Nem akarok elválni a férjemtől. De a gyerekem apjától igen. Más is volt már hasonló helyzetben? Hogy vészeltétek át?

Kérdező, hiába pontozol itt le mindenkit, aki nem isteníti a férjedet, akkor is a probléma egyik gyökere bizony otthon van!

Lehet, hogy a gyerek amúgy is figyelemzavaros lenne, de az agresszivitás mindenképpen a férjed miatt van! Hiszen mit lát a gyerek tőle? Terrorizálja lelkileg, üvölt vele, ergo verbálisan agresszív a férjed a gyerekkel. A gyerek meg megtanulta, hogy így (is) el lehet érni azt, amit akar, így a férjedet utánozza valamennyire, azzal, hogy agresszív.

Nem akarom a férjedet szidni, ha már emiatt ugrassz itt más emberek torkának, de sajnos be kell látnod, hogy addig, amíg a férjed nem változtat a gyerekhez való hozzáállásán, addig vihetitek a gyereket 200 féle terapeutához meg pszichológushoz, érdemi változás bizony nem lesz.

Ez ugyanolyan, mint amikor egy gyerek megtanulja az iskolában, hogy illedelmesnek kell lenni. Ő mégsem lesz az. Miért? Mert otthon pont az ellenkezőjét látja.

Hasonló eset ez a ti gyereketekhez. Hiába próbál vele beszélgetni a terapeuta vagy a pszichológus, hogy az agresszió nem megoldás, ha a gyereked otthon pont az ellenkezőjét látja.

Nem kell itt besértődni, egyszerűen üljetek le a férjeddel beszélgetni, hogy próbálja meg megemberelni magát, és ne legyen a gyerekkel türelmetlen meg agresszív.

Viszont ha ez nem fog neki menni, akkor hogyan tovább? Mert ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, mert a gyerek is ember. Szerintem gondold át még egyszer ezt a "férjem a legjobb ember a világon" szöveget, mert ha igaz lenne, akkor nem viselkedne így a gyerekkel.