Csak megálmodtalak?

Nekem volt egy ilyen nagyon régen, gyakorlatilag már semmi nem maradt meg azon kívül bennem. Csak a nő maradt meg, de ő tisztán, ott feküdt az ágyamon, meztelenül, olyan 170 magas, bársonyos fehér bőre és sötét vállig érő haja volt, se nem kicsi, se nem nagy mellekkel, gyönyörű arca volt, de ami a leginkább megmaradt az a mély smaragdzöld szeme. Soha életemben nem láttam ilyen mély és gyönyörű szemeket, megigéző volt. Hivogatóan rámmoyolygott és én meg akartam csókolni, de felébredtem.

Soha életemben nem láttam, még tv- ben sem, de soha el nem fogom felejteni. Ennek lassan 15 éve.

Nekem volt ilyen, de ez egy folytatásos álom volt. Nagyon sok éjszakát leéltem "vele".

Valahogy egy fantasy világba álmodtam magam, ahol lett pár barátom és segítőm. (sőt, alapból is voltak ilyenek, ez mindig lenyűgözött az álomban, hogy lehet teljesen más a valóságban valami az álomban minden történés vagy elbeszélés nélkül tudod mi hol van és olyan otthonosan mozogsz benne, mintha ott élnél már 100 éve)

Na a lényeg, hogy volt egy férfi karakter akivel csapattársból barát, majd abból valami mélyebb lett. Nagyon gondoskodó és figyelmes lett a végén velem. Mikor jött ez az álom, akkor sokszor gondoltam még nap közben is rá, és az egész világra. Néha ha órán elmerengtem akkor ha felidéztem a hangját, ahogy szólít, vagy szól nekem olyan valóságos volt.

Sokáig "éltem" vele.

Aztán egyszer csak nem álmodtam vele többet, pedig a történet még nem fejeződött be. Sokat gondolkodtam azon miért nem jön több ilyen álom, és sok alternatív befejezést gondoltam a történetnek.

Sokkal később megint álmodtam vele futólag, de akkor "közömbösek" voltunk egymás iránt. :)