Mennyire gyakori ez nálatok?

Persze, megkérdezzük, ez a normális, nem?

Nem élünk még együtt, de szerintem normális lenne hogy megkérdezzük. Szerintem ez eléggé alap része a törődésnek.

De, mindig. Az a ritkább, ha ez kimarad. Általában én főzök, de néha ő is szokott. Nincs mindig idő komoly vacsorákra, néha egy sima melegszendvicset vagy mirelit kajàt dobunk be, de alap, hogy gondolunk a másikra.

Nálunk a férjem kb sohasem csinált ilyet életében velem. :D

Elég gyakori, oda vissza megy, attól függ épp melyikünk ér haza később.

Természetes. Amint hazaér a párom,már kérdezem,hogy kér-e vacsorát. Általában én szoktam hazaérni hamarabb és főzni is. Ezzel mind a ketten jobban járunk,mert ő nem annyira tud,persze néha ,ha uborkaszezon van náluk munkában és többet itthon van,akkor próbálkozik. :D úgyhogy nálunk úgy van,hogy az itthoni vacsiért én "felelek", ő meg ha korábban végez,akkor eljön értem/elém és meghív vacsorázni,vagy hoz nekem valamit a munkahelyemre,stb. Tehát természetesen figyelünk egymásra oda-vissza.

Nem élünk együtt (még), de az eféle figyelmesség azért megvan.