Szigorúan párkapcsolati/kapcsolati oldalról nézve, igazam van?

Az elmúlt egy évben:

A szüleimről 30 év után kiderült, hogy egyikük rendszeresen megcsalta a másikat, de nem válnak el, próbálják rendbehozni a kapcsolatukat.

Anyósomék folyton marják egymást és tiszteletlenül beszélnek egymással.

A rokonságban kiderült egy 10 éves megcsalás, gyerek született a szeretőtől.

Két ismerősöm is rám mozdult feleség és kisgyerek mellől, egyikükről tudom, hogy a terhes feleségét is megcsalta.

És akkor én ezek mellett a minták mellett próbálom felépíteni a saját házasságomat és hinni benne, hogy holtomiglan-holtodiglan.

Ezek után nekem is dráma volt inkább, mint vígjáték. A végére viszont azt éreztem rendeződtek egy kicsit a szálak, választ adott több felvetett kérdésre is, képes volt egy kis könnyedséget hozni, annak ellenére, hogy az első fél óra után tényleg azt éreztem, hogy ezen én inkàbb sírni fogok, mint nevetni.

“Megnéztem ezt a filmet 2X. Feleségemmel, majd másnap a barátnőmmel.”

“

próbálom felépíteni a saját házasságomat és hinni benne, hogy holtomiglan-holtodiglan.”

A barátnőddel együtt építgetitek…

Vajon az egyes epizódokban nem saját gyarlóságaidat láttad viszont?

#4 Mi? Na várj, nem keverted össze? Az első idézett részt a kérdező írta, a másodikat én, az első válaszadó.

Nincs szeretőm és férjem van, nő vagyok.

(Egyébként a kérdésed jogos, a saját gyarlóságaimat is viszont láttam, de arról nem írtam a válaszban, nem akartam belemenni. Erre vonatkozott amúgy, hogy "próbálom felépíteni", mert tényleg felfedezem magamon azokat a tanult/normává vált jeleket, amik a környezetemben megcsalássá/rossz házassággá válnak (például igények elnyomása, önálló személyiség elfeledése). Én egyelőre azért kicsit jobb eredménnyel dolgozom rajta, mint a kérdező, ha tényleg felesége és barátnője is van.