Hogy alakul ki egy nőben/lányban biszexualitás?

Nem vagyok különösen kompetens, ezért leginkább csak azért írok, hogy később figyelemmel kísérhessem a vitát, mert engem is érdekel.

De hogy válaszoljak is valamit, szerintem ez nem alakul ki. Valamilyen szinten velünk született dolog.

Na most nem úgy kell érteni, hogy te leszbinek születtél és kész, de, egy barátom úgy fogalmazott, hogy van akiben meg van a hajlam, van akiben nincs. (Ez amúgy a férfiakra is igaz, max. náluk mások az arányok azok között akikben megvan a hajlam és azok között, akikben nincs.)

Ettől még leélheted úgy az életed, hogy meg van benned a hajlam, de egész életedben eszedbe sem jut egy másik lányra úgy nézni. Még csak nem is gondolsz rá úgy. És nem is fogod hiányát érezni.

Viszont az ember életében vannak olyan időszakok, amikor csalódások érik. Pl. sok lánytól hallottam már, hogy "minden pasi hülye/szemét/hazug/akármi" és többet nem akar eggyel sem kezdeni.

Na most ez azoknál a lányoknál, akik kőheterok, többnyire csak keserű fenyegetőzés és a végén úgyis találnak egy olyan pasit, akivel ezer örömmel feladják ezt a fogadalmukat.

Akiben viszont meg van a hajlam, azzal megeshet, hogy rájön arra, hogy lányokkal sokkal jobb. Tudom is én, a barátnője vigasztalja, miután a pasija megcsalta és akkor bevillan, hogy olyan kedves hozzá és ő megérti, ő nem veri át stb. stb. és ha meg van benne a hajlam, akkor átszakadhat egy gát és nyithat a lányok felé is.

Na most az ilyen lányok általában biszexek lesznek, vagy csak azért leszbik, mert elvből nem kezdenek pasikkal.

Meg az ilyenekkel eshetnek meg az olyanok, hogy bulin, pia hatására, csak úgy poénból csókolózik egy másik lánnyal (ad abszurdum, a kontroll elvesztésének számlájára írhatóan, le is fekszik vele) és rájön, hogy ezt ő élvezi. Viszont leszbi nem lesz, mert a pasik iránt táplált vonzalma ettől még nem változik.

A homoszexualitás ennél sokkal nagyobb mértékben velünk született dolog. Egy leszbikus lány, ha meg is nézi úgy a fiúkat, randizik, csókolózik, szexel fiúkkal, nem fogja azt érezni, amit egy párkapcsolattól elvár az ember. Jó érzésnek lehet hogy jó érzés lesz, de semmi több. És ez akkor is igaz, ha nem tudja magáról, hogy leszbi, esetleg, elvi okokból (vallás, neveltetés stb.) el is utasítja, hogy az lenne. De a fiúkkal nem fogja megtalálni a boldogságot és addig senki mással sem, amíg nem nyit a lányok felé. (Ugyanez igaz amúgy a valóban meleg fiúkra is.)

Arról most lehet vitatkozni, hogy ezt a hajlamot mi okozza, genetika, fejlődésbeli rendellenesség, hormonzavar, akármi más, de én meg vagyok győződve abban, hogy ez az alapja mindennek. Csak az lesz biszexuális, akinek már eleve van egy hajlama arra, hogy a saját nemével legyen együtt. Akinek nincs ilyen hajlama, annak eszébe sem jut. Még egyszer hangsúlyozom, nem törvényszerű, hogy a hajlam tettekre is váljon. Lehet, hogy az illető egész életében rá se jön, hogy neki... fogalmazzunk úgy, nem közömbös a saját neme sem. De ha úgy hozná a sors...

De persze ez csak az én elméletem. Mondom, nem vagyok szakértő, tehát bőven belefér, hogy tévedjek. Ha valaki kompetens tud válaszolni, annak én is nagyon örülnék. :)

Az utolsóval értek egyet.

Viszont azért hangsúlyoznám, hogy SZINTE mindenkiben. Van akiben nincs meg.

És én is ezt mondom, hogy aki kőleszbikus, egy pasira rá sem tud nézni úgy. Mint ahogy egy kőhetero fiú sem egy másik fiúra. Ez pedig velünk született dolog (hormonális, genetikai, fejlődési rendellenesség okozta, nem lehet tudni). A biszexualitás és a "csalódásból fakadó leszbikusság" inkább a környezeten, neveltetésen, az átélt élményeken múlik. Na és persze, non plus ultraként, a hajlamon.