Férfiak! Ti mit csinálnátok, ha a barátnőtök 20 kg-t hízna a kapcsolatotok alatt, úgy hogy nincs semmi baja csak lusta? Elküldenétek terembe?

40

Ha én pár év alatt kocává hízok, akkor el is várnám a páromtól, hogy szembesítsen vele, ahelyett, hogy rám hagyja az igénytelen, egészségtelen életmódomat.

Azzal, hogy egyesek itt kielemzik, hogy mekkora lusta disznó, milyen undorító a teste, és úgysem fog változtatni, úgyis feladja, kutyából nem lesz szalonna, stb., nem segítetek.

Az ilyen viselkedésnek semmi más funkciója nincs, mint az, hogy legalább erre a 2 percre jobbnak érzi magát az illető a másiknál, és ezen megrészegülve élvezkedik és jól belerúg.

Mentálisan egészséges, értelmes ember soha nem viselkedik így.

Én magam nem vagyok kövér, soha nem is voltam, sőt, én inkább hízni tudok nehezen.

Az elhízás, mint népbetegség ellen vagyok, szerintem társadalmi szinten nagyon komoly probléma.

De acsarkodással, f.aszméregetéssel nem megyünk semmire.

Ha már egy elhízott emberben megvan akár csak a szándék a változásra, akkor inkább bátorítani kell.

Párkapcsolatban pedig mindenkinek van egy egyéni elképzelése és egyéni határai. Egy bizonyos pontig még az van, hogy a párod és szereted, és ez nem múlik el egy csapásra azért, mert hízik, de ugye el tud jönni az a pont, amikor már egyáltalán nem vonzó a teste, így marad az, hogy az ember vagy kilép, vagy ultimátumot ad.

Aki bármit is konyít a szeretethez és az összetartozáshoz, az nem áll neki vicsorogni, hogy nincs joga az embernek a párjával ezt tenni, blabla, hanem úgy van vele, hogy egy bizonyos "türelmi időt" azért ad a párjának, mielőtt elhajítaná, mint egy koszos zsepit.

Ráadásul 178 cm-hez 75 kiló közel sem durva elhízás, és a felszedett kilókból bőven elég ilyen magassághoz csak 10-et leadni, nem kell 55 kilónak lenni.

Szóval ja, ennél a 20 kilós hízás témánál az se mindegy, hogy honnan indult az illető.

Persze múlik az izom-zsír arányon, de közel 180 cm-es magassághoz sehogy se lenne kövér 65 kilóval, ha azt a 10-et nagyrészt zsírból adja majd le.

Azért egy 10-est leadni nem olyan nagy mutatvány, kényelmes tempóban már Karácsonyig jó formát ölthet.

Semmi értelme szekálni és elvenni a kedvét.

Mindkettőtöknek igaza van, de mivel kiforgatjátok egymás mondandóját, a végtelenségig vitatkozhattok.

Ha valami nem tetszik a párodban, el kell neki mondani, mert ha nem tudja, akkor megfosztod a döntés lehetőségétől. Ha valaki ultimátumokat szab neked, zsarol, azt nem szabad hagyni. De baszki: ez a kettő nem ugyanaz!

Ha odajön hozzám a feleségem, hogy bocs, de mióta meghíztál, nem tudok rád úgy nézni, nem vonzódom hozzád, találjunk erre valami megoldást, megköszönöm az őszinteséget. Ha viszont azt mondja nekem, hogy fogyjak le, vagy nézzek más feleség után, valószínűleg én is azt mondanám, hogy kapja be, másik feleség után nézek.

Kell-e kifejetenem, mi a különbség a kettő között, vagy értitek?

43

Csak hogy itt arról nyáladzik pár ember, hogy akármilyen dagadékká el lehet hízni, mert ha a párunknak ez nem tetszik, akkor nem is szeret...

"arról nyáladzik pár ember, hogy akármilyen dagadékká el lehet hízni, mert ha a párunknak ez nem tetszik, akkor nem is szeret..."

Nem egészen. Nem arról volt szó, hogy akármilyen dagadékká lehet hízni, ahogy arról sem, hogy ennek tetszenie kell. Annyit mondtak, hogy ha 20kg hízás automatikusan a szakítás gondolatát triggereli, akkor az az ember nem is szeret. És azért lássuk be, ebben van igazság.

Szerintem ez valahogy úgy korrekt, hogy ha látom, ahogy szedi fel a kilókat, akkor elkezdek figyelni, kérdezni és jelezni felé. Nem feltétlenül azért, mert nem tetszik, hanem mert aggódom érte. Ha nincs változás és tovább romlik a helyzet, akkor elkezdek keményebb, konfrontatívabb eszközök felé húzni.

Ha pedig ez az egész megüt egy olyan szintet, ahol már nem tudok rá vágyakozva nézni, és ő ezen továbbra sem változtat, akkor ezzel szembesíteni fogom. Ha ennek ellenére sem tudunk megoldást találni, akkor simán elmehet szakításig. Ezzel szerintem nincs vita.

De a folyamat k.rvára nem mindegy. Amit fentebb felírtam, abban benne van, hogy megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy megmentsem a kapcsolatot, mert szeretem az illetőt, és fontos nekem. Ez nem azonos azzal, hogy ha felszed 20 kilót, akkor megmondom neki, hogy fogyjon le, és ha nem teszi, akkor fel is út le is út.

45

Én egyetértek veled. Annak magyarázz, aki szerint ha külső elvárásai vannak a parnerednek, az nem is szeret.

#46, értem, de pont azt mondom, hogy szerintem ők sem arra gondoltak, hogy nulla elvárásod lehet.

Lehet és legyen is elvárás, de ha szakításról beszélünk amint nem teljesül egy elvárás, az pont ugyanolyan szar, mint azt mondani, hogy ha elvárás van, akkor nem szeret.

48 Ha ez megnyugtat, én sem tudom színlelni. Illetve fizikailag biztos, de nem visz rá a lélek.

Itt az emberek nagyon el vannak szállva a saját tündérmeséiktől, amelyben a kétszeresére dagadt párját is ugyanúgy szereti és kívánja az ember. De akkor ugyanennyi erővel, ha szeretem a párom, akkor igyekszem - ha nem is a legjobb, de - egy jó formámat nyújtani neki. Nem?

Vagy akkor a házias, szorgalmas pasim is elkénylemesedhet, mert így is szeretnem kell? Hagyjuk már. A párkapcsolat nem egy anyuka és az újszülöttje feltétel nélküli, önfeláldozó szeretete. Sajnálom azoknak az embereknek a párjait, akik a "szeretet" nevében minden igénytelenséget megengednek maguknak.