Van még esély újrakezdeni? Ha bebizonyítom a volt barátomnak, h még szeretem, bármire képes vagyok érte (régebben úgy érezte, nem szeretem őt eléggé) van értelme félretennie a büszkeséget, az észt, s csak a szívére hallgatni, akkor van értelme?

Novemberben szakított velem a barátom,már 2 éve voltunk együtt, terveztük az eljegyzést(de akkor már két hónapja már egy másik városban tanultam, heti 4 napot voltam ott)Smsben szakított velem, persze, azonnal vonatra akartam szállni, h megbeszéljük élőben, de nem akarta, az indok annyi volt, h amióta a másik városban tanulok, nem bízik bennem, s elege van a távkapcsolatból. Aztán mégis januárig húzódtak ezek az együtt vagyunk-nem vagyunk dolgok, amit végül is ő zárt le, annyit mondott, hogy túlságosan szeret,s nagyon szenved,inkább hagyjuk abba,innentől kezdve nem válaszolt a hívásaimra,smsre. Nem tudtam sehogyan sem elérni.Én még mindig nagyon szerelmes vagyok belé,szeretem őt,s végül úgy döntöttem,h tiszteletben tartom, s hagyom őt élni,nem keresem többet.De!Én azóta sem tudom őt elfeledni,és bár megpróbáltam mással is, nem megy.Csak ő kell nekem,lassan belehülyülök,bár igyekeztem lefoglalni magam egészen mással(munka,suli,bulik).És most végülis úgy döntöttem,mégis felkeresem őt,mert van mit megbeszélni.De nem válaszolt(most sem).Az egyik közös barátunk szerint pedig ő is nagyon szenved,csak a büszkesége nem engedi,h újrakezdje.Elmesélte,h Ő sem tud mással lenni,depressziós,nem jár emberek közé,azóta nem mosolyog.Én olyannyira be akarom neki bizonyítani,h ő kell nekem,h pénteken kiiratkoztam az egyetemről abból a városból,s végleg visszajöttem,miatta,s jövőre ebben a városban újrakezdem.Ő még nem tud erről (de egy kisvárosban gyorsan terjednek a pletykák).Én tudom,h egymásnak lettünk teremtve,s a szivem mélyén nagyon bízom abban,h ekkora őrültségnek még lehet értelme.Ti hogyan reagálnátok egy ilyenre?