Nem akarok elválni a férjemtől. De a gyerekem apjától igen. Más is volt már hasonló helyzetben? Hogy vészeltétek át?

"kihasználja a gyerek félelmeit és azzal terrorizálja. "

Ezt nem lehet a munkahelyi stresszre fogni. Aki szereti a gyerekét, nem csinál ilyet. Türelmetlen, ingerült lehet, de ilyet nem tesz. Én simán el tudom képzelni, hogy a gyerek viselkedési zavarainak is ez a forrása.

A gyereknek szeretetre, elfogadásra, biztonságra van szüksége. Arra a tudatra, hogy apa engem mindentől megvéd. Ha apa ehelyett terrorizál, akkor jönnek a viselkedési problémák. Ahogy előttem már leírták, én sem tudnám az ilyen embert jó férjnek tekinteni.

Én is gondoltam arra, mint az utolsó, hogy mitől ne lenne agresszív a gyerek? Otthon az a példa, hogy üvölt vele egy nála 3x nagyobb ember és a félelmeivel terrorizálja. ezek után én jobban meglepődnék, ha normális lenne a gyerek.

Nem azt mondom, hogy a férjed okoz minden bajt, valószínűleg figyelemzavaros lenne enélkül is, de agressziót simán tanulhatott tőle mint működő problémamegoldás módszert.

Aki nem bírja a nYomást,ne vállaljon gyereket,nem kötelező!

Rengeteg életet tesznek tönkre ezzel.Gyanítom 20on évesen vállaltátokma gyereket,azt sem tudtátok mivel jár.

Neked meg "gratulálok,sikerülta gyerekednek tovább adni a saját rossz gyerekkordat!

Ha veled is hasonló történt,nem kellene egy percet sem gondolkodnod!

Nem arról van szó inkább,hogy félsz hogy magadra maradsz a gyerekkel?

Mielőtt gyereket vállal az ember meg kellene győződni róla,hogy kivel vállalsz.A gyerek sem véletlenül viselkedik így,biztos genetikai okai vannak!

És igen,teljesen tönkre tudja tenni egy gyerek életét,annyira is,hogy akár egész életedben a nyakadba szakad,mert magát sem fogja tudni ellátni,olyan sérûlések keletkezhetnek benne.

A helyedben leülnék a férjeddel és felvázolnám neki a helyzetet,ha nem változtat a viselkedésén,akkor külön mész tőle!

"kihasználja a gyerek félelmeit és azzal terrorizálja"

Erre nem mentség semmilyen stresszhelyzet!

Amondó vagyok, hogy a viselkedési zavaroknak is a férjed az oka. Ha nem segít a családterapeuta, vagy a négyszemközti megbeszélés, akkor mindenképp válj el! Szerelmet, jó férjet (és apát) még rengeteget találhatsz, ellenben a gyereked csak egyszer gyerek! Ha most ilyen problémákkal küszködik, akkor később ez csak tornyosulni fog!

Gondolom nem akarod, hogy olyan gyereked legyen, mint az a gyerek, akit ebben a kérdésben írtak le:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Ilyen nincs, hogy megcsinálja a gyereket, utána meg "nyugalmat akar". Vagy vállalja a felelősséget, hogy ő is akarta a gyereket, vagy váljatok el. Ne nyomorítsd meg a gyereked fiatalkorát egy ilyen emberrel! Melyik a fontosabb neked? A saját gyereked, vagy a férjed, aki tönkreteszi a gyereket?

Mellesleg én nem tudom elhinni, hogy a férjed a gyerekkel ilyen agresszív, veled meg ugyanolyan, mint volt.

A gyerek életében nagyon meghatározó, hogy kiskorában a szülők hogyan viszonyultak hozzá. Ha a férjed így bánik azzal a szerencsétlennel, és nem válsz el, akkor ne csodálkozz majd, ha a férjed öreg korában ugyanezt fogja visszakapni. (jobb esetben)

"rögtön, akár semmiségekért is üvölt a gyerekkel, ahelyett, hogy nyugodt hangnemben elbeszélgetne a gyerekkel támadó hangnemben számonkéri, kihasználja a gyerek félelmeit és azzal terrorizálja."

És te ezt szépen végignézed, eszed ágában sincs a gyereked mellett kiállni, mert a farok előrébb való a kölöknél! Lepontozhatsz, de számtalan ilyen esetet láttam már. Gusztustalan!

"Elismerem, cseppet sem könnyű eset a gyerekünk, agresszív és figyelemzavaros is, a férjem munkahelye is stesszes, messze is van, fáradt mire hazaér, tehát valamilyen szinten "igaza" van, hogy munka után nyugodt légkört akar maga körül. "

Nem. Nincs igaza! A gyereked a férjed miatt agresszív és figyelemzavaros, mert a férjed így bánik vele. Mégis milyen viselkedést vársz a gyerektől, ha a férjed így áll hozzá?? Olyan meg nincs, hogy nyugalmat akar! A gyerek tehet arról, ha stresszes az apja munkahelye? A gyerek nem kérte az életet, ti vállaltátok, és ehhez a férjed is kellett! Képes vagy te elnézni, hogy a férjed úgy bánik azzal a szerencsétlennel, mint egy ronggyal, vagy egy kolonccal?

Nem kell itt mosdatni a férjedet, mert el nem hiszem, hogy veled kedves, meg jószívű, a gyerekkel meg úgy viselkedik, mint valami állat!

MIÉRT kell a gyereket ennek kitenni? Te nem válsz el, mert hát a férjed jó férj, a gyerek meg majd talán valahogy átvészeli az egészet? Te is leírtad, még a halál is megfordult a fejedben, leírtad, hogy te is mennyire gyűlölted ezt! Akkor miért akarod a saját gyerekedet ugyanennek kitenni, ha a saját bőrödön tapasztaltad meg, hogy micsoda kegyetlen és mocskos dolog ez??

Az eszem megáll micsoda "szülők" vannak...

"Viszont én olyan családban nőttem fel, ahol napi szinten ugyanez ment az egyik szülőm részéről, utáltam az életem, sokszor foglalkoztatott a halál gondolata, vagy meg akartam szökni. Amióta nem kell együtt élnem velük azóta normalizálódott a kapcsolatunk.

Én nem szeretném, ha a gyerekem így érezne."

Ahhoz képest te is szépen asszisztálsz ahhoz, hogy a gyereked is rendelkezzen ilyen gyönyörű "élményekkel". Ha tényleg nem szeretnéd, hogy a gyereked is átélje ezt, akkor már rég kiálltál volna mellette, vagy elváltál volna ettől az állattól. Te is tipikusan olyan "anyuka" vagy, aki mérlegel, hogy a farkat tartsa-e meg vagy a gyereket. Így viszont semmivel sem vagy különb a férjednél, ami a gyerekhez való hozzáállást illeti.

"amiben a férjemet (akinél amúgy jobb ember nincs a világon, csak ő sem hibátlan) állatnak nevezik."

Jah csak annyi a "kis" hibája, hogy tönkreteszi a gyereked lelkileg.

De hát a gyerek neked sem fontos úgy látszik.

"Na jó, azt hiszem töröltetem ezt a kérdést, nincs kedvem még egy "kedves" hozzászólást olvasni, amiben a férjemet (akinél amúgy jobb ember nincs a világon, csak ő sem hibátlan) állatnak nevezik."

Te most vagy kamus vagy, vagy totál hülye.

Ha nem kamu a kérdés, akkor gondolom azért írtad ki, mert te is érzed, hogy a gyerekkel ez nem mehet így tovább. Hiszen LEÍRTAD: "Nem akarok elválni a férjemtől. DE A GYEREKEM APJÁTÓL IGEN."

Akkor mi a kérdés?? Azt a dolgot, amit te "kis hibának" nevezel, úgy nevezik a hivatalos nevén, hogy családon belüli erőszak. Ezzel ugye tisztában vagy? Nem kell ahhoz a gyerekhez érni egy ujjal sem. Leírtad: terrorizálja lelkileg a gyereket a gyerek félelmeivel, üvölt vele, stresszeli, türelmetlen vele. Ilyet egy felelősségteljes szülő, aki SZERETI a gyerekét, NEM csinál!

Ráadásul még közlöd is, hogy a te gyerekkorod dettó ilyen volt, és még a halál, mint opció is megfordult a fejedben, meg hogy mennyire utáltad ezt az egészet. Erre közlöd, hogy a férjed a világon a legjobb ember, max ő sem tökéletes, de hát az ki a francot izgat, annak úgyis csak az a szerencsétlen gyerek látja a kárát, az meg kit érdekel ugye.

Szánalmasak vagytok mindketten, hogy így bántok azzal a gyerekkel! Nem terapeuta kell neki, hanem egy szerető család, ahol apuka nem úgy bánik vele, mint valami véres ronggyal, anyuka meg nem nézi végig a jelenetet széttárt karokkal úgy, mintha moziban ülne.

Hidd el, ismerek ilyen embert, mert a szembe szomszéd pont ilyen volt. Apuka lelkileg terrorban tartotta a gyereket, anyuka meg semmit nem csinált, mert hát a pénisz az első, minden más csak utána. A gyerek amint betöltötte a 18-at, lelépett otthonról. Most kiegyensúlyozott, boldog, saját családja van, a szülei felé meg már minimum 10 éve nem köpött, meg is érdemlik.