy így történt vele. :(

Képzeld, van barátom. És neki is vannak céljai, most csinálja a harmadik mérnöki diplomáját, tervez külföldre. Szorgalmas, okos. És nem papucs. Nem azért él, hogy nekem teremtsen pénzt. Én is egyetemista vagyok, lesz rendes munkám, amiből meg tudok majd élni. Ha azt hiszed, a párkapcsolatra szánt idő és energia az pazarlás, az sajnálatos. Ja, és a szex. Heti többször van, és a legtöbbször én kezdeményezem. És az ismerőseim hasonló, minőségi kapcsolatban élnek. Sok a keserűség benned, és kár hogy nem keresed a kiutat. Rossz kerékvágányban futsz, és fogalmad sincs arról, hogy létezik egy helyes vágány.

Azért szerintem el kéne gondolkodnotok azon, hogy a 63%-os válaszolónak van igaza sok dologban, vagyis én bár nem értek egyet teljesen vele, de megérteni meg tudom. Én hasonló korban vagyok mint ő (28 vagyok), és sajnos tanúsítom, hogy nem jobb, ha az embernek van barátnője!

Nekem hat éve nincs kapcsolatom és igen lepontozhattok, nem szégyellem én is szabadnak és boldognak érzem magam azóta és nem is próbálkozom egy ideje nőknél.

28 vagyok, nemrég kezdtem el egy újabb egyetemet, ami ennyi idősen barátnővel már nem menne, mert már elvárná, hogy kocsira gyűjtsek, lakást vegyünk és így tovább, és ne tanulásra vesztegessen az időm, szó szerint mikor találkoztam egy hónapja a volt barátnőmmel úgy nézett rám mikor mondtam neki, hogy újra egyetemre járok és nem dolgozok napi nyolc órában, mintha azt mondtam volna neki, hogy kint harcolok az ISIS katonájaként.

Tehát ha férfiként szabad akarsz maradni sajnos abban a barátnő sokszor tényleg csak akadály.

Végre lenne pár nyugodt hetünk, de aztán a pasik úgyis ráunnának a lázadozásra... :(

De ne emészd magad ilyeneken, akkor sem futnának utánad a csajok, ha mától soha egy férfi sem kezdeményezne nőnél az idők végezetéig. (bár film ötletnek nem lenne utolsó a dolog)

Ha felépíted magad utolsó akkor nyugi nem lesz visszautasítàs:

-Menj edzei heti 4-szer

-Építsd fel a karrierdet minimum 800k nettó

-Vegyél normàlis ruhàkat(ZARA pl)

-Lakàsod tatarozd ki,legyen stílusod

-Fejleszd belsô jàtékodat,tudj nôkkel bànni,kommunikàlni.

-Tanulj meg jól szexelni.

53-as! Őszinte leszek, sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, de mivel értelmesebb vagy, vagy annak tűnsz, mint a többiek így igen.

Te is azzal az alapfeltételezéssel indulsz, hogy az a jó, ha valakinek párkapcsolata van, csak elgondolkodtál már valaha azon, hogy ez miért van így? Mármint erre magadtól jöttél rá? Tehát eldöntötted, hogy jobb párkapcsolatban mint nélküle? Vagy szimplán annyi történt, hogy kvázi rád erőszakolták ezt a nézetet? A társadalom ilyen dolgokban nagyon ügyes, eleve a kislányokat már gyerekkoruktól fogva arra neveljük, hogy ők a Barbie-k és majd jön értük Ken, az, hogy hány nőnek lesznek emiatt lelki gondjai később, az már senkit nem érdekel. Aztán ugye később jönnek a női magazinok, a sorozatok, a könyvek, amik telis-tele vannak szerelmi történettel, később a barátnők közül egynek-kettőnek lesz úgymond pasija, és utána a maradék is kénytelen kelletlen összejön valakivel, mert nem akar kilógni a sorból. Ez kimondatlanul ugyan egyfajta megerőszakolása a lányoknak, csak nem egy férfi, hanem a társadalom által.

Azok a nők, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, és vannak ilyenek, rengetegen, hidd el nagyon meglepődnél azon mennyi nő van, akinek sosem volt barátja épp azért mert alapból elutasítja a párkapcsolatokat, csak ők ezt sosem vállalják föl, mert egyszerűen félnek attól, hogy ki lesznek közösítve.

Alig egy hete ismerkedtem meg egy 24 éves orvostanhallgató lánnyal, akinek úgy megjegyeztem, mikor láttunk egy csókolózó párt az utcán, hogy "Nézd ezt a két hülyét, lehet, hogy egy hónap múlva már egymás édesanyját fogják szidni"

-erre valami olyan robbant ki belőle, hogy mennyire igazam van, hogy őt is mennyit piszkálták, amiért sosem akart barátot stb. Olyanokat mondott a többi nőről, hogy hallod én azokat leírnám kimoderálnának a fenébe :-) -és nem, nem volt se csúnya, se ápolatlan, se semmi, csak erős független személyiség volt, aki nem hagyta, hogy megtörjék, ettől még fájt neki az, hogy a párkapcsolathívők be akarták őt is darálni, és nem ő az egyetlen nő a baráti körömben, aki hasonló nézeteket vall!

Valójában te például egy burokban élsz, ahol mindenki Barbie meg Ken, és el sem gondolkodsz azon, hogy talán nem mindenki akar ebben az elképesztően nagy szerepjátékban részt venni. Tudod, hogy a nők mintegy 5%-ának sosem lesz párkapcsolata! Az 5%-ának, több párkapcsolatellenes nő van, mint ahány leszbikus!

Te is nézz szét a haveri körben, hogy azok, akiknek nincs barátja/barátnője az egyáltalán akar-e, nem mindenki olyan bátor mint én, hogy ezt felvállaljuk. Igaz, én férfi vagyok, én bújhatok a mögé, hogy "félénk" vagyok és nem merek kezdeményezni, pedig egy fenéket, csak ez az álca, így senki sem csodálja, hogy nincs sikerem a nőknél, az eszükbe sem jut a párkapcsolatfügőknek, hogy nem mindenki szereti az a drogot, amit ők tolnak. Nekem mázlim volt, nem tagadom, az, hogy középsulis koromban összeakadtam egy olyan fiútársasággal, aki hozzám hasonlóan időpocsékolásnak meg hülyeségnek tartották a párkapcsolatokat, az nekem nagyon sokat segített.

Meg volt egy-két olyan élményem a lányokkal, ami nem esett jól például egyszer egy csajszi elkezdett velem beszélgetni, csak úgy jött a semmiből, ő egy úgymond "jó csaj" volt, ugyanarra a fakultációra kerültünk -ott nem volt velem a többi fiú- és zavaróan ragaszkodott ahhoz, hogy közös busszal menjünk haza (pedig a fenéket is 10 percenként jártak), a sztori lényege, az akkor még iwiw-en tomboló közösségi portál láz idején szépen kikerestem róla mindent, és jé, tudod miért barátkozott velem? Azért, ahogy kinézek, mert hasonlítottam a volt barátjára, nem rám volt kíváncsi, csak szerette magas kékszemű fiúkat, azt ennyi, azt hittem elhányom magam.

Tudod mit, sok tunya töketlen papucs van, aki lecsapott volna rá, mert tény, nem mindennap kínálják föl neked ilyen nők magukat, igaz nem mondta ki soha, hogy akar tőlem valamit, csak jelezte, hogy várja azt a bizonyos lépést tőlem, azt a lépest, ami sosem kapott meg...

A végén keresett magának egy másik magas kékszemű fiút, és nem ő volt az egyetlen próbálkozó, igaz nem is voltak ezerszám.

De elárulok valamit, amire nem vagyok büszke, ha érdekem úgy kívánta, bizony randiztam lányokkal, egyetemen volt egy nagyon penge matekos csaj, és a ZH-n plusz pont járt a szorgalmikért, igen elhívtam párszor találkozni, aztán miután megírattam vele a beadandókat meg szépen leépítettem, mondván, hogy nem illünk össze, közben pedig csak arról volt szó, hogy meglett a tárgyam, nem volt már rá tovább szükségem, azt meg, hogy nekem tetszik sosem gondoltam komolyan, csak tudok jól hazudni. De nem kell félteni, talált magának egy papucsot, aki rákölti a fizetését.

Mindent egybevetve gondold végig ezt, ha eldobnád a párodat, rosszabb lenne az életed? Mert szerintem nem, a párkapcsolat csak gúzsba köt mindkettőtöket, ostoba szabályrendszer, amiből az esetek többségében a nők profitálnak.

Egyébként azalapján, amit írsz mint külföldi munkavállalás, meg te kezdeményezel szexben, ez nem lesz hosszú életű kapcsolat, a barátod láthatóan a te utánad következő időszakra készül, csak még megtart mert neki is kell egy alibi, hogy van barátnője.

Szóval mindent egybevetve nem tudom ki van vakvágányon, az, aki a párkapcsolatokba van belekényszerítve és hetente 10-15 vagy még több órát pocsékol el rá, vagy az, aki inkább elutasítja az egészet és marad valóban szabad meg független. Nem fogok hazudni, az olyan férfiakról, akik őszintén szerelmesek meg barátnőznek vegyes véleményem van, haragszom rájuk, meg sajnálom is őket, nekem olyanok mint a kisgyerek, aki hisz a Mikulásban, csak előbb-utóbb rá fog ébredni, hogy nem is létezik.

Meg ha megnézed az itteni nők kétségbeesett hisztijét miattam, azért az jól jellemi, hogy sajnos nagyon is igazam van, a nők félnek attól, hogy a férfiakat nem uralhatják, ráadásul csak abban tudnak gondolkodni, amit ismernek, szerintük ha egy férfi nem térdel előttük meg nem dobja oda az életét egy párkapcsolatnak, akkor az biztos azért van, mert ő maga sikertelen volt, pedig dehogyis, épp ellenkezőleg, életem egyik, ha nem a legjobb döntése volt, mikor elhatároztam, hogy sosem lesz kapcsolatom senkivel, és látod nem vagyunk egyedül, csak nyilván senki sem fogja ezt reklámozni, mert akkor az a végtelen haragot, gyűlöletet meg gonoszságot kapja, amit itt látsz mondjuk 47-48-as válaszon. És tudod mit, én tudok rajtuk vigyorogni egy jót, meg egy kicsit sajnálom is őket, amiért ilyen buták, de segíteni nem tudok rajtuk, ezért nem reagáltam a végén a picsogásukra, elégetted dőljenek hátra, legyenek boldogak a kis párkapcsolatcentrikus üres életükkel, jól megmondták a frankót a hülyének, nekik csak ennyi, gondolkodniuk nem kell, felőlem, én rosszabbul nem érzem magamat tőlük, ők a frusztráltak meg kétségbeesettek, hogy valaki mer nem úgy ugrálni, ahogy ők szeretnék.

Egy biztos, rengeteg vágány van, mindegyik ugyanoda vezet, nem csak a fővonalon lehet elmenni A-ból B-be a mi kis mellékvonalunkon nincsenek annyian, mint a párkapcsolathívő fővonalon, de szerintem egyszer csak kíváncsiságból nézd meg ezt a pályát is, aztán ha akarod visszamehetsz.

Bocs a hosszért

Közben látom ennek az egésznek más haszna nem volt csak annyi, hogy már én vagyok a "rettegett 62%-os" és nem 63%-os :-DDDD

Ja még annyi, több időt nem vesztegetek a kérdésre, lassan rosszabb mintha egy barátnő lenne :-D

A hisztigépek futhatnak még egy kört, én a kis illúziókat nem rombolom, sziasztok, egy élmény volt. :-)