Férfiak! Ti mit csinálnátok, ha a barátnőtök 20 kg-t hízna a kapcsolatotok alatt, úgy hogy nincs semmi baja csak lusta? Elküldenétek terembe?

20

Mentális probléma? Végülis így már világos...

Én a másik oldalról írnék.

Sokat híztam a kapcsolatunk kezdetétől, de nem lennék olyannal együtt aki csak ezért megundorodik tőlem és folyamatosan b..szogat. Ha egyből szakít, jobb is! Számomra ez nagyon felszínes hozzáállás, és olyan mintha csak egy x kilószámot szeretne, nem úgy mint embert, nem úgy mint társat. És egy szerető társ nem csak vékony vagy átlagos testsúlyú/kinézetű ember lehet.

Mikor éreztem magamon, hogy nagy a baj, magamtól lefogytam, és a párom türelmes volt, nem cseszegetett a súlyom miatt, tudta hogy nagyon érzelmi evő vagyok gyerekkorom óta, akkor alakult ez ki nálam egy nagyobb trauma után.

Tudta hogy ha engem ezzel bszogatnak, attól csak rosszabb lesz, mert mégjobban magamba fordulok , és meg többet eszem. Nekem sok időre volt szükségem, hogy lelkileg jobban rendbe jöjjek, és az evésben sokkal tudatosabbá váljak. Nálam ez szorosan összekapcsolódik, de már tartok ott, hogy jobban tudom kontrollálni, mióta megértettem, hogy mi az oka, honnan ered, miért alakult ki ez a kényszeres viselkedés.

Ezt a kontrollt megtanulni évek kemény munkája volt, ahogy maga a fogyás is. A párom végig szeretett, támogatott, ahogy azóta is, nem volt gond a vonzalommal sem, mert ő nem csak a külsőségekre ment soha amúgy sem. Az érzelmei és ezzel együtt a vonzalma nem ezen múltak.

Amelyik exem valaha azzal az érzelmi zsarolással jött nekem, hogy fogyjak le, vagy elhagy, annak megkönnyítettem a dolgát és azonnal szakítottam.

Azért mert ez nem mindenkinek olyan egyszerű, mert olyan dolgok állhatnak a háttérben, amiket kívülállók soha nem érthetnek meg, ezáltal nem is úgy állnának hozzám, ahogy arra nekem szükségem van. Kevesen tudtak volna évekig türelmesek lenni pl. Így számomra semmi értelme az ilyen emberekkel való kapcsolatnak. Már csak azért sem, mert nem másnak akarok megfelelni, hanem saját magamnak. Ha nem szeret önmagamért, akkor mindkettőnknek jobb ha keres mást:) ennyi.

Ha kíváncsi vagy, én 173 centihez 60 kiló vagyok. És igen, valóban rossz ember vagyok, ha nem akarok egy dagadt pasival szexelni, aki egykor jól nézett ki. :D

Irígyke...

Szerintem vegyél vissza, mert senki nem szapult. Véleményeket kaptál, nyilván mindenki a megadott minimális információ és a saját tapasztalata szerint osztotta meg veled a véleményét. Azt, amit kértél. Hogy ez neked nem tetszett, mert nem buksisimi volt benne, meg azt, hogy persze, legyél csak nyugodtan az egészségtelenség mintaszobra, majd megváltozol, ha jobb lesz a munkahelyed, más tészta.

Egyébként érdekelne, hogy mi ihlette a kérdésedet, ha már csak alig két hét választ el a csodától, hogy minden újra szép és jó lesz. Akkor már nem mindegy? Vagy esetleg a párodnak - aki sokkal jobban ismer, mint mi - már a töke tele van vele, hogy mivé váltál (és nem feltétlen a külsőd lehet itt az egyetlen gond), és nem feltétlen hiszi azt, hogy majd egy új munkahely egy csapásra mindent megold? Ott, ahol egyébként főleg a kezdetekkor az ember maxon akar teljesíteni, és mindent beleadni, bizonyítani amellett, hogy bele kell tanulnia abba, amit ott csinálnia kell? Ergo stressz várhatóan lesz...

Megsértődhetsz a válaszokon, de nem itt lennél, ha

Én nem vagyok vékony, de a férjem is hízott.

Elfogadjuk egymást.

40 felettiek vagyunk, nekünk már a biztonság kell, az, hogy itt vagyunk egymásnak.

Nekem semmi olyat nem tudna nyujtani egy vékony pasi amit a férjem nem ad meg.