Van itt olyan, aki hasonló cipőben jár, mint én? Egyszerűen hiába akarok változtatni az életemen, időről-időre kiderül, h lehetetlen.

Nekem sikerült változtatni az életemen, több olyan dologgal kapcsolatban is, amiről azt hittem, sose érhetem el, de szociálisabb én sem lettem tőle. Mondjuk nem is ez volt a közvetlen cél.

Általánosban, és gimiben is úgy éreztem, nekem van a legrosszabb osztályom a világon, aztán végül az általános sulisok közül egész jól kijöttem kb. 10 emberrel, sikerült "felnőniük", normálisabbak lettek, el is mentem a 6 éves osztálytalálkozóra, baromi jó volt :) A gimisekkel kapcsolatban már nem érzem ezt valahogy. Egyetemre alig járok be, bár most jön a 6. félévem, még mindig van a szakról olyan, akit alig ismerek, és komoly barátság senkivel nem született, pedig tényleg értelmes emberekről van szó.

Én ilyenkor egyedül megyek le sétálni, néha jobb is egyedül maradni a gondolataimmal, de azért sokszor esne jól egy kis társaság. Nem tartom aszociálisnak magam, de én is inkább "magamnak való" vagyok. Én az általános suliból + gimiből (alsóbb-felsőbb osztályokból) szedtem össze az értelmes embereket, és alakítottam ki így egy 10-15 fős társaságot, amiből mára maradtunk kb. 6-7-en :D Néha átmegyünk egymáshoz, forralt borozunk, hülyéskedünk, olyankor jól tudom magam érezni :) Mondjuk elismerem, hogy ez szerencsésen alakult.

Egyébként a sors visszaadta, amit elvett, eddig mindkét munkahelyemen, ahol évekig dolgoztam, a lehető legjobb társaság vett/vesz körül. Bár szoros barátság itt sem alakult ki, nagyon szívesen gondolok vissza az előzőre, és jól érzem magam a mostani helyemen is.

Amúgy remélem, nem Hamiltonnak szurkolsz... :D

21/F

Nekem is csak egy igaz barátom van;ővele a véletlen és szerencse hozott össze,aminek nagyon örülök.

Egyébként ezek a témakörök,amiket leírtál,tök jó dolgok,biztos hogy lenne valaki a környezetedben,akivel jól el tudnál lenni,csak merjél nyitni,mert ezen múlik szinte minden!

Én is nehezen alakítok ki társas kapcsolatot. Vannak olyan emberek, akiket kedvelek, de olyan barátom nincs, akivel el tudnék menni például moziba.

Merrefelé laksz egyébként?

18/F

Én magamon azt vettem észre, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Én is próbálkoztam ilyen dolgokkal hogy táborok, baráti társaságok, de egyszerűen nem tudtam kialakítani senkivel jó kapcsolatot. Pedig ugyanúgy ismerkedtem, beszélgettem, mégis azt vettem észre hogy egy idő után eltűnnek körülöttem az emberek, másokkal meg már azt beszélik mikor futnak össze legközelebb.

Viszont szerintem az a fontos, hogy az ember ne úgy gondolkodjon hogy "nincs kivel mennem", hanem ha kell induljon el egymaga. Az nagy marhaság hogy "egyedül olyan gáz". Miért lenne az? Senki nem téged fog figyelni, nem fognak ujjal mutogatni rád az utcán hogy "nézd már, ez egyedül sétál, hú de gáz".

Sajnos sokszor csináltam én is azt, hogy ha nem jön ismerős, én sem megyek sehova, így utólag bánom hogy simán mehettem volna Londonba, Lengyelországba, Horvátországba...de mindről lemaradtam, mert "nem jön ismerős". Sosem szabad ebbe a hibába beleesni.

Nézd úgy,hogy mennyi mindenről maradsz le, ha csak otthon ülsz.

Én például egyik augusztus 20-án voltam úgy, lementem Szolnokra, megnéztem a repülőmúzeumot, megnéztem a vízi-légi parádét, kicsit jártam a városba, és este Pesten megnéztem a tűzijátékot. Gyakorlatilag azóta is felidézhető emlék maradt, ráadásul azóta a repmúzeumot át is költöztetik, abban a formájában nem is látjuk többet.

Moziba is volt hogy gondoltam egyet, és beültem. Előre kiválasztottam a filmet, foglaltam jegyet és mentem. Főleg hogy én utálom ha valaki végig dumálja mellettem a filmet, de így mégiscsak "kiemelt" filmezés volt, és nem olyan mint itthon egyszerre 5 sorozatot lenyomni.

Na meg imádok sétálni, volt hogy munka után 3-4 órát bolyongtam Budán, azt sem tudtam merre járok, de mégis tetszett. De kb bárhova el lehet menni egyedül, ismerős Mexikóba ment ki 2 hétre.

Vagy egyedül mentem ki kamion versenyre, az is egész jó volt, és nem bántam meg.

Na meg ugye, minél többfelé jársz, minél többet vagy emberek között, minél több élményt szerzel, annál tartalmasabb életed lesz, és annál többet tudsz mesélni másoknak. És mások számára is érdekesebb leszel, mintha csak annyi történik az életedben hogy ülsz otthon és eszel, alszol.

+1 pont, hogy nem vagy divatdrukker! :) Sajnos a sikert nem mindenki képes a helyén kezelni.

(#3)

Én "sajnos" ilyen vagyok, amit leírtál, csak a futamot szoktam megnézni, meg legfeljebb az időmérőt. Nincs külön kedvencem, bár Räikkönent nagyon bírom a pályán kívül. :D

Régen hatalmas Inter-szurkoló voltam, de ma már a focit is csak szórakoztatás miatt nézem néha-néha, meg követem, mi történik. Soha nem tudtam volna más csapatnak szurkolni (kivéve ha pl.: másik olasz csapat volt a BL-ben érdekelt), legfeljebb egyik szimpatikusabb volt, mint a másik.

(#3)