Ti mit gondoltok arról hogy egy magyar lány és egy pakisztáni fiú összejöjjön, ráadásul 7 év korkülönbséggel?

:(

Azt mondta hogy nagyon drága utazgatni, nem engedheti meg magának. Főleg most, hogy vár a táborra. (Mert annyian vannak hogy még nincs is bent). Centre pontosan elmondta hogy mennyi pénze ment el eddig a papíros ügyek intézésére, és tényleg méreg drága. De azért jól esett volna ha annyi pénzt félre tudna tenni hogy idejöjjön. Habár nem tudom hogy akarom-e igazán hogy idejöjjön... Akkor lehet hogy csak rosszabb lenne a helyzet.

Igen, tudom hogy honnan származik, és tudom hogy nem arab, de itt lényegtelennek találtam, Pakisztánból az Indiával határos Punjabból való, még azt is tudom melyik suliba járt. Egyszer "learabozam" és kikérte magának hogy ő nem az.

A papír házasságot nyilván csak olyan nővel gondolta aki szintén érdekházasságra vágyik. Sajnos elhiszem hogy közben volt más nőkkel, mi értelme lenne egy 16 éves gyerekre várni, akivel az sem biztos hogy tud majd mégegyszer találkozni. (Habár mondjuk nekem elég fura hogy egy férfi nem tud hosszabb időt eltölteni nő nélkül, milyen dolog ez már?) Őszintén azt csinál amit szeretne, ez az ő élete és lelkiismerete, felőlem 20 nővel is lehetett már, mert nem vagyok a barátnője. Mondjuk ha tényleg így lenne az eléggé fájna...

Túl közel kerültünk egymáshoz ennyi idő alatt... Túl sok mindent tudok róla és ő is rólam. Akkor is ha hazudott... azért ahhoz sok türelem kell hogy hónapokig hazudjon marhaságokat mint a vízfolyás. De kivétel nélkül mindenki azt mondja hogy ne higgyek neki. Többször volt olyan hogy egy darabig szüneteltettük a beszélgetést, de mindig visszajött hiányzol kifogással. Most nincs itt és szerintem nem is lesz ha ő hagyta abba ezt az egészet. Csak kíváncsi voltam ki hogy reagálna erre a szituációra. Nem voltam olyan hülye mint ahogy gondoljátok. Nem mondtam neki hogy szeretem csak úgy, nyilván tudta de nem tettem ilyesmit. Szóval bele kell nyugodnom hogy vége. Nehéz lesz ellenállni ha megint visszajönne. Függője lette a beszélgetéseinknek, a fenil-etil-amin (szerelem/boldogsághormon) is egy drog. Nálam elég erős... Tényleg szeretem... lehet hogy szeretethiányos vagyok, de akkor epekedhetnék plátói magyar fiúk után is. Talán csak annyi hogy az ellentétek vonzzák egymást. De ha fél év után tényleg itt tud hagyni, akkor ez az egész tényleg csak egy nagy poén volt... :(

Ha még valaki olvassa ezeket és nem unt meg nagyon (tudom, bocsánat, valakit ki is akasztottam :/ )akkor mostmár inkább módszereket írjatok hogyn tudom elfelejteni... És köszönöm hogy megerősítettétek a barátaimat, már nem is tudom hánnyszor, hány embertő hallottam hogy hülye vagyok. Akkor csak van benne valami igazság...

Ezzel most rám gondoltál?

Én sosem hazudtam neki... (Ha a hallgatás nem számít hazugságnak)

Nem hiszem hogy egy ember -nemzetiségtől függetlenül- öntené a baromságokat 4-5 órán keresztül. Annyi jó érzés és lelkiismeret mindenkiben kell hogy legyen, hogy ne tegyen ilyet...

Ha pedig rá gondoltál, akkor jó, elhiszem hogy nem minden volt igaz amit mondott. Elmondta hogy amikor a vonaton találkoztunk, akkor tényleg csak tetszettem neki, és megindult a fantáziája, de ezt sejtettem is a viselkedéséből. (Első találkozás után ki ad puszit, kér telefonszámot, megkérdezi hogy nincs-e kedvem tovább menni vele Pestre és megcsókolhat-e???) Utána nagyon meg voltam ijedve mi a fenét csináltam, miért is álltam vele szóba, sokáig nem válaszoltam neki, hátha pár nap/hét után simán elfelejt, de nem tette. Utána kezdődött a barátság, amikor már letett a fantáziálgatásokról.

Igen, hazudott... A vonaton nem is mondta honnan származik, hiába kérdeztem, csak azt hogy görögből jön... tudom... és megbocsájtottam neki...

De például te elmondanád a barátod nevét aki szállást adott Magyarországon hazugság gyanánt? Még mesélt is róluk. Elmesélted volna, hogy elfogott a magyar rendőrség, adott neked menekültpapírt, de nem maradtál, mert nem volt neked szimpi munka? Magyarul (mármint angolul) közölte hogy elszökött innen. Vagy hogy hol tanultál, mit tanultál, milyen nyelven beszélsz, 3 húgod 7 bátyád van, hány évesek, hol vannak, szüleid meghaltak, mestéltél volna-e az előző barátnődről ha kérdezlek, vagy a szörnyű múltadról hogy hogy milyen benzinkúton és gyárban dolgoztál görögben közgáz és újságíró diplomával, vagy a régi pakisztáni életedről, elmontad volna-e mennyi pénzed van, mennyit költöttél és (hosszú fűzögetés után) hogy mennyire megbántad hogy eljöttél onnan ebbe az őrült Európába? Vagy csak úgy szimplán ott lettél-e volna a helyében ha szomorú vagyok, meghallgattad volna-e a hülye családi marhaságaim, vagy küldtél-e volna exxtra kedves és cuki sms-eket, üzeneteket stb.? Vagy annak mi értelme lett volna hogyha elhazudod hogy még hány percig főzöd a csirkéd? :D És nem gazdag, egy csomó pénzt költött, a barátai leptopjairól írt néha, és hiába 400 forint egy óra netcafé, csak miattam egyhuzamban lenyomott napi 2 órát... Ő megtette... Ráadásul a kiborulásaim után akárki lazán lelépett volna pár hét után. Megkérdezte mi újság velem,hogy vagyok, beszéltem neki az idióta napomról a nagymamámmal és egy fél óra után derült ki hogy amég mondtam a hülyeségeim, meg sem szólalt, de ő száz másik menekülttel alszik egy vadidegen helyen kaja, ágy nélkül... mármint ők főznek, kint vannak a szabadban egy focipálya régi melléképületében és várják mit hoz a holnap... Ilyeneket nem talál ki egy épeszű ember főleg ha fel akar szedni. Azt mondta akkor hogy nem akar semmit, örül ha kibírja, csak jó érzés és megnyugtató velem beszélni. Szerintem ő nem az a tipikus rosszfiú, akkor is ha beismerte hogy első alkalommal csak pár órát szeretett volna velem tölteni, mondhatnám egy éjszakát, aztán lelépni. De megbánta. Én imádtam őt, és valamiért úgy érzem hogy még nincs vége. Ha lenne egy napom, amikor azt tehetnék amit akarok következmények és jövőcsorbulás nélkül, tuti elmennék hozzá... 1000% Talán csak a jövőtől félek... Őszintén még örülnék is ha kapna papírt akkor is ha utána faképnél hagy. Szerintem eleget szenvedett már. És nem érdekel hány nővel volt. (Habár nem hiszem hogy ott hemzsegnének a nők.) A barátja voltam, és igen, bíztam benne... talán túlságosan is... Jobb mint egy legjobb barátnő... Soha többé nem fogok hozzáfoghatóval találkozni. Elszúrtam a lehetőségem. De nem kockáztathattam ennyi mindent... Bocsánat a hosszúságért, róla 10 oldalt is tudnék ömlengeni akármit gondonak róla...