Mit gondoltok, erkölcsi / etikai / morális szempontból melyik félnek van igaza ebben a bonyolult helyzetben?

Kérem, hogy csak azok válaszoljanak, akik komolyan átgondolták a kérdést (ami a szöveg végén lesz). Trollokra és egyéb idiótákra nem vagyok kíváncsi.

A történet, hogy aki szeretné, megismerhesse a körülményeket és az előzményeket is, amik fontosak lehetnek:

Középkorú pár, egyiküknek sem az első tartós kapcsolata. Online társkeresőn pár napos ismerkedés után személyes találkozás. A szerelem mondhatni "első látásra" születik köztük. Bizonyos területeken jó az összhang, hasonlóan látják a dolgokat. De jellemükben, viselkedésükben, gondolkodásmódjukban, szokásaikban nagyon sok téren különböznek. Tűz és víz a két ember. Ezért tökéletes összhang soha nem is volt köztük, a kapcsolat erősen hullámzó.

Ugyanabban a városban élnek, mindössze 3 kilométerre egymástól. Éveken át heti 3-4 személyes találkozás, a többi napon napi többszöri telefon vagy messenger.

Sok boldogság, sok öröm, sok sírás, sok vita, jó és rossz időszakok, több szakítás, de gyors kibékülések (kb. 5 alkalommal már 2-3 nap után, egyszer pedig 2-3 hét után).

A tipikus "se veled, se nélküled", mindkét részről.

A kapcsolatba minden területen X tesz többet, érzelmileg, segítségnyújtásban, anyagilag stb. Kettejük közül ő rendelkezik több jó tulajdonsággal és kevesebb rosszal. Y-nak is vannak nagyon jó tulajdonságai, és ő is intelligensebb az átlagnál. De több területen is kifejezetten "problémás típus". Az évek során kicsit tud javítani magán, elhagyni néhány rossz tulajdonságot; és X is sokat "dolgozik rajta", segít neki fejlődni, de az előrehaladást nagyon lassúnak és kevésnek tartja, és ez sokszor próbára teszi a türelmét. Y könnyebben elfogadja X rossz tulajdonságait, bár rendszeresen szóvá teszi, ami neki nem tetszik. X viszont úgy van vele, hogy nem is nagyon akar változni, mondván, így is kb. 10-szer annyi baja van Y-nal, mint fordítva.

Kb. az 5. évtől éri utol magát Y annyira anyagilag, hogy ezen a területen már kb. egyenlő a teherviselés. Mivel nem élnek együtt, így nem nagy dolgokról volt szó addig sem, "csak" sok kicsiről.

A jobb időszakokban többször felmerül az összeköltözés és a házasság is, "együtt akarnak megöregedni". De a sok különbség és probléma miatt bizonytalanok.

A szerelmet egy idő után már felváltja egy nagyon mély szeretet, egy erős ragaszkodás a másikhoz. Sok területen összecsiszolódnak. Más területeken nem, ezek állandó problémaforrások.

A 7. évben ismét erősödik a tényleges együttélés vágya. Így amikor X egy távoli városba akar költözni, közösen nézegetik az ingatlanokat. A döntés és az adás-vételi szerződés után X rögtön beköltözik, viszont Y még bizonyos okok miatt nem, így a következő közel 2 év mintegy "távkapcsolat"-ként működik, 2-3 hetente pár napot töltenek együtt X-nél, az idő többi részében a már azelőtt is megszokott napi többször online- vagy telefonos kapcsolattartás működik, napi több óra általában. Mindketten úgy érzik, erre rá fog menni a kapcsolatuk teljesen, meg a többnapos folyamatos együttlétekből adódó új problémákat sem tudják kezelni.

Aztán mire eljön az idő, hogy Y már az idő nagyobb részében lakik X-nél, mint otthon, egyre inkább érzik, hogy ez nem fog menni, hiába vannak pozitív változások is.

Plusz az évek során jönnek vagy erősödnek az egészségügyi problémák is mindkettejüknél.

De több a közös program is, többször jó a hangulat, szorosabbak a szálak, kevesebb az érzelem, mégis erősebb a ragaszkodás. Talán a megszokás miatt. Érzelmi hullámvasutak a jellemzőek.

Y még egy kicsit változik előnyére, de még mindig átlagon felül problémás. (Nem alkoholizmus vagy bármilyen szerhasználat, ne ilyesmikre gondoljatok.)

X viszont elég sokat változik a hátrányára, egyrészt a saját problémái miatt, másrészt mert belefáradt mindenbe. Anyagilag is rosszabbul áll már, így Y vállal kicsit nagyobb részt ezen a területen.

De alig pár hónap alatt lassan felőrlődik a kapcsolat, mindketten feladják a küzdelmet.

X nem akar új kapcsolatot. Néha mondogatja is Y-nak az utolsó hónapokban, hogy ő viszont keressen mást, akinek van hozzá türelme. Y azt mondja, nincs kedve ehhez, az ismeretségi köréből pedig senki sem az ideálja.

Közben ugyanúgy élnek, mint addig, csak már nincs intimitás, nincs szex. De a kirándulások, közös ebédek, filmezés, zenehallgatás, egyebek mind megmaradnak.

Végül ki is mondják, hogy "vége", nem tudnak párként működni.

De közel 10 évet nem olyan könnyű a kukába dobni egyiküknek sem.

Y azt javasolja, folytassanak mindent ugyanúgy, félig-meddig együtt élve, közös programokkal, ugyanúgy kölcsönösen segítve és támogatva egymást stb., csak már nem "párként", hanem "barátokként".

X átgondolja pro és kontra a dolgot. Azt is, hogy ha esetleg a jövőben mégis akarna új kapcsolatot, akkor így nehéz lenne, hiába, hogy már külön szobáik vannak... Tehát tulajdonképpen ezzel elzárja magát egy lehetséges jobb kapcsolattól, új szerelemtől.

Végül rábólint.

Így hát ugyanúgy élnek tovább, mint az előző hónapokban, sok idő együtt, napi kontakt a külön töltött időben is. Együtt vásárolnak, időnként otthon főznek, együtt járnak kirándulni minden héten, étterembe, cukrászdába, sétálni... Időnként együtt filmeznek vagy néznek zenéket. Y még a reggeli kávét is ugyanúgy az ágyba viszi X-nek. A saját szobájukat maguk takarítják, a konyhát, fürdőt továbbra is X takarítja. Szóval semmi nem változik tulajdonképpen. Csak fura módon picit kevesebb konfliktus adódik közöttük.

Alig pár hét múlva viszont X "gyanús" jelek alapján úgy sejti, Y-nak minimum kialakulóban van egy új párkapcsolata, vagy talán már össze is jött valakivel, csak titkolja...

Pár célirányos kérdés után kiderül, hogy bizony jól gondolta. Y azt mondja, az egyik elég új ismerőse, W, akivel egy online csoportban ismerték meg egymást nemrég, és személyesen is találkoztak már 3-szor vagy 4-szer, a legutolsó ilyen alkalommal nyíltan bepróbálkozott nála.

Y pedig kedveli W-t a belső tulajdonságai miatt, holott külsőleg tényleg nem az esete. (X tudja, hogy ez igaz, hiszen tudja, milyen Y ideálja, márpedig W nagyon távol áll attól. És azt is biztosra tudja, hogy az is igaz, hogy nemrég ismerik egymást, személyesen csak úgy 2 hónapja találkoztak először.)

De most Y úgy gondolja, ennek ellenére is lehet, hogy összejönne W-vel, mert "X-szel ellentétben, W-nek legalább kellene párként", ő meg élne a lehetőséggel, hogy mégis legyen párkapcsolata; illetve W belső tulajdonságai miatt is hajlik a párkapcsolatra. Nem szerelmes, de vannak pozitív érzelmei, és úgy gondolja, később kialakulhatna a szerelem is.

X kiakad ezen.

Utána még jobban kiakad, mikor kiderül, hogy Y úgy gondolja, hogy továbbra is ott lakna X házában az idő nagy részében. Legalább addig, amíg elválik, hogy lesz-e párkapcsolata W-vel, vagy sem. De lehet, hogy "igen" esetén is.

Zavarosak a nyilatkozatai, mert egyszer azt mondja, W-t nem zavarná, hogy ő a volt párjánál (azaz X-nél) lakik, és hogy ők (Y és W) csak ritkán tudnának találkozni a hatalmas távolság miatt. Ez konkrétan havonta pár napot jelentene, amikor Y a saját lakásában tartózkodik.

Egy másik beszélgetés folyamán meg Y azt mondja, hogy W "nem örülne" ennek...

X szerint "normális ember bele se menne egy ilyenbe", párkapcsolatra lépni valakivel, aki az exével együtt él barátként.

És persze X nem zárja ki, hogy Y abban is hazudik, hogy még nem volt köztük semmi W-vel, még csak puszi vagy kézenfogva sétálás sem, hanem "csak megbeszélték, hogy lehetne köztük több is, mint haverság / barátság".

(Y már volt hűtlen X-hez még a kapcsolatuk első éveiben - a végsőkig tagadta a fizikai és érzelmi megcsalást, és csak hosszabb idő után bukott le úgy, hogy már nem lehetett tagadni. X viszont soha nem csalta meg Y-t a közel 10 év alatt, sem fizikailag, sem érzelmileg, még csak nem is flörtölt senkivel.)

X szerint vagy barátként együttélés, ahogy megbeszélték ("így is együtt fognak megöregedni"), vagy egy új párkapcsolat. A kettő együtt nem lehetséges, Y-nak választania kell.

X szerint még így is sérelmes a dolog, mert Y etikátlan módon viselkedett: egyrészt azért, mert X szerint evidens az, amit ő előre átgondolt, hogy a barátként való együttéléssel mindketten lemondtak a jövőre nézve egy új párkapcsolat lehetőségéről.

Másrészt azért, mert még a "baráti szövetségkötés" előtti egy-két hónapban, amikor még X is javasolta, hogy Y keressen más párt, X többször is kihangsúlyozta, hogy csak annyi a kérése, hogy Y legyen őszinte mindig, és előzetesen szóljon, ha "kilátásban van valaki", ne pedig utólag, amikor már összejöttek.

Tehát X szerint Y-nak már akkor szólnia kellett volna, amikor W nyíltan bepróbálkozott. (Másik variáció szerint "amikor felmerült köztük, hogy lehetne köztük több is".) De Y nem szólt sem aznap, sem később. Ennek ellenére 2 nappal később újból találkoztak W-vel, ami így tulajdonképpen egy randi volt. Akkor is, ha igaz, hogy "nem történt semmi", ahogy Y állítja.

.........

Tehát az erkölcsi dilemma, hogy kinek van igaza, ki látja helyesen?

1.) X, aki úgy gondolta, hogy a közös megbeszélésük szerint fognak együtt élni Y-nal, azaz barátként, egymást segítve, támogatva, közös programokkal, ahogyan addig is, és "együtt fognak megöregedni". - Mindez pedig szerinte evidensen kizárja, hogy bármelyiküknek is új párkapcsolata legyen.

Ha pedig Y valóban nem gondolta át ezt előzetesen, és "normálisnak" tartja, hogy ismerkedik / randizik, akkor is szólnia kellett volna időben.

Egy házasságot is fel lehet bontani, egy párkapcsolatot is, egy barátságot is... De csakis tisztességes módon.

X ezért most úgy érzi, hogy Y "elárulta őt", mert "megszegte a megállapodásukat", továbbá "nem tartotta tiszteletben a kérését".

vagy

2.) Y, aki elmondása szerint nem is gondolt ilyen helyzetre előzetesen.*

Arra hivatkozik, hogy mivel ők X-szel már "csak barátok", így mindketten "szabadok", mindketten kezdhetnek új párkapcsolatot mással.

Továbbra is szeretne együtt lakni, de ha X elküldi, akkor természetesen kiköltözik. Szerinte semmi más nem változna, ha ő párkapcsolatot létesítene akár W-vel, akár mással, mert ő ugyanúgy segítené és támogatná X-et szükség esetén bármiben, még akkor is, ha X nem egyezik bele a további együttélésbe.

Arra is hivatkozik, hogy bár számára sem volt ideális az X-szel való párkapcsolata, de tulajdonképpen X kezdeményezte a szakítást; és ha X "meggondolná magát", azaz újra akarná kezdeni vele, akkor őt választaná. Viszont "ha X-nek nem kell, akkor miért ne lehetne neki párkapcsolata W-vel vagy mással, akinek meg kell", és "miért áldozná fel magát örök életére".

Köszönöm, ha végigolvastad. :)