Egyre kevesebben szeretik az igazán férfias férfiakat?

Már kiskoromban is utáltam a barkácsolást, meg minden "kézműves foglalkozást", mert semmi érzékem sincs hozzá, nem élvezem, az eredmény mindig messze a legrosszabb lesz a környéken vagy sérülés.

Úgyhogy amikor ilyesmire köteleztek, én általában elidétlenkedtem, kitaláltam valami sztorit (és oda menekültem az idióta barkácsolás, vagy technikaóra elől) mert abban viszont jó vagyok. Egyszerűen ez van, a fantáziám jó, de a kezem születésileg is ügyetlen.

És hiába mondja sok művész, hogy minden művészet szép meg a munka számít mögötte... NAGYON NEM. A legtöbb rajz meg technikatanár csak megalázott, amikor tudott, így csak még inkább utálom az egészet.

"Én szeretném őket, csakhogy nekik is elvárásuk, hogy a főzést, minden házimunkát meg a gyerek(ek)et kompletten te mint nő intézd."

És itt bukik a dolog... Néha megbütyköl valamit, aztán cserébe a nőből válhat házicseléd.

Thanks but no thanks.

Annyira huszadlagos dolog ez a bütykölgetés...

Most komolyan, kit érdekel, hogy azt az évente 1-2-3 alkalommal felmerülő szerelgetést ki csinálja meg?

A pasim? Oké. Én? Az is oké. A szerelő? Csodás.

Ettől biztosan senkihez nem fogok jobban vagy kevésbé vonzódni.

senki nem lesz attól se férfias, se sármos, mert olajfoltos atlétában fekszik a lada alatt, vasárnap hajnalban. ez egy filmben jól áll a brad pittnek, de a magyar valóság nem igazán közelít a hálivudi vájbhoz.

a férfiak többségének van egyfajta barkácsmániája, ami alapvetően szarrágásból, és gőgből ered, nem abból, hogy értenének bármihez is.

kis hazánkban roppant elterjedt dolog, hogy az emberek szeretnek maguknak felújítani, meg megoldani a lakásban/házan ezt-azt, és általában ezek a dolgok úgy is néznek ki.

elárasztja a fürdőszobát a mosógépből ömlő víz, megrázza az áram az egyik családtagot, bepenészedik a csempe, kb. 36,6os modem sebességét sem éri el a "profin beállított" router, és sorolhatnám a végtelenségig. ezek pedig mindig a kedves férj "fog a f#szom ezért fizetni, majd én megoldom" hozzáállásából fakadnak.

egy normális ember, amikor mondjuk linóleumot cserél az erkélyen, akkor bizony burkolót hív. és a burkoló megcsinálja majd úgy, hogy 10 év múlva sem púposodik a dolog.

ferenc, a férj, hiába esik neki "férfiasan", az első vihar utáni másnap már jön fel a széle, és akkor lehet szidni a festékboltos eladót, hogy miért beszélte rá az olcsóbb ragasztóra.

ha ez neked férfias, akkor legyen az.

mindenesetre kicsit olybá hat, mintha nem tudnál különbséget tenni alapvető dolgok között.

aki nem képes kicserélni egy villanykörtét, az nem életképtelen, hanem szellemi fogyatékos. mindenki a világon képes arra, hogy apróságokat megoldjon egy lakásban. viszont amikor valaki 6,5 órán át szereli önerőből a wc tartályt, és aztán azért nem megy le a szar, mert sajnált harmincezer forintot arra, hogy kihívjon egy vízszerelőt, aki 20 perc alatt megcsinálta volna, attól meg a normális nőknek van herótjuk.

Ez az otthoni ezermesterség nem olyasmi ami különösebben sokat nyomna a latba ismerkedéskor. Ha valaki meg tudja szerelni a csapot, az tök jó, ha nem az sem baj, megoldjuk úgy, ahogy pasi nélkül is megoldanánk. Azért ma már ritka, hogy valaki a gyerekszobájából megy férjhez és soha nem kellett önállóan megoldania egy háztartást.

Mondjuk szerintem eleve nincs összefüggés aközött, hogy valaki tud-e villanyt szerelni vagy burkolni, meg hogy mennyire férfias. Mikor jön a szaki bácsi és a pocakja már 5 perccel előtte bent van a lakásban, hát nem a férfias jelző jut az ember eszébe. De persze ha van egy alapból is jó kiállású férfi, akkor neki jól tud állni a kézügyesség. Olyan ez, mint egy ékszer. Egy vonzó nőn jól mutat, de anélkül is szép, egy csúnya nő, viszont a világ összes gyémántjától sem lesz szép.

#12

Van azért olyan is, aki szívesen csinálja klasszikis női szerepet a háztartásban, nem szenved miatta és nem érzi intergalaktikus hősnek sem magát ezért.

Pl én, kétdplomás értelmiségi nőként.

És igen, a kérdésben megrajzolt, talpraesett "férfias férfi' mellett érzem jól magam.