Miért nincs normális életem? Miért nem mentem még férjhez?

#20:

Én is csak azt tudom mondani, hogy nem kell kiforgatni a szavaim. Például nekem fontos, hogy egy nőnek is legyenek céljai az életben, de szerintem ezzel inkább a kisebbségbe tartozom a férfiak között.

Másrészt pedig az élet sajnos nem úgy működik, hogy az ember keményen dolgozik és küzd a céljaiért, majd pedig várja, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Mint korábban írtam, az élet igazságtalan. A befektetett energia nem mindig térül meg. Nem olyan egyszerű, hogy pl. valaki több mint 20 évet a tanulásra és karrierre áldoz az életéből, közben rengeteg mindenről lemond, majd "célba érve" várja, hogy a párjelöltek sorba álljanak érte, hiszen a múltban annyi mindent feláldozott, hogy ez lenne a minimum és azt a többi embernek értékelnie kellene... Sőt, ez még a munka világában sincs így. Ha így lenne, akkor az élet tündérmese lenne, nem valóság :/

Természetesen, ez még nem jelenti azt, hogy felesleges bármiért is küzdeni, mert az a csúfság is megeshet, hogy akkor a "rossz" kifejezetten sz@rba fordul... Vagyis süllyedni sokkal könnyebb, mint emelkedni.

Kedves Kérdező!

Az élet alapvető dolgaira mindig az állatvilágban keresd a választ! Magyarul Te tudat alatt "vagy felett" nem vagy egy fészek melegítő típus a nemzeni akaró férfiak szemében! Azaz, nem az számít van miből főznöd a pirított tészta levest, hanem időd van-e rá!

#25-nél is van némi igazság. Kérdező! Rendezd a fontossági sorrendet. Ha családot akarsz, olyan férfit keress, aki szintén azt akar. Ez ilyen egyszerű. Ha pedig kell - és úgy tűnik igen - akkor keress olyan munkát, ami mellett marad időd fontosabb dolgokra. Mert így nem fogsz előrébb jutni, max a munkádban. Ami szemmel láthatólag nem igazán hoz lázba. Ez rendben is. Csak itt ezt akkor be kell valószínűleg áldozni. Mert nem csak az ismerkedésnél akadály, ha sosincs időd... sőőőőőőt! Még csak a kapcsolatnál igazán!

Én kívánom, hogy helyesen dönts és találj egy rendes férfit, akivel családot alapíthatsz. Nekem inkább az az érdekes egyébként, hogy a legtöbb nő csak 30 körül kezd így gondolkodni.

#27:

Szerintem ez nem ilyen egyszerű, hogy az ember keres másik munkát, amiben van ideje fontosabb dolgokra.

Mert:

1. Megnézném, hogy például egy orvos vagy vegyészmérnök elmegy kozmetikusnak vagy titkárnőnek, így gyakorlatilag 5-6 évet kidobott az életéből a semmiért. Én személy szerint inkább egyedül halnék meg, mintsem hogy sutba dobjam azt, amit egész életemben csináltam (mondjuk én hapsi vagyok).

2. Mi van akkor, ha a másik, könnyebb melóval se talál párt? Akkor még rosszabb helyzetbe kerül, mint amiben eredetileg volt, mert akkor legalább az életének 1 részterülete jól működött, de ez esetben minden területen csődöt mondana...

Szerintem nem ilyen egyszerűek és kiszámíthatóak a dolgok, hogy gagyibb munka = boldog magánélet. Sőt, az is lehet, hogy egy kevésbé komoly munka miatt annyira lecsökkenne az önbizalma, hogy a végén már egy alkoholista asszonyverő mellett is megállapodna, gondolván, hogy jobbat nem is érdemel...