Asszonyok, lányok, ti néha nem éreztek így?

Mert a jo partnert altalaban nem talaljak, hanem keresik.

Elvarasok menten ismerkednek, van onismeretuk, annak megfeleloen keresnek maguk melle tarsat. Akivel aztan egyutt, kozosen tudnak tovabb haladni, egymast es a kozos eletet epitve.

Aztan vannak olyanok, akik benne ragadnak csaladi szerepekben, mert abszolut ne tudatosan elik az eletuket, nem ismerik fel a problemaikat, hogy min kellene dolgozni, 0 onreflexio, aztan megy a fejfogas, hogy hat “en nem ilyen hazassagot/ferjet akartam”.

"keresik"

"Elvarasok menten ismerkednek, van onismeretuk, annak megfeleloen keresnek maguk melle tarsat."

Ebből a nagyon tudatos, racionális (hideg) és célzott, direkt ismerkedésből hogy lesz szerelem? Hol a "varázs", a spontán alakulás szépsége? A "plusz"? Vagy ezek nem fontosak, elvégre felnőttek vagyunk, nem kamaszok? (Valamiről csak le kell mondani...)

22

Sehogy. Ilyenkor jön az, hogy a lista kipipálva, de mégsem működik. Nagyon nem.

Én is sokszor így érzem, mondjuk nálunk gyerek is van, na azóta még sokkal kevesebb az időm.

Én úgy oldom meg, hogy megtanultam rohadt önzőnek lenni ha a szabadidőmről van szó. Mert hiába jó ember a férjem, nincs a helyemben, nem a takarítás hőse, fingja nincs mennyit gürizek én itthon. Esetünkben tényleg "láthatatlan munka" a háztartás, mert ő sok mindent nem vesz észre magától, sem a rumlit, sem azt ha takarítottam. Úgyhogy kinyitom a számat, és megmondom neki, hogy hazafelé melóból ugrojon be a boltba. Megkérem hogy végezzen el konkrét háztartási feladatokat. És ha tevrezek magamnak egy programot (márpedig tervezek), akkor arra el is megyek, akkor is ha nincs kaja, és romokban a lakás. Majd megoldja. (Egyetlen vis maior ha valaki megbetegszik hármunk közül.)

Olyan meg nincs hogy valaki nem tud főzni. Egy főzeléket, rakott egytálételt, tésztafélét egy intelligensebb csimpánz is össze tud rakni. Ha akar. Menthetetlen lustáknak ott a kifőzde vagy a rendelés.

Én azt nem értem hogy tudnak nők olyan faszikhoz vonzódni, akik egy ránottát nem képesek megcsinálni. Egy ilyen szerencsétlen mi "pluszt" vagy "varázst" nyújthat? Azért a mai világban a legtöbb férfi felé nem nagy elvárás hogy legyen önellátó. Ha ezt megugrotta valaki, akkor lehet beszélni a többi kritériumról, pl vonzalom. De aki már ezen a szűrőn is fennakad, abból sehogy sem lenne szerelem, mert így sem-úgy sem vonzódok debilekhez. Úgyhogy ebben az esetben a racionalitás meg az érzelmek találkoznak.

Hat nagyon sok ismerosomnel pedig osszejott, es a kemia/vonzalom is meg van.

Egy kapcsolatban ugyanugy helye van a racionalitasnak is, mert nem a rozsaszin kodos allapot tart ossze egy kapcsolatot evtizedekig, hanem a hasonlo szemelyiseg, osszeegyzetetheto celok es azonos ertekvilag.

Házias férjem van, így sosem éreztem így.

De ha nem lenne házias, akkor sem szakadnék meg, belőlem hiányzik az a csicska gén, ami sok nőben megvan.

Hát nálunk ez úgy megy, hogy:

- Drágám, úgy látom, itthon vagy szombaton, akkor én elmennék délután bringázni. Intézed a gyerekeket meg itthon a dolgokat?

- Persze, menj.

Ezután beírom a közös naptárba a programot, hogy tuti ne felejtse el és szervezzen véletlenül rá. Majd szombat délután szólok, hogy akkor elmentem, sziasztok, és elmegyek bringázni. Ennyi.

Én is ember vagyok, nekem is vannak igényeim attól még, hogy feleség vagyok és anya. Ahogy a férjemnek is attól még, hogy férj és apa. A kapcsolatunk nulladik pillanatától az a normális, hogy mindkettőnk egyéni igényei egyformán fontosak. Ha nem így lett volna, biztos nem megyek hozzá és szülök gyerekeket.

"Ebből a nagyon tudatos, racionális (hideg) és célzott, direkt ismerkedésből hogy lesz szerelem? Hol a "varázs", a spontán alakulás szépsége? A "plusz"? Vagy ezek nem fontosak, elvégre felnőttek vagyunk, nem kamaszok? (Valamiről csak le kell mondani...)"

Megfordítom: mi a bánatot tudtok szeretni egy olyan faszin, aki mindent a nyakatokba varr, leszarja az igényeiteket, nem tud igazi társ lenni, kb. csicskaként kezel, aki majd mindent megcsinál helyette?? Én egy ilyenbe bele se tudnék szeretni, de ha mégse derülne ki időben, hogy ilyen, csak együttélés alatt, garantáltan elmúlna a szerelem, amint realizálom, hogy le sem szar, csak az érdekli, hogy neki kényelmes legyen.