Más huszonéves is úgy van, hogy először a tanulás, jó munkahely találás és jó egzisztencia kialakítása a fontos, utána lehet társkereséssel foglalkozni?

Ez így is jó :) Mi a kérdés?

Szerintem tedd fel a kérdést magadnak, hogy ez miért lenne jobb ìgy neked, talán mert azt hiszed, hogy ezek nélkül semmit sem érsz, félsz, hogy egy nőnek megvan esetleg bármelyik is, és kevesebbnek éreznéd magad mellette? Pont, hogy olyan életkorban vagy, amikor az embernek ki kell épìtenie a társas kapcsolatait, tapasztalatot kell szerezni, ismerkedni, edzeni a lelket, próbálni megtalálni azt, illetve azokat, akikre később is számìthatsz, ugyanis rendes munkahely mellett nehezebb, a másik, hogy azon kapod magad, hogy körülötted mindenki családot alapìtott, csak Te vagy egyedül a nagy egzisztenciáddal,ami lássuk be, vagy összejön vagy nem, és furcsállani fogják, hogy mi miatt vagy meg 35evesen is egyedül, csak nem valami gond van veled?? ... Az ember társas lény, ameddig nem találod meg az igazit, lehetsz boldog az esélyesekkel! Az embernek szüksege van az erzelmekre, szerelemre, szexre, érintésre, törődésre, ha nem adsz magadból másnak, azzal mindent eldobsz magadtól... Ne tedd!! :) :) Nem nyűg, nem időpocsékolás, nem szenvedés,hidd el, csak ne félj adni magadból, hogy más is adhasson neked!

Figyelj lehet kialakítassz magadban egy sorrendet de az élet néha megkavarja a sorrendet ha te ezt az elvet követed sok mindenről lemaradhatsz! Nem csak csajokra gondolok de legfőképp rájuk! Úgyhogy szerintem ne állíts fel magadnak iylet! XD de tetudod

Szerintem pedig egyszerűen undorító, ahogy a férfiak csak ,,úgy" tudnak egy nőre tekinteni az egyetem alatt. Ok, nem kell elzárkózni másoktól, kedves kérdező! Sőt, szerintem jobban tennéd, ha nyitottabb lennél, nehogy a zárkózottságod rögzüljön. De azt értem, hogy nem csak arra kellenek neked a nők, sőt, dicséretesnek tartom :)

Érdekes megközelítés. Nyilván ha megfelelnél az elvárásoknak (modellalkat, filmsztár fejjel, vagy multimilliomos szülők) akkor nem merült volna fel ez a kérdés, mert fürtökben lógnának rajtad a ribik. Így viszont marad a tanulásba és a munkába temetkezés, ami az egyetlen megoldás. Sok hasonló helyzetben lévő férfi rosszul reagálja le ezt a helyzetet és siránkozik még 30 évesen is, hogy jaj-jaj a nők csak a külsőségekre mennek. Nem szabad erőltetni a dolgot, ha suliban odamentél 3-4 csajhoz és mind kinevetett, hogy mit akarsz tőle a 170 centis magasságoddal és a tök fejeddel, akkor jöhet a B terv, a 30-as éveid közepére felépíted az egzisztenciádat, sportolsz, veszel egy drága lakást, menő verdát, drága göncöket és utána válogathatsz a friss, 18 éves, feszes muffok között. Arra azért vigyázz, hogy ne kövesd el azt a hibát, hogy 30-35 évesen majd korodbeli, levetett kapcarongyokkal összeszűröd a levet, akik már csak egy rabszolgát akarnak a gyerekeik eltartására, mert már nem jut nekik igazi sármos, belevaló macsó.

Párhuzamosan is lehet a kettőt, nekem sikerült.

Nem szerencsés ez hozzáállás, mert az élet nem ilyen sablonosan működik. Ha pedig te nem leszel elég rugalmas könnyen összeomolhat a "jól felépített" stratégiád. Ott leszel jó egzisztenciával tök egyedül, vagy egy pénzéhes csajjal melletted. Hidd el, sokkal klasszabb együtt a pároddal felépíteni valamit és közösen örülni neki, mint egyedül küszködni és utána azon agyalni, hogy "biztos csak a pénzemért van velem".