Azok mit csinálnak jól, akik egymásnak évek, évtizedek múlva is a legjobb beszélgetőtársuk, bizalmasuk (párkapcsolatban)? Vagy csak szerencse? Vagy ez amúgy se megy, nincs ilyen, hogy évtizedekig ugyanaz az ember a fókuszod?

Szerencse kérdése is, hogy kitartsatok egymás mellett, illetve együtt fejlődjetek.

Nekem nincs és nem lesz ilyen barátom, de több ismerősöm is van, akik általános óta jóban vannak egymással. (Negyvenévesek elmúltunk, családja van mindannyiunknak.)

Tőbbtényezős. Szerencse, hasonló látásmód, figyelem, jó kommunikáció, nyitottság, őszinteség, stb.

Nem én írtam az elsőt, de tudom mi az az egymás mellett fejlődés. Nem kell, hogy egyszerre, egyforma mértékben fejlődjön az ember, de egymást támogatva mindenki saját magához képest fejlődik. Nem mindegy pl, hogy ha én teszem azt meg akarok tanulni egy hangszeren játszani, akkor a társam leint, hogy áhh, minek, meg úgyse fog menni, vagy azt mondja, hogy oké, akkor én ebben támogatlak, menni fog. (Persze a realitás határain belül, mert azért az sem árt, ha én repülőt akarok megtanulni vezetni, holott félek a magasságtól, meg a bicikli sem megy nekem, akkor megmondja, hogy inkább kezdjek valami reálisabb célba.) Ideális esetben még nem a kapcsolat egyben tartása miatt küzd a másik, hanem elég érzelmi biztonságban, támogató közegben rájön az ember, hogy ja igen, én is szeretném még elérni ezt vagy azt, és menne is.

Alapvetően olyan társat kell találni, akit érdekel a másik, szeretne egy olyan kapcsolatot, amitől nem azt várja, hogy 40 éven át rózsaszín köd lebegje át, hanem tisztában van vele, hogy ez egy közös üzemeltetésű motor, amibe 2 ember pakolja a hajtóanyagot. Ennek pedig hosszútávon közel egyforma mennyiségnek kellene lennie a 2 fél részéről. - ez a része barátságokban is így kellene működnie.

Egyrészt szerencse is valamennyire - kivel hoz össze a sors (mondom ezt úgy, hogy pont nem hiszek a véletlen találkozásokban 😃)

A másik amit írt 5#, az a döntés! Ez egy fontos tényező. Mi a párommal nagyon nagyon egyformán gondolkodunk a legapróbb dolgokban is, ez hamar kiderült. Egyszerűen eldöntöttük -ki-ki magában - hogy mi együtt akarunk megöregedni. Nincs B-terv! Nincs más opció. Abszolút nem érzem munkának a kapcsolat fenntartását, megy magától gördülékenyen. Számomra pont ez a titka, hogy egyezik a szülői háttér, az értékrend es minden apróság, ami kell a hétköznapokban. Tapasztalat. 4 éve vagyunk együtt, soha egy vita nem volt, vagy véleménykülönbség. Egyszerűen nincs 😃

8#

52 vagyok és ehhez kell a tapasztalat.

1. volt, aki jó volt mikor 20 körül voltam de nem becsültem meg! Akkor még önmagammal se voltam tisztában

2. Hosszas keresés nekem is volt

3. Kellett egy szar kapcsolat, ahol rájöttem mennyire nem működik, ha különbözőek vagyunk

4. Hallgatni kell az első megérzésre: a nárci ex először egy fos képet küldött ahol nem tetszett + szakálla volt amit utálok, nem is reagáltam, majd küldött egy jót...sajnos

Az első talin baromira taszított az izzadtságszaga...pedig ha vki bejön akkor az izzadtságszaga is "tetszik"

5. Sok év után átértékeled mi az igazán fontos és mi nem...milyen elvekhez érdemes ragaszkodni és miket lehet sutba vágni