Asszonyok, lányok, ti néha nem éreztek így?

"hogyan találjátok meg a közös utat"

A titok az, hogy normális társat kell keresni, és nem egy arrogáns tapló mellett kell lehorgonyozni. És akkor nincs ilyen probléma.

Engedtessék meg, hogy férfiként válaszoljak!

Igaz, a házasság még jócskán odébb van, de nálunk ilyesmi kizárt, hogy eléforduljon. Azért, mert társak vagyunk, és nem hajcsár és szolga. Támogatjuk egymást, közösen építjük a jövőnket, és nem az van, hogy egyikünk kvázi rabként tekint a másikunkra. Tudom, hogy sajnos mélyen beleégett a társadalomba, hogy az normális, hogy a nőnek csak alárendelt szerep jut, és szó nélkül ki kell szolgálni a férfit akkor is, ha gyötrődik mellette, de ez így nagyon, de nagyon nincs jól! Nem szabad teret adni olyannak, aki kihasználni és ugráltatni akar. Egy jól működő párkapcsolat alapja a kölcsönösség. Ha ez nincs meg, akkor értelmetlen folytatni, mert úgysem lesz mindkét fél boldog.

"mindig mostam, főztem, takarítottam"

Nem mondom, hogy hátrány, ha valaki kiveszi a részét a házimunkából, de ez akkor egészséges, ha a felek nagyjából hasonló mértékben veszik ki a részüket, és ha ez úgy történik, hogy a legkevésbé sem élik meg tehernek. De nekem az jön le, hogy itt nem ez a helyzet. Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy te kvázi a házi cselédje vagy. Na, ez a legkevésbé sem normális.

"Örökké háttérbe szorítottam a vágyaim."

Ez a baj. Nem elég, hogy ő egy csicskáztató barom, benned meg még annyi tartás sincs, hogy kicsit kiállj magadért. Mondjuk egy normális kapcsolatban eleve a másik fél is érdeklődne a vágyaid iránt, és segítene azok elérésében, de ha ez nincs meg, akkor legalább próbáld meg érvényesíteni az érdekeidet! Mert ő nem fog azzal foglalkozni, hogy neked jó-e.

"Hónapok óta tervezek elmenni bringázni egy nagyot, de mindig van valami."

Ilyenkor kell azt mondani, hogy "drágám, hétvégén elmegyek egy 100 km-es bringatúrára." Aztán találja fel magát! Ne legyen már teljesen életképtelen, legalább egy napig legyen képes egymaga boldogulni!

Én egyébként soha nem értettem, hogy az ilyeneken mit esznek egyesek. Mármint persze, tudom, ennek is megvan a maga lélektana, az ilyenek minden aljas, manipulatív dolgot bevetnek, hogy a nő kitartson mellettük egy olyan kapcsolatban, ami a legkevésbé sem hasonlít egy ép, harmonikus kapcsolathoz, de emellett tényleg nehéz felfogni, hogy hogy nem ábrándulnak ki egy ilyen életképtelen baromból? Mi a franc a vonzó egy olyanban, aki tényleg full életképtelen? Én elsüllyednék szégyenemben, ha nem tudnék egymagam gondoskodni arról, hogy pl. tudjak mit enni, vagy ha képtelen lennék valamit elintézni.

"Néha már azt érzem, hogy bárcsak egyedül élnék"

Nosza, akkor tegyél érte! Mert arról ne álmodozz, hogy majd ő hirtelen 180 fokos fordulatot vesz, és majd elkezd azért tenni, hogy neked jobb legyen. A választás a tiéd: vagy otthagyod ezt az életképtelen barmot, vagy beletörődsz, hogy soha nem lesz normális életed.