Miért nincs normális életem? Miért nem mentem még férjhez?

8#,10#! Nyomhatnál akkor egy zöld pipát! ;)

:)))

Én is pár hónap múlva 26 leszek (férfi vagyok) és nagyon hasonló "problémám" van. Mondjuk, én egy tartós kapcsolattal is kiegyeznék egyelőre, mert nekem legalább nem ketyeg a biológiai óra, hogy ilyen csúnyán fejezzem ki magam.

A napjaim nekem is hasonlóak: van olyan, hogy reggeltől estig dolgom van, így nem sok időm van ismerkedni. Arról nem is beszélve, hogy "elméleti" munkát végzek (kutatás), így a munka szinte sose ér véget a munkahely elhagyásával, mert mindig van olvasni/tanulnivaló. Ráadásul a végzés után a baráti köröm jó része is megszűnt, mert sokan másik városba/országba mentek dolgozni. A szabadidőmben pedig mostanság extra munkákat vállalok, hogy addig se törődjek az alap gonddal és legalább valami pénzem legyen, ha életem már nincs...

Valamint azt se tudom, hogy egyáltalán hol lehetne normális nőkkel ismerkedni a környéken. Mert szerintem már kinőttem abból a korból, hogy táncikálós helyekre mászkáljak, ill. kocsmákban szólítgassak le diákcsajokat, hogy "hali, szép a szemed, kő' kóla?"...

De a kérdésre is válaszolva: azért, mert az élet igazságtalan.

Valaki elvégez valami laza szakot, szerencsével kap egy nagyon jól fizető állást, amibe bele se kell rokkanni, 0 stressz, emellett már a húszas évei közepén megházasodik és boldogan él 90 éves koráig. Más pedig már a gyerekkorát is végig nyomorogja és 18 évesen meghal leukémiában, anélkül, hogy 1 boldog éve is lett volna...

Vagyis valakiknek összejönnek a dolgok, másoknak már jóval kevesebb boldogság jut, míg egyeseknek kifejezetten szopóroller az egész élet.

Mondhatnám, hogy sebaj, mert minden zsák előbb-utóbb megtalálja a foltját, de sajnos ez csak egy közmondás és semmi sem támasztja alá. Ezt dobta a gép, nyugodj bele. Ha reménykedős típus vagy, akkor bízz a jövőben.

És a klasszikussal zárva mondandóm: egyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki.

#13

Köszi a jó kívánságokat :)

Amúgy kb. 4 éve nézegetem a GYK-t, de havonta csak 1-2 poszthoz szoktam hozzászólni. És ez egy pont olyan téma, ami engem is érint/érdekel. Én is feltettem már a címben szereplő első kérdést magamnak jó párszor és arra jutottam, amit a #12-es kommentemben leírtam. Nem túl vidám, de én realista vagyok...

Nem igazán érzek együtt veled.Én örülök,hogy még nem mentem férjhez.Remélhetőleg soha nem is fogok.:D

Viccet félretéve.Én se igazán látom,hogy haladnék valahova.A munkahelyemen megbecsülnek és ha más nem a pénzért megérte tanulnom.De párkapcsolat szempontjából egy csődtömeg vagyok.Nem tudom,hogy hogyan kellene nyitnom az emberek felé(meg egyáltalán mégis ki felé,mert nő ismerőseim nem igazán vannak).23 év alatt 1 kapcsolatom volt,az is elég komolytalan fajta.Akivel lehetett volna bármi is,azok is inkább tovább álltak,amikor észre vették,hogy nem olyan egyszerű áttörni a falat,amit magam köré húztam,a fal pedig csak vastagodik évről évre.

Szerintem ha valami változást akarsz az életedben,akkor meg kell szakítanod a rutint és esetleg olyan állás után nézni,aminek lazább a munkaideje.

Ha keresnék annyit, engem nem érdekelne, ha nekem kéne eltartanom a feleségem.

És tudod miért? A gyerekek miatt. Egy dolgozó nő KÉPTELEN eleget foglalkozni egy gyerekkel, akit így jobb esetben az óvoda/iskola nevel, majd a haveri kör és ki is termeltünk egy újabb ostoba, hülye, züllött kölyköt, aki tizenévesen felteszi a kérdést a GYIK-en, hogy lehet-e a barátnője vagy Ő maga terhes.

Ugye érzed. A gyereket fel is kell nevelni, nem csak megszülni. Rengeteg idő és erő kell hozzá és egy munka mellett ezt nem lehet megtenni, mert megteszi helyetted a tévé meg a számítógép és meg is van az eredménye.

Szóval régen annak az elrendezésnek megvolt az oka és az előnye is. Csak manapság a nagy "egyenlőséggel" tönkretették nagyrészt az emberek hagyományos családmodell képét. Paff. Azért gondold csak át...

#15:

A férfiak kicsit másképp működnek :)

Az másodlagos szempont, hogy a nő el tudja tartani magát. Sőt, egyeseknek az külön bónusz, ha a nő önállóan életképtelen, mert így legalább nagy esély van arra, hogy a dolgok úgy mennek, ahogy ő akarja (és nem lép le, ha úgy tartja kedve hiszem függő viszonyban van). A törődést, szeretetet (több "szinten" is értve), családanya szerepet egy nem karrierista nő is meg tudja adni. És ha még jól is néz ki emellett, akkor már tényleg másodlagos, hogy mit dolgozik...