Az igaz, hogy az azonos neműekhez vonzódó emberek betegnek számítanak?

Attól még lehetnek aranyosak, lehet szeretni őket, hiszen emberek. Ettől függetlenül, ahogy írták előttem, a depressziós vagy influenzás ember betegnek számít, így ők is, de ahogy őket is, a melegeket is lehet szeretni.

Ha belegondolsz, alig van ember, akinek ne lenne valami betegsége, rendellenessége, itt beszélhetünk rossz fogakról, hiányzó, pótolt, betömött fogakról, rövidlátásról, távollátásról, allergiáról. Annyi féle van, hogy alig van makkegészséges ember.

Hogy ki mihez vonzódik, az leginkább serdülőkor elején dől el, ez pszichológiailag teljesen leírható és gyógyítható. Más kérdés, hogy az illető nem ismeri fel saját betegségét, nem ismeri fel, hogy ezt gyógyítani, kezelni kellene, erről se tehet. Éppen ez a pszichológia egyik legnagyobb "problémája", hogy ha már mindenki egyértelműen tudja egy emberről, hogy nem oké nála pár dolog és kezelni kéne, lehet, hogy az illető ezt akkor sem ismeri fel, nem érti meg, mert neki az a természetes. Idő és sok más is kell, hogy az ember ezt belássa.

Pl. ha egy ember kezek nélkül születik, neki az a természetes. Akkor jön rá, h valami nincs rendben, amikor a többiek elkezdik ezért csúfolni.

Betegség, de ez nem azt jelenti, hogy a betegség megbélyegzés kéne, hogy legyen.

Ezen viselkedés magánügy. Ha az, akkor nem az utcára való. Mégis mit keres ott? Ha természetes viselkedés, akkor van helye a nyilvánosság előtt. Ha nem, sőt ez egyfajta perverzitás, akkor erkölcsromboló.

Sokat hangoztatott a szabadelvű erkölcs. Ha elfogadjuk, akkor lehet az is természetes, hogy ha valakinek nem tetszik a képe, likvidálom. Ha valakinek a viselkedése mások erkölcsét sérti, sértette, az jobbnak látta ha titokban tartja. Ha engedélyezik a kicsapongó szexuális életet és azt az utcára is viszik, akkor miért büntetik, ha valaki nyilvános helyen Ádámkosztümben mutatkozik?

A korábbi korok embere tán primitívebb volt a mai embernél? Mennyivel vagyunk tőlük mások, ha a technikai szintet nem számítjuk? Mégis az elmúlt századokban tabutéma volt bármi ami a közerkölcsöt rombolta, a vallástól függetlenül.

Van aki arra hivatkozik, hogy az állatvilágban is megmutatkozik, csak a baj az, hogy ott csak akkor, ha a másik nem képviselőjéből gyér a kínálat. OK vegyük azt, hogy az állatvilágban is van. Az ember gondolkodó állat? Kérdezzük meg már az itt hozzászólók közül, hogy ki érzi magát állatnak! Mert ha az ember állat, akkor mi vagyunk az állatvilág legaljasabb állata, mert nem csak a fajentartásunk miatt ölünk (nem csak táplálkozás, fajentartás). Melyik állat közösül más fajjal? Melyik akar létesíteni egy életre azonos nemű társával kapcsolatot? Vagy még sem állat az ember? Rosszabb, vagy jobb? és miért?

Vagy csak ez humán betegség lenne?

A vallások is csak azért ellenzik ezen kapcsolatot, hogy gúzsba kössék az embert? Nem tiltják, de nem is fogadják be azokat, akik rendszeresen homoszexuális tevékenységben élnek és nem változtatnak a viselkedésükön. Ha egy közösségnek szabályai vannak, akkor ne má az legyen az új elv a közösségben, amit egy új belépő akar! Széles a spaletta, széles a választék, ahova ilyen beállítottságú emberek elkötelezhetik magukat. Mindenkinek szuverén joga hogyan rontsa el az életét, de ne akarja már a másikét is elrontani. Tisztelem egy homoszexuális ember akaratát, de de nem tisztelem azt amit csinál. Nem az szennyez be egy embert ami belemegy, hanem ami kijön belőle (értsd a száján).

Én nem tartom betegségnek a homoszexualitást, illetve csak annyira, mint általában a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, talán csak annyiban, hogy ez egy szexuális eltévelyedés, ami ellentmond a természetes viselkedésnek.

Az ember születésekor már megkapja a szexuális hovatartozását élettani szempontból. Ha ettől eltér, az már nem genetikai ok (ha az lenne, akkor a lélek, a szeretet, a gondolat is az lenne), hanem nevelési, társadalmi probléma. Régebben fel se merült addig, amíg nem vettük górcső alá nyilvánosan a nemi szervet. Addig a család keretein (legfeljebb orvosi szintig) belül maradt. Akkor is voltak parázna emberek, de nem ennyi. Amióta beszélünk róla (pszichológia térnyerésével), egyre szélsőségesebb megnyilvánulási formái látnak napvilágot. Kinek jó ez?

Azoknak jó, akik mindenáron maximum 500 millióra akarják csökkenteni a Föld népességét és Világuralomra törnek.