Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Asszonyok, lányok, ti néha nem éreztek így?
Sok éve élek házasságban, de előtte szimpla kapcsolatban is mindig mostam, főztem, takarítottam. Örökké háttérbe szorítottam a vágyaim. Hónapok óta tervezek elmenni bringázni egy nagyot, de mindig van valami. Menjek boltba, bankba, főzzek stb és soha nem jut idő magamra. Néha már azt érzem, hogy bárcsak egyedül élnék, mindenre jutna időm, senkihez nem kellene alkalmazkodom, sokszor azt érzem, hogy nem bírom tovább. Szeretnék többet sportolni, olvasni, de soha nem jut magamra idő. Mindig magam helyezem hátra.
Ti hogyan léptek túl ezen vagy hogyan találjátok meg a közös utat a háztartás vezetés / mindennapok és az én idő, a szórakozás / sport között?
Csak én vagyok ezzel így?
#10: Úgy, hogy nem ragadsz le az első jöttmentnél, aki épp szemet vet rád.
Amúgy meg ha túlteszed magad az etimológiai sz..rrágáson, akkor azért érdemes tudomásul venni, hogy a társkeresés nem valami passzív cselekvés. Nyilván van köze hozzá a szerencsének is, de alapvetően az egyén dönti el, hogy ki felel meg neki, és ki nem.
"Vagy pl aggaszt, hogy mit fog enni, ha nem főztem? Igen, igen, tudom van hideg élelem, "
Egy férfi is megfoghatja a fakanalat. NBekem még nem volt olyan párom, aki ne tudott volna főzni. Ha nem is volt mesterszakács, de alap kaját, mint rántott akármi, pörkölt, sültek vagy egy főzelék mentek. Van, aki tortát sütni is tudott. (Én nem)
Az én párom nem tud főzni.
Egyébként abban van igazság, hogy sok ember osztja az eszét, hogyan válassz társat stb. De való igaz, mik az intő jelek? Figyelek.
Például önellátó. Értsd: tisztán és rendben tartja magát és környezetét, képes ellátni magát, mint főzés pl.
Rád most nem vonatkozik, de még figyeld meg,hogyan bánik más emberekkel.
A te párod is képes megtanulni főzni, ha nem értelmi fogyatékos.
Mi is úgy vagyunk házasságban, mint ahogy #7-es írta. Bármikor mehetünk bárhova, vannak hobbik sportok, amiket külön (is) végzünk. Én férfiként mosok, sütök főzök, takarítok is (sokat) és foglalkozok a gyerekekel is. Valahogy mégis van énidőm, pedig nekünk 4 gyerekünk van, van bőven tenni való velük is.
Valahogy ki kell építenek egy megfelelő egyensúlyt, mert tényleg kell az embernek, hogy házasságban is tudja magát szabadnak érezni rendszeresen és nagyon fontos az énidő.
Ehhez mondjuk tényleg kell egy olyan társ, aki partner tud lenni a háztartásban végzendő dolgokban is.
"de alapvetően az egyén dönti el, hogy ki felel meg neki, és ki nem."
Így van. Csak van olyan egyén (a nem szerencsés típus), akinek a lehetőségei kimerülnek annyiban, hogy szórhatja kifelé egyik nem megfelelőt a másik után. Megfelelő sosem jön, legfeljebb egy ideig annak tűnő, akiről kicsit később derül ki, hogy valami geb@sz csak van vele is.
Kérdező, nem kell kifordulnod magadból, egyszerre csak dönts el annyit, hogy pl. holnap délután csak pihenni/biciklizni fogok, és azt a délutánt csináld meg így. Nem kell egyből más életmód, egyszerre csak egy lépés legyen.
A nők egy részének valóban berögződés a folyamatos kontrollra való törekvés, tényleg ezt tanultuk sokan. Egyszerre csak egy lépés. Menni fog!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!