Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan érjem el, hogy a barátom szakítson velem? -Mert, ha én tenném, akkor a megverésig fajulna a dolog. Ha ő szakít, akkor nem sértené a büszkeségét, hogy én hagytam el!
Nem dolgozom most, szinte eltart, de csak haza tudok költözni és anyuékat nem akarom bajbakeverni és a rendőrségre pedig végképp nem szeretnék fordulni.
Ha elmennék , akkor úgy gondolná, hogy kihasználtam eddig.(de nem , csak félek, nagyon és anyuékat is és fenyegetőzik is)
Köszönöm a válaszokat.
Segítettek.
Nincsenek rossz ötletek...kitudom szűrni, hogy mit hova tegyek.Nem vagyok hülye, csak félek és ez pont elég a határozatlansághoz.Nem voltam még ilyen helyzetben.
Aki viszont poénosra vette ezt a dolgot, annak annyit mondok, hogy menjen a chat.hu-ra és ott válaszolgasson hülye libáknak.
Nekem azért kell ötlet, mert a rendőrség nem segít. ennyi.És az eddig olvasott válaszokból, találtam értelmes embereket, akik tudják, hogy mit beszélnek.
Tényleg köszönöm a válaszokat.
Amúgy vannak barátaim , de eddig nem jutott eszembe az önzőség.Igen sajnos annak kell lennem most magamra kell figyelnem és lelépnem.
Köszönöm a link címet és , ha érdekel titeket, akkor írni fogok ide, hogy mi történt...csak a tanulság kedvéért.
:)
Remélem sikerül megoldást találnod.
írnál majd, hogy mi történt. Sokaknak segíthet majd később szerintem.
Minden jót, szia.
Nagyon szeretném én is, hogy sikerüljön. Ne haragudj,ha rosszul mérem fel a dogokat, és esetleg értelmetlen dolgokat kérdezek javaslok.
Szóval amit írtál őróla, az aggasztó. Nem mernék ilyen rövid leírás alapján véleményt mondani, de két dologra figyeltem fel. Írtad, hogy hihetetlenül tud manipulálni, ugyanakkor úgy érzed, mindenre képes lenne. No ez a kettősség figyelemreméltó, ez alapján a leírás alapján akár pszichopata is lehet, de persze sok minden lehet, nem értek hozzá és a leírás is tömör. Nem kívánom ezt az esetet, de ha esetleg mégis így van, akkor nem fog javulni a dolog: a pszichopátia gyógyíthatatlan. Akkor menthetetlenül felőröl Téged, hacsak nem ugrasz ki.
Ezzel nem mondtam újat. Attól félek viszont, hogy ÉSZREVÉTLENÜL fog felőrölni Tégedet. Most még keresed a szabadulást, de ha soká nem sikerül, akor esetleg jönnek a megszépítések, mentegetések, ,,nem is olyan rossz''-féle önhazugságok. Ez az önhazugság sajnos egy ,,természetes'' folyamat, és nagyon nehéz tenni ellene. Minden emberben van erre hajlam, még ha nem is hinnénk el előre. Én vert gyerek voltam, onnan gondolom, hogy így van, de olvastam is. Szóval fontos lenne, hogy valami segítséget addig is kapj, amíg nem tudsz kiugrani. Fontos lehet, hogy valaki védjen Téged legalább ez ellen addig is, szakszerű segítséggel.
Az lenne jó, ha olyan pszichológust találnál, aki járatos az ilyen dolgokban: abúzus, családon belüli erőszak, társfüggés, kodependencia. A körzeti orvosod biztos tud szakembert társadalombiztosításos alapon, ő majd továbbküld Téged egy ilyenhez, ha meg az sem ért hozzá, továbbküld majd egy harmadikhoz, aki ért. Nyilvánvalóan nem gyügszeres pszichoógusra gondolok, hanem olyanra, akinek tényleg a családon belüli erőszak a szakterülete.
Tudom, hogy illetlen dolog volt ezt mondanom, hiszen jól láthatóan tökéletesen világosan rálátsz a helyzetedre. De szinte lehetetlen lesz ezt a világos rálátást megőrizned évekig (ha ő esetleg tényleg pszichopata). Mindenkép kell rendszeres, szakszerű segítség, hogy megőrizd a világos rálátásodat. Tartós Kilátástalan helyzetben szükségszerűen torzulni fog az önkép, önbecsülés, valóságérzékelés, minden.
A gyakorlati dolgokhoz nem értek, ezt Te tényleg jobban tudhatod nálam. Ha azt mondod, hogy a rendőrség nem segít, nincs okom, hogy kételkedjem szavadban. Elvileg az országos rendőrfőkapitány rendelkezett már arról, hgy szűnjék meg a ,,Csak ha vér folyik!'' gyakorlata, de gondolom, a gyakorlat döcög még. Elvileg a zaklatás is bűncselekmény lett immár, de ez végképp friss dolog, erről sem mernék mit mondani.
Talán a családsegítő központban ajánlanak női szállót. Talán az önkormányzat szociális osztálya megítél Neked annyi rendkívüli vagy átmeneti segélyt, hogy azonal albérletbe mehetsz. Írj le mindent pontosan nekik.
Szóval, talán más intézmények bevonásával ki lehet kombinálni a dolgot, az azonnali kiugrást. Ezért a legfontosabb talán tényleg az, hogy ne őrlődj fel. Ha a legeelső nyilvánvaló ötletek nem jönnek be, mindenképp keress pszichológust, hogy addig is védjen valami a felőrlődéstől, amíg kikombinálod a kiugrás megoldását. Azember nem feltétlenül veszi észre azt a pillanatot, amikor a felőrlődés végül bekövetkezik, ezért tartom ezt annyira fontosnak.
Akkor is féltenéd a szüleidet, ha nem hozzájuk mennél? Akkor is veszélyben éreznéd őket? Olcsó albérletet kerestem én is valaha, egyszerűen rákerestem ,,olcsó albérlet''. Nem túl olcsók, de ha csak szobát bérelsz (vagyis együtt kell laknod atulajdonossal, vagy bérlőtárssal, és csak a szoba a privát), az már olcsóbb, az kifér akár magántanítások árából is.
Kér, hogy későn vettem észre a kérdésedet. Szóval ha továbbtanulsz, kaphatsz kollégiumi elhelyezést. Nem tudom, hogy erre az évre késő-e már a jelentkezés. Talán nem, de ennek utána kell nézni. Mindegy, legrosszabb esetben jövőre maradhat.
Egyébként, van lehetőség, hogy a szüleid is elköltözzenek? Lakáscsere, vagy lakáseladás és más helyen lakást venni. Az egyszerre megoldaná az egész család gondját.
Szia!
Igen késön írtál, de a probléma, ami főleg lelki az még mindíg lebeg, ugyhogy ilyen szempontból nem írtál késön.
Nagyon sok dolgot írtál és igen azt nem veszi észre az ember , hogy meg tudja magának magyarázni, hogy igen még is jó így, jó ez, nincs is semmi gond..stb
De ami fontos, hogy elköltöztem haza , anyuékhoz.Nincs semmi gond.Ő mondta,hogy menjek és éljünk külön.Meglepődtem.Nem értem , hogy miért.Szerintem anyagilag nagy sz.rban van és valami hülyeséget akar csinálni...de ez már az ő baja.
A lényeg, hogy itt vagyok, az azt jelenti, hogy így könnyebb lesz minden.Szép lassan le fog rólam szokni és elfeledjük egymást.
Most nem tudok hosszan írni, mert sietek ezért is kuszák a mondataim.De jövök és írok hosszabban, részletesebben.
Megigértem nektek!:)
Köszönöm az utolsó választ:)!
Nagyon szívesen, és őszintén örülök, hogy sikerült különválnod. nagyon köszönöm a biztatást is: sosem vagyok egészen biztos abban, hogy nem voltam-e tapintatlan.
Azt is írtad, hogy a dolog ,,még mindig itt lebeg'' lelki értelemben. Erről a jelenségről hallottam másutt is, és a saját személyes tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Szóval: állítólag (és én is így érzem), ha traumatikus élmények érik az embert, akkor azt nem felejti el csak úgy magától. Sőt, ha úgymond ,,elfelejti'' őket, akkor az még rosszabb, mert úgy mindenféle más módon jönnek elő: önértékelési zavarok, szorongás, depresszió, súlyosabb esetben rémálmok, vagy filmszerűen visszaidéződő-újralepergő emlékdarabok.
Ezért aztán állítólag a tramumát KI KELL KEZELNI, és nemcsak nem lehet, de nem is szabad elfelejteni (mert úgy rosszabb lesz, hiszen rejtve többet rombol).
MAGYAR:
ANGOL:
Pszichológust kapsz társadalombiztosításos alapon is (háziorvostól kiindulva), bár esetleg néhányszor továbbküldenek, mert mindegyik picit máshoz ért jobban. Ha közvetlenül keresel ilyen specialistát, az talán gyorsabb lehet, bár talán drágább is. Addig is, hogy az elindulás minél könnyebb legyen, megadok egy online ingyenes tanácsadás linket, bár gondolom, a megadott keretek közé tényleg csak legfeljebb valami elindulás fér el. Sajnos nem próbáltam ki személyesen, remélem, élő a dolog.
Sok sikert és boldogságot kívánok Neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!