Mi a véleményetek a nőverésről?

"ha valami tahó túlfeszíti a cérnát akkor bizony időnként eljár az ember keze"

Koma, ez nem igaz. Én igazi tahó vagyok, de a hozzád hasonló komplexusos Janigyerekek mégsem mernek lekeverni egy taslit. Értem én, hogy könnyebb egy nővel szemben emberkedni, de akkor is diszkriminatív k*cs*gök vagytok.

Kérdező már ígyis elég szánalom vagy, ne akard már ezt tovább fokozni. Itt te vagy az, aki nem érti a lényeget, vagy csak nem akarod érteni.

És akkor mivan ha átcsap egy bizonyos fokú tisztelenségbe?! Azt hiszed ez már feljogosít arra, hogy megüsd?? Hát elárulom neked, hogy NEM. Nyilván a nő sem véletlen, csak úgy jó kedvéből beszél így, hanem ennek van előzménye. Beszélsz vele te is ugyanolyan tiszteletlenül, vagy otthagyod vagy kirakod a szűrét, de semmi esetre sem megütöd!! Azzal semmit nem oldasz meg, de látom ez már nem jut el az agyadig. Őszintén remélem, hogy nem lesz olyan nő, aki veled vagy one man-nel és a hozzátok hasonló undorító pasinak nevezett lényekkel leállna, mert nem érdemlitek meg! Végén még nem úgy nézne rátok, ahogy az nektek épp megfelel, aztán jól elvernétek.

Ti nem vagytok férfiak!!

Az egyenjogúság olyan esetben működik, ha a nő támad. Nem szavakkal, hanem tettekkel. Ha ő megpofoz, visszadhatod, de ha csak szimplán pimaszkodik, akkor nem. Arányosság.

Mondjuk a helyimenőcsávókat ez nem zavarja, ha a nő elég nagymértékben függ tőlük (mert mondjuk eltartatják magukat vele), akkor "elnézik" azt ha a pasijuk odahaza két hatalmas csárdáspofonnal indít, csak mert nincs kész a vacsora. Na őket speciel nem tudom sajnálni. Naponta látok olyan párokat, ahol a férfi úgy beszél élete szerelmével, ahogy én a kutyámmal nem beszélek idehaza, és mindig arra gondolok ilyenkor ,Nietzsche mégse volt olyan hülye, mikor kitalálta az übermensch elméletet.

Ami engem illet, nem verném a barátnőmet, egyáltalán egyszer se ütném meg, akkor se, ha nagyon tiszteletlen módon szól hozzám. Más módon is vissza lehet adni neki, ami legalább annyira fáj. Nem kellő tapintattal beszél velem? Semmi gond nincs, nye problemá, "pénzügyi nehézségek" miatt abban a hónapban nem kap költőpénzt, és étterem vagy strand helyett Tyrian 2000-el töltöm a napot, nem kell ide erőszak. Ha pedig emiatt szakít - nekem tesz szívességet, menjen Isten hírével, ez egy szabad ország, mi mást mondhatnék még.

"De miért nem ? Egyenrangú veled, pont ez a lényeg! Gyakorlatilag megvonod tőle az egyenjogúságot ha csak azért nem csapod szájba mert nő."

Hú, ezek szerint az alap lenne, hogy én, mint nő, szájba csapom a férfiakat, ha nem tetszik valami?

Bakker, eddig nekem senki nem mondta, hogy ehhez jogom lenne! :-)

"nagyapám mondása ha 1 nőnél nem használ a szép szó majd használ az erőszak!"

A kedves nagyapád azt felejtette el hozzátenni, hogy ez azoknál a generációnál működött, ahol egy nőnek abból állt az élete, hogy jó fiatalon férjhez ment, ellátta a háztartást meg a ház körüli teendőket, szülte szép sorra a gyerekeket vagy két évtizeden keresztül, soha nem volt önálló keresete, így ha a férje verte ilyen-olyan okból, akkor úgy nagyjából a közül választhatott, hogy tűri, és együtt él egy emberrel, akit talán már meggyűlölt, és a közül, hogy a gyerekeit sorsukra hagyva, nincstelenül világgá megy.

(Mondjuk ott és akkor sem mindenkinél csak az a két opció volt, mert voltak, akik kevésbé voltak szelídek és alkalmazkodóképesek, és légypapírból kiáztatott arzénnel megmérgezték a férjüket.)

Visszatérve a nagyapád bölcsességére, nem biztos, hogy a 21. században is alkalmazható, olyan nőkre, akik nincsenek kényszerhelyzetben, anyagilag kiszolgáltatva egy férfinak, mert van saját keresetük.

Nyilván mindenki maga tudja, hogy neki belefér-e, de én mondjuk őszintén szólva szánalmasnak érezném magam, ha egy olyan emberrel akarnék, vagy egyáltalán tudnék együtt élni, akivel nincsen meg a kölcsönös tisztelet a szereteten túl, akivel nem lehet kulturált hangnemben megbeszélni, ha valami konfliktusunk van, és csak akkor tudom "kordában tartani", ha több-kevesebb fizikai erőszakot alkalmazok, vagy akár csak kilátásba helyezek.

Nekem ennél az egyedüllét is vonzóbb alternatíva, de nyilván ízlések és pofonok.

Sajnálatos annak a "bizonyos inges barátnőnek" az esete, de ha velem viselkedne úgy a Párom, hogy megaláz, lejárat mások előtt, akkor nem jól irányzott pofonoktól remélném a megoldást, hanem őszintén szembenéznék azzal a ténnyel, hogy nekem nem mellette van a helyem.

Rosszul választottam, vagy időközben kifordult magából a társam, de nem vagyok hozzáláncolva, a saját életemért meg én vagyok a felelős.

Én az erőszakot csak önvédelemből tartom elfogadhatónak, vagy azért, hogy mást megpróbáljak megvédeni a bántalmazástól, és ehhez tartanám magamat továbbra is.

Szerintem nem szent és sérthetetlen a nő, csak mert nő.

Ha pl vigyáznia kéne a gyerekére, de nem teszi, ezért pedig valami történik vele(le esik valahonnan, vagy akármi) és még neki áll feljebb akkor megérdemli azt a pofont. Többet nem, mert azért gyengék a nők, nem szabad visszaélni a fizikai erőfölénnyel. De ami jár az jár. Persze normális állapotban nem bántja az ember azt, akit szeret. Csak ha igencsak megérdemli.