Lányok / nők számotokra mennyire fontos, hogy mi a pasitok foglalkozása?

Amíg szereti csinálni és megél(ünk) belőle, nem érdekel, amíg legális.

Mikor megismertem sírásó volt. Utána sírköves. Majd villanyszerelő lett (megcsinálta, szakmája) most pedig autószerelő (eredeti szakmája).

Ingyenélő és naplopó ne legyen, nekem ez a fontos.

Vonzó foglalkozás számomra nincs, pedig elgondolkodtam a kérdésen.

Igen számít. Magamból indulok ki. Még a diplomaszerzés előtt gyárban dolgoztam. Nem szégyelltem, viszonylag jól kerestem vele, de volt hátulütője. Mindig hulla fáradt voltam, fájt mindenem. E kettő kombinációja pedig odáig vezetett, hogy mindig feszült voltam és semmihez sem volt kedvem. Ahogy hazaértem, már dőltem is be az ágyba, és aztán felkelni sem volt kedvem.

Amikor megismerkedtünk, a férjemnek nem volt diplomája, csak később szerezte meg. Ő IT-s, irodában dolgozik, heti háromszor van bent, kettő napot pedig itthonról dolgozik.

Pont rajta látom azt, hogy mennyire nem mindegy, hogy mit és hol dolgozik az ember. Munka után is mindig tudunk minőségi időt tölteni, akár hétköznap is. Szerintem egy kapcsolatban fontos az, hogy legyen elég időnk egymásra, ami nemcsak arról szól, hogy egész nap a tv előtt döglünk. A férjem munka után is segít a ház körül, nem is kell kérni rá. Imád főzni, ezért 90%-ban az is rajta van. Minden este szoktunk sétálni is. Szerintem ha gyárban vagy kőművesként dolgozna, akkor ez nem így működne.

Ami pedig magát a presztízst illeti, hát őszintén az is számít.

Amikor a gyárban tartottak céges bulit, ott verekedéstől a megcsalásig minden volt. Egyszerűen több ott a primitív/proli ember- ez tény és való.

Férjem munkahelyén három hete volt céges rendezvény. Mindenki hozta a párját, gyerekét, a vezérigazgató végigment és mindenkit üdvözölt. Ott egy pohár sem tört el, nagyon kellemes délutánt töltöttünk ott. Szóval összességében igen számít.

Nekem inkább pár taszító foglalkozás van, pl: ingatlanos, bróker, könyvelő, marketinges, porszívóügynök, taxis, pénztáros, illetve az eü-s foglalkozások többsége (orvos, állatorvos, fogorvos stb).

Ezekhez a foglalkozásokhoz általában antipatikus személyiséget társítok gondolatban.

Nyilván ezt az előítéletemet meg tudná változtatni egy nagy szerelem, egy nagyon vonzó személyiség, de alapvetően tartózkodóbb vagyok velük.

Nem igazán érdekel, amíg szereti. Nem szoktam ezzel foglalkozni. Viszont nálam is vannak olyan tipikus fehéringes szakmák, amihez kell egyfajta személyiség, amivel én nem tudnék egyezni, mint a feljebb felsoroltak, pl.

Egyébként ha taxis, nem az utcán fütyülős fajta munkásember, futár, stb, nem zavarnak. Ha meg van elégedve magával és a munkájával, akkor nekem is jó.