Elítélendő a biszexualitás? Mi a baj vele tulajdonképpen?

Én vonzódom a saját nememhez is, mert ott teljesen más jellegű érzelmek törnek elő belőlem, mint a fiúk iránt érzett vonzalomnál. 17 éves vagyok, ugyanúgy voltam már szerelmes lányba, mint fiúba. Én ezt a biszexualitást nagy bűnnek fogom fel, holott nem ártok senkinek vele, csak a saját boldogságomra szolgál. Ha szeretek egy velem azonos neműt, boldog vagyok, örülök, nem mutogatom, nem hívom fel magamra a figyelmet, hiszen ez a saját életem, saját döntésem, senkinek semmi köze hozzá. Nem én választottam, pár éve még taszított az azonos neműek közti vonzalom. Aztán megismertem egy lányt, aki teljesen levett a lábamról. Eleinte fel sem akartam fogni, hogy tulajdonképpen mit érzek és eltoltam magamtól az érzést, de már nem megy. Akarok gyereket, férjet, normális családot. Egyszer. Viszont egy lánytól teljesen más jellegű dolgokat kapok, mint egy fiútól. Nem vagyok evolúciós selejt, teljesen normális gondolkodásmódú, értékes ember vagyok. De mégis érzem, hogy mivel a magyar társadalom csekély hányada tolerálja ezt a fajta viselkedésmódot, nekem hátrányom van és akármilyen boldoggá is tesz, egy terhet cipelek magammal. Azt hangoztatják, hogy ez nem normális dolog, aki a saját nemét (is) szereti, nem normális, meg kéne semmisíteni. Én viszont úgy érzem, hogy igenis abszolút normális értékekkel bíró ember vagyok és nem tehetek arról, ha beleszeretek egy lányba. Ugyanúgy szeretem a fiúkat is, az utcán is egyértelműen a fiúkat nézem meg. Olyan lány, aki kiváltott belőlem bármiféle komolyabb érzést, csak 2 volt. A szüleimnek nem merem elmondani, a barátaimnak sem, sőt, magamnak sem merem bevallani, mert félek attól, hogy elítélnek. Nem tudok teljes értékű életet élni, pedig nem kéne, hogy érdekeljen más véleménye. Mégis foglalkoztat a kérdés, hogy a biszexualitással mi bajuk van az embereknek. Miért zavarja őket ez az életforma, ha nem gátolják a szaporodást, a másik nemet ugyanúgy kedvelik, és csupán a saját boldogságukra szolgál ez a dolog?