Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok, erkölcsi / etikai / morális szempontból melyik félnek van igaza ebben a bonyolult helyzetben?
Kérem, hogy csak azok válaszoljanak, akik komolyan átgondolták a kérdést (ami a szöveg végén lesz). Trollokra és egyéb idiótákra nem vagyok kíváncsi.
A történet, hogy aki szeretné, megismerhesse a körülményeket és az előzményeket is, amik fontosak lehetnek:
Középkorú pár, egyiküknek sem az első tartós kapcsolata. Online társkeresőn pár napos ismerkedés után személyes találkozás. A szerelem mondhatni "első látásra" születik köztük. Bizonyos területeken jó az összhang, hasonlóan látják a dolgokat. De jellemükben, viselkedésükben, gondolkodásmódjukban, szokásaikban nagyon sok téren különböznek. Tűz és víz a két ember. Ezért tökéletes összhang soha nem is volt köztük, a kapcsolat erősen hullámzó.
Ugyanabban a városban élnek, mindössze 3 kilométerre egymástól. Éveken át heti 3-4 személyes találkozás, a többi napon napi többszöri telefon vagy messenger.
Sok boldogság, sok öröm, sok sírás, sok vita, jó és rossz időszakok, több szakítás, de gyors kibékülések (kb. 5 alkalommal már 2-3 nap után, egyszer pedig 2-3 hét után).
A tipikus "se veled, se nélküled", mindkét részről.
A kapcsolatba minden területen X tesz többet, érzelmileg, segítségnyújtásban, anyagilag stb. Kettejük közül ő rendelkezik több jó tulajdonsággal és kevesebb rosszal. Y-nak is vannak nagyon jó tulajdonságai, és ő is intelligensebb az átlagnál. De több területen is kifejezetten "problémás típus". Az évek során kicsit tud javítani magán, elhagyni néhány rossz tulajdonságot; és X is sokat "dolgozik rajta", segít neki fejlődni, de az előrehaladást nagyon lassúnak és kevésnek tartja, és ez sokszor próbára teszi a türelmét. Y könnyebben elfogadja X rossz tulajdonságait, bár rendszeresen szóvá teszi, ami neki nem tetszik. X viszont úgy van vele, hogy nem is nagyon akar változni, mondván, így is kb. 10-szer annyi baja van Y-nal, mint fordítva.
Kb. az 5. évtől éri utol magát Y annyira anyagilag, hogy ezen a területen már kb. egyenlő a teherviselés. Mivel nem élnek együtt, így nem nagy dolgokról volt szó addig sem, "csak" sok kicsiről.
A jobb időszakokban többször felmerül az összeköltözés és a házasság is, "együtt akarnak megöregedni". De a sok különbség és probléma miatt bizonytalanok.
A szerelmet egy idő után már felváltja egy nagyon mély szeretet, egy erős ragaszkodás a másikhoz. Sok területen összecsiszolódnak. Más területeken nem, ezek állandó problémaforrások.
A 7. évben ismét erősödik a tényleges együttélés vágya. Így amikor X egy távoli városba akar költözni, közösen nézegetik az ingatlanokat. A döntés és az adás-vételi szerződés után X rögtön beköltözik, viszont Y még bizonyos okok miatt nem, így a következő közel 2 év mintegy "távkapcsolat"-ként működik, 2-3 hetente pár napot töltenek együtt X-nél, az idő többi részében a már azelőtt is megszokott napi többször online- vagy telefonos kapcsolattartás működik, napi több óra általában. Mindketten úgy érzik, erre rá fog menni a kapcsolatuk teljesen, meg a többnapos folyamatos együttlétekből adódó új problémákat sem tudják kezelni.
Aztán mire eljön az idő, hogy Y már az idő nagyobb részében lakik X-nél, mint otthon, egyre inkább érzik, hogy ez nem fog menni, hiába vannak pozitív változások is.
Plusz az évek során jönnek vagy erősödnek az egészségügyi problémák is mindkettejüknél.
De több a közös program is, többször jó a hangulat, szorosabbak a szálak, kevesebb az érzelem, mégis erősebb a ragaszkodás. Talán a megszokás miatt. Érzelmi hullámvasutak a jellemzőek.
Y még egy kicsit változik előnyére, de még mindig átlagon felül problémás. (Nem alkoholizmus vagy bármilyen szerhasználat, ne ilyesmikre gondoljatok.)
X viszont elég sokat változik a hátrányára, egyrészt a saját problémái miatt, másrészt mert belefáradt mindenbe. Anyagilag is rosszabbul áll már, így Y vállal kicsit nagyobb részt ezen a területen.
De alig pár hónap alatt lassan felőrlődik a kapcsolat, mindketten feladják a küzdelmet.
X nem akar új kapcsolatot. Néha mondogatja is Y-nak az utolsó hónapokban, hogy ő viszont keressen mást, akinek van hozzá türelme. Y azt mondja, nincs kedve ehhez, az ismeretségi köréből pedig senki sem az ideálja.
Közben ugyanúgy élnek, mint addig, csak már nincs intimitás, nincs szex. De a kirándulások, közös ebédek, filmezés, zenehallgatás, egyebek mind megmaradnak.
Végül ki is mondják, hogy "vége", nem tudnak párként működni.
De közel 10 évet nem olyan könnyű a kukába dobni egyiküknek sem.
Y azt javasolja, folytassanak mindent ugyanúgy, félig-meddig együtt élve, közös programokkal, ugyanúgy kölcsönösen segítve és támogatva egymást stb., csak már nem "párként", hanem "barátokként".
X átgondolja pro és kontra a dolgot. Azt is, hogy ha esetleg a jövőben mégis akarna új kapcsolatot, akkor így nehéz lenne, hiába, hogy már külön szobáik vannak... Tehát tulajdonképpen ezzel elzárja magát egy lehetséges jobb kapcsolattól, új szerelemtől.
Végül rábólint.
Így hát ugyanúgy élnek tovább, mint az előző hónapokban, sok idő együtt, napi kontakt a külön töltött időben is. Együtt vásárolnak, időnként otthon főznek, együtt járnak kirándulni minden héten, étterembe, cukrászdába, sétálni... Időnként együtt filmeznek vagy néznek zenéket. Y még a reggeli kávét is ugyanúgy az ágyba viszi X-nek. A saját szobájukat maguk takarítják, a konyhát, fürdőt továbbra is X takarítja. Szóval semmi nem változik tulajdonképpen. Csak fura módon picit kevesebb konfliktus adódik közöttük.
Alig pár hét múlva viszont X "gyanús" jelek alapján úgy sejti, Y-nak minimum kialakulóban van egy új párkapcsolata, vagy talán már össze is jött valakivel, csak titkolja...
Pár célirányos kérdés után kiderül, hogy bizony jól gondolta. Y azt mondja, az egyik elég új ismerőse, W, akivel egy online csoportban ismerték meg egymást nemrég, és személyesen is találkoztak már 3-szor vagy 4-szer, a legutolsó ilyen alkalommal nyíltan bepróbálkozott nála.
Y pedig kedveli W-t a belső tulajdonságai miatt, holott külsőleg tényleg nem az esete. (X tudja, hogy ez igaz, hiszen tudja, milyen Y ideálja, márpedig W nagyon távol áll attól. És azt is biztosra tudja, hogy az is igaz, hogy nemrég ismerik egymást, személyesen csak úgy 2 hónapja találkoztak először.)
De most Y úgy gondolja, ennek ellenére is lehet, hogy összejönne W-vel, mert "X-szel ellentétben, W-nek legalább kellene párként", ő meg élne a lehetőséggel, hogy mégis legyen párkapcsolata; illetve W belső tulajdonságai miatt is hajlik a párkapcsolatra. Nem szerelmes, de vannak pozitív érzelmei, és úgy gondolja, később kialakulhatna a szerelem is.
X kiakad ezen.
Utána még jobban kiakad, mikor kiderül, hogy Y úgy gondolja, hogy továbbra is ott lakna X házában az idő nagy részében. Legalább addig, amíg elválik, hogy lesz-e párkapcsolata W-vel, vagy sem. De lehet, hogy "igen" esetén is.
Zavarosak a nyilatkozatai, mert egyszer azt mondja, W-t nem zavarná, hogy ő a volt párjánál (azaz X-nél) lakik, és hogy ők (Y és W) csak ritkán tudnának találkozni a hatalmas távolság miatt. Ez konkrétan havonta pár napot jelentene, amikor Y a saját lakásában tartózkodik.
Egy másik beszélgetés folyamán meg Y azt mondja, hogy W "nem örülne" ennek...
X szerint "normális ember bele se menne egy ilyenbe", párkapcsolatra lépni valakivel, aki az exével együtt él barátként.
És persze X nem zárja ki, hogy Y abban is hazudik, hogy még nem volt köztük semmi W-vel, még csak puszi vagy kézenfogva sétálás sem, hanem "csak megbeszélték, hogy lehetne köztük több is, mint haverság / barátság".
(Y már volt hűtlen X-hez még a kapcsolatuk első éveiben - a végsőkig tagadta a fizikai és érzelmi megcsalást, és csak hosszabb idő után bukott le úgy, hogy már nem lehetett tagadni. X viszont soha nem csalta meg Y-t a közel 10 év alatt, sem fizikailag, sem érzelmileg, még csak nem is flörtölt senkivel.)
X szerint vagy barátként együttélés, ahogy megbeszélték ("így is együtt fognak megöregedni"), vagy egy új párkapcsolat. A kettő együtt nem lehetséges, Y-nak választania kell.
X szerint még így is sérelmes a dolog, mert Y etikátlan módon viselkedett: egyrészt azért, mert X szerint evidens az, amit ő előre átgondolt, hogy a barátként való együttéléssel mindketten lemondtak a jövőre nézve egy új párkapcsolat lehetőségéről.
Másrészt azért, mert még a "baráti szövetségkötés" előtti egy-két hónapban, amikor még X is javasolta, hogy Y keressen más párt, X többször is kihangsúlyozta, hogy csak annyi a kérése, hogy Y legyen őszinte mindig, és előzetesen szóljon, ha "kilátásban van valaki", ne pedig utólag, amikor már összejöttek.
Tehát X szerint Y-nak már akkor szólnia kellett volna, amikor W nyíltan bepróbálkozott. (Másik variáció szerint "amikor felmerült köztük, hogy lehetne köztük több is".) De Y nem szólt sem aznap, sem később. Ennek ellenére 2 nappal később újból találkoztak W-vel, ami így tulajdonképpen egy randi volt. Akkor is, ha igaz, hogy "nem történt semmi", ahogy Y állítja.
.........
Tehát az erkölcsi dilemma, hogy kinek van igaza, ki látja helyesen?
1.) X, aki úgy gondolta, hogy a közös megbeszélésük szerint fognak együtt élni Y-nal, azaz barátként, egymást segítve, támogatva, közös programokkal, ahogyan addig is, és "együtt fognak megöregedni". - Mindez pedig szerinte evidensen kizárja, hogy bármelyiküknek is új párkapcsolata legyen.
Ha pedig Y valóban nem gondolta át ezt előzetesen, és "normálisnak" tartja, hogy ismerkedik / randizik, akkor is szólnia kellett volna időben.
Egy házasságot is fel lehet bontani, egy párkapcsolatot is, egy barátságot is... De csakis tisztességes módon.
X ezért most úgy érzi, hogy Y "elárulta őt", mert "megszegte a megállapodásukat", továbbá "nem tartotta tiszteletben a kérését".
vagy
2.) Y, aki elmondása szerint nem is gondolt ilyen helyzetre előzetesen.*
Arra hivatkozik, hogy mivel ők X-szel már "csak barátok", így mindketten "szabadok", mindketten kezdhetnek új párkapcsolatot mással.
Továbbra is szeretne együtt lakni, de ha X elküldi, akkor természetesen kiköltözik. Szerinte semmi más nem változna, ha ő párkapcsolatot létesítene akár W-vel, akár mással, mert ő ugyanúgy segítené és támogatná X-et szükség esetén bármiben, még akkor is, ha X nem egyezik bele a további együttélésbe.
Arra is hivatkozik, hogy bár számára sem volt ideális az X-szel való párkapcsolata, de tulajdonképpen X kezdeményezte a szakítást; és ha X "meggondolná magát", azaz újra akarná kezdeni vele, akkor őt választaná. Viszont "ha X-nek nem kell, akkor miért ne lehetne neki párkapcsolata W-vel vagy mással, akinek meg kell", és "miért áldozná fel magát örök életére".
Köszönöm, ha végigolvastad. :)
válasza: válasza:Hú, van mit. Ezt olvasni is fárasztó volt. Klasszikus, 2 kapcsolatfüggő vergődése. Már kb.a 3hónapban szét kellett volna menniük. Egyiknek sincs igaza, mivel normális emberek eleve nem mennek bele ilyen baromságba, hanem lezárják, ami nem működik.
Egyébként meg te vagy X(a nő). Remélem, legalább ezzel nyertem valamit, ha már így végig szenvedtem.
válasza: válasza:"mert X szerint evidens az, amit ő előre átgondolt, hogy a barátként való együttéléssel mindketten lemondtak a jövőre nézve egy új párkapcsolat lehetőségéről."
Olyan nincs, hogy valakik barátok, de elvárják a másiktól, hogy ne ismerkedjen.
Már rég szakítaniuk kellett volna. Vagy ha barátok maradnak, akkor barátok valóban, vagyis nem élnek együtt és nem kizárt az ismerkedés.
" a végsőkig tagadta a fizikai és érzelmi megcsalást"
Mivel barátok között ilyen nem létezik.
válasza:#1
Köszönöm a válaszod, ment a zöld. (Mert az a válaszért, a véleményért jár, amit kértem, nem pedig az egyetértésért. :) )
A kérdéseidre a válasz: nem, nem volt megbeszélve külön.
Ahogy írtam is, X-nek ez evidens volt.
Az összes szakítás után mindig Y könyörögte vissza magát, és ment tovább minden ugyanúgy. Így ez után a szakítás után is ez volt feltételezhető szerintem. Y részéről volt is próbálkozás az újrakezdésre.
Amit arról írtál, hogy Y nem élte még bele magát stb., ez jó meglátás, külön köszi érte.
"Amúgy is kellően toxikusnak hangzik az egész kapcsolati múltjuk"
Igen, ez teljesen igaz. :(
#2
Neked is köszönöm a választ. :)
Nem lett volna ám kötelező végigolvasni. :P
De tényleg köszi.
És mindenben igazad van, amiket írtál. :)
Csak ennek az örömét tudom nyújtani, más "nyereményt" sajnos nem.
#3
Neked is köszönöm a választ. :)
#4
Nagyon köszönöm a válaszod. :)
"Olyan nincs, hogy valakik barátok, de elvárják a másiktól, hogy ne ismerkedjen."
Egy szimpla barátságnál én sem gondolnám. De ilyen előzményekkel inkább azt gondolom, hogy maradt minden a régiben, csak más neve lett a kapcsolatnak.
"Már rég szakítaniuk kellett volna."
Igen, ez igaz. Sok-sok ok áll amögött, hogy ez miért nem történ meg.
"Vagy ha barátok maradnak, akkor barátok valóban, vagyis nem élnek együtt és nem kizárt az ismerkedés."
Ez Y ötlete és kérése volt. X beleegyezett.
<" a végsőkig tagadta a fizikai és érzelmi megcsalást"
Mivel barátok között ilyen nem létezik.>
Tudom, hogy bonyolult a sztori, meg hosszú. De írtam, hogy ez még a kapcsolat első éveiben történt.
A "párkapcsolat vége + maradjunk barátok és éljünk együtt", az meg csak a 10. évben.
#5
Sokat lehetne írni, nem tudom, melyiket emeljem ki...
Nem olyan súlyúak ezek, amik miatt azonnal menekülni kellett volna a kapcsolatból, mint például a fizikai bántalmazás, vagy alkoholizmus, vagy bármilyen bűnözés, vagy ilyesmik.
Kicsik, de sok van, és ezek hosszú távon idegőrlőek.
Pl. pénzkezelés - a kapcsolat kezdete után pár hónappal derült ki, hogy van egy rakás kölcsöne, közel 2 millió forint (jellemzően impulzusvásárlások miatt, pl. 4 mobilja volt akkortájt). Ezen a területen volt fejlődés, pár év alatt törlesztett mindent, és elhatározta, hogy soha nem vesz fel többet hitelt.
Így azóta már "csak" a meglévő pénzét szórja két kézzel. Nyilván szíve joga mindenkinek, hogy mire költi a saját pénzét. (Y ilyenekre: napi 3 dobozos kóla, az 1 literes palackos nem jó; napi 1-2 kávé dohányboltban vagy pékségben vagy cukrászdában, mert az otthoni nem jó - pedig az ő ötlete volt a kávéfőzőgép-vásárlás; régebben pedig napi 3-4 palackos jeges kávét ivott. Ha a saját lakásában van, soha nem főz, de még csak egy szendvicset sem készít, hanem mindig rendeli a kajákat meg kész szendvicseket vesz, meg csokikat. Hetente kétszer egy tejbárban reggelizik, mindig dupla-tripla adagot egyszerre. Stb., stb.) És aztán panaszkodik, hogy erre sem jut, meg arra sem...
A másik legnagyobb problémakör az egyik betegségéből adódik (ami szintén csak pár hónap múlva derült ki): OCD-s. Nem tudom, ez mennyire ismerős fogalom neked. Ő szerencsére az OCD-seknek abba a 10%-ába tartozik, akiknek kényszergondolatai nincsenek, csak a kényszercselekedetek. És nem a tipikus "20-szor ellenőrzi, hogy elzárta-e a villanyt" vagy hasonlók. Hanem pl. hogy nem érint meg egy rakás tárgyat a lakásban; vagy ha igen, akkor azonnal kezet kell mosnia utána. Ezért pl. az ajtókat és ablakokat is könyökkel nyitja-zárja, ami fura, de másnak kárt nem okoz vele. Viszont ha pl. megkéred, hogy adjon oda valamit, ami őhozzá van közelebb, akkor sokszor nem adja oda, mert nem akar utána kezet mosni. Utazás közben semmilyen "tiltott tárgyat" nem érint meg (mondjuk egy városnézéskor), mert kézmosási lehetőség híján nem érhetne hozzá a saját autójához. Bevásárlásnál csak a saját szatyrait lehet használni, mert ha a tieidet viszed, azokhoz már nem nyúl hozzá, tehát egyedül kell bepakolnod és cipekedned. A saját szatyrait viszont nem szabad letenni a földre sem a boltban, sem otthon. A kézmosásnak is megvannak a szabályai... Mint ahogy a fogmosásnak is, meg mindennek. A kocsijában tilos enni, hogy ne legyenek morzsák; beszállás előtt le kell dobogni a lábadat - és mindezek ellenére is párnaponta takarítja belül is a kocsit. Ha véletlenül szöszmöszös lesz az ülés a pulcsidtól, az 10 perces veszekedés, hogy mennyi pluszmunkát csináltál neki. (Mert csak ő takaríthatja ki a kocsit, más nem.) Ha hosszabb úton ivás közben véletlenül kilöttyintesz pár cseppet az üvegből, azonnal félre kell húzódni, és kitakarítani...
A cuccainak szinte milliméter-pontosan megvan a helye a szobájában, nem lehet kicsit arrébb rakni őket. (Ez így volt akkor is, amikor egy szobában voltunk. Mert ugye én vagyok X a történetben.) Sőt, a legjobb, ha kérdezés vagy kérés nélkül egyáltalán nem nyúlsz semmihez sem. Nem a "turkálásról" van szó, olyat soha nem szoktam csinálni. Hanem akár egy távirányítóról, egy pohárról stb. A fürdőben is saját szekrénye van a cuccainak, azokat máshova tilos rakni, és a szekrényébe más dolog nem kerülhet. Vagy pl. ritkán cigizik, de saját hamutartója van. Ha azt valaki más csak egyszer is használja, akkor kidobja, és vesz helyette másikat. Szinte minden tárggyal ugyanígy van.)
Minden kizárólag új lehet, amit használ, még a gyógyszerek is csak origin csomagolásban. Ha pl. fáj a feje, inkább szenved órákon át, ha nincs a közelben nyitva a patika, de nem veszi be a te gyógyszeredet. Cigit sem fogad el mástól, ha kínálják, csak bontatlan doboz lehet.
Kisezer ilyen "szabálya" van még ezeken kívül is. Ezek egyesével abszolút tolerálhatók lennének. De ilyen mennyiségben és folyamatosan 0-24-ben már nagyon megterhelő.
Többszöri könyörgés után végre hajlandó volt elmenni orvoshoz, kipróbált vagy háromféle gyógyszert is, de egyik sem vált be. Viselkedésterápia szintén nem. :(
Csak nemrég derült ki, hogy aspergeres. Az ő gyerekkorában még sehol nem voltak az ilyen irányú vizsgálatok, a diagnosztizálás. Ennek pedig általában az a következménye, hogy az ilyen gyerekeknél idővel (akár felnőtt korban is) kialakulnak más problémák is, mint például az OCD, a szorongás, a depresszió stb.
Az alapállapot neki szinte csak a szociális és a kommunikációs téren jelent problémát még mindig, pl. idegenekkel általában csak akkor beszél, ha muszáj. Például soha nem kér útbaigazítást senkitől, ha eltéved. Ha megszólítják útbaigazítás kérésével, akkor viszont válaszol. Nem szeret olyan üzletekbe menni, ahol elkerülhetetlen az eladóval való beszélgetés. Ha ketten mentek be ilyen boltba (vagy cukrászdába, étterembe, akárhova), neked mondja, hogy mit rendelj vagy kérj neki. Ebben is fejlődött már, mondjuk, de csak sok év és sok veszekedés után.
Nem kér segítséget a bolti eladóktól, ha nem talál valamit. Volt, hogy inkább azt hazudta, hogy a strandtól kb. 300 méterre lévő boltban egyáltalán nem volt semmilyen naptej, megkérdezte még az eladót is pedig. :D
(Bementem hát én is a boltba. Nyilván volt naptej. Csak nem szabad polcon, hanem zárt üvegszekrényben, tehát kapcsolatba kellett volna lépnie az eladóval.)
Szintén az Aspergerrel jár általában, hogy rettentően rugalmatlan a gondolkodásuk, nehezen váltanak tevékenységet, problémát okoz hirtelen eltérni az eredeti tervtől vagy elképzeléstől stb. Ebben vannak fokozatok - ha nagyon magas a "nyomás", akkor jelenetet rendez akárhol, utcán, étteremben stb. Nagyon kellemetlen, amikor mindenki titeket bámul, mert hiába próbálod csitítgatni, hangosan hajtja a magáét, méltatlankodik olyan csip-csup dolgokon, amikre mi, nem-Aspergeresek csak megvonjuk a vállunkat, és továbblépünk. (Pl. hogy nincs az étteremben az a kaja, amit szerettünk volna, vagy hogy "mégse ide menjünk kirándulni ma, hanem inkább oda"...) A másik opció ilyenkor a teljes lefagyás, amikor nem mérgelődnek, csak iszonyat rosszul érzik magukat, de azt nagyon sokáig. :(
Szintén a rugalmatlansághoz tartozik a nagyfokú makacsság, akaratosság, képtelenség a kompromisszumokra. (Nem mindig, csak nagyon gyakran. És hogy nehogy félreértés legyen: ezek mind szóbeli vitákat jelentenek; fizikai agresszióról szó sincs, soha nem bántott egy ujjal sem.)
Vagy amikor nem tudnak napirendre térni valami felett, hanem órákon vagy napokon keresztül "rágódnak rajta" (jellemzően valami sérelem, igazságtalanság, konfliktus esetén). Te pedig hallgasd meg ugyanazt a sztorit és méltatlankodást akárhányszor is, hiába a könyöködön jön már ki...
Itt is még lehetne sok-sok példát írni, amik egyesével kibírhatóak, de tömegesen már megterhelőek.
És még egy rakás más jellegű probléma is van, de már így is bőven többet írtam, mint az egy...
Viszont ha már említettem a naptejes példát, akkor a hazugsághoz még visszatérek egy kicsit, mert szerintem bármilyen emberi kapcsolatban nagy probléma, ha a felek nem őszinték egymáshoz, egyszerűen megöli a bizalmat. Y normál esetben teljesen okés, szóval nem az a fajta ember, akinek azt sem lehet elhinni, amit kérdez. De ha valamilyen érdeke fűződik hozzá, akkor a csillagokat is lehazudja az égről, méghozzá úgy, hogy az "arcizma sem rándul", és "a szeme se rebben", ahogy mondani szokták. És tényleg nem. Sok-sok ilyen eset volt már, kisebbek (mint pl. a naptejes) és nagyobbak is (mint például a kérdésleírásban említett megcsalás, amikor heteken keresztül tagadott mindent, pedig egyre több volt a gyanús jel; és még amikor sos-ben áthívtam egy "nagyon fontos és sürgős beszélgetésre", akkor is egyenesen a szemembe nézve állította perceken keresztül, hogy semmi köze nincs ahhoz a ribizlihez, még csak nem is beszélt vele már napok vagy hetek óta... Holott azelőtt fél órával élő egyenes adásban néztem végig, amint megbeszélték cseten, hogy aznap éjjel vagy inkább másnap éjjel menjen át hozzá a csaj... Ugyanis Y elfelejtett kilépni délután a Facebookjából nálam, az én gépemen. Így amikor este bekapcsoltam a gépet, nem a saját Facebook-oldalam nyílt meg automatikusan, hanem az övé, és már ment a csevej köztük az "éjszakai programról"...)
Azután nem volt többé hűtlen, legalábbis nem tudok róla.
Fejlődött már amúgy ezen a területen is, sokszor már rögtön vagy röviddel a hazugság kimondása után bevallja magától, hogy hazudott.
Szerencsére sok pozitív tulajdonsága is van persze, ami miatt nagyon is szerethető ember. A volt feleségével is 9 év után váltak el, és nincs köztük gyűlölködés vagy harag.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!