Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok, erkölcsi / etikai / morális szempontból melyik félnek van igaza ebben a bonyolult helyzetben?
Kérem, hogy csak azok válaszoljanak, akik komolyan átgondolták a kérdést (ami a szöveg végén lesz). Trollokra és egyéb idiótákra nem vagyok kíváncsi.
A történet, hogy aki szeretné, megismerhesse a körülményeket és az előzményeket is, amik fontosak lehetnek:
Középkorú pár, egyiküknek sem az első tartós kapcsolata. Online társkeresőn pár napos ismerkedés után személyes találkozás. A szerelem mondhatni "első látásra" születik köztük. Bizonyos területeken jó az összhang, hasonlóan látják a dolgokat. De jellemükben, viselkedésükben, gondolkodásmódjukban, szokásaikban nagyon sok téren különböznek. Tűz és víz a két ember. Ezért tökéletes összhang soha nem is volt köztük, a kapcsolat erősen hullámzó.
Ugyanabban a városban élnek, mindössze 3 kilométerre egymástól. Éveken át heti 3-4 személyes találkozás, a többi napon napi többszöri telefon vagy messenger.
Sok boldogság, sok öröm, sok sírás, sok vita, jó és rossz időszakok, több szakítás, de gyors kibékülések (kb. 5 alkalommal már 2-3 nap után, egyszer pedig 2-3 hét után).
A tipikus "se veled, se nélküled", mindkét részről.
A kapcsolatba minden területen X tesz többet, érzelmileg, segítségnyújtásban, anyagilag stb. Kettejük közül ő rendelkezik több jó tulajdonsággal és kevesebb rosszal. Y-nak is vannak nagyon jó tulajdonságai, és ő is intelligensebb az átlagnál. De több területen is kifejezetten "problémás típus". Az évek során kicsit tud javítani magán, elhagyni néhány rossz tulajdonságot; és X is sokat "dolgozik rajta", segít neki fejlődni, de az előrehaladást nagyon lassúnak és kevésnek tartja, és ez sokszor próbára teszi a türelmét. Y könnyebben elfogadja X rossz tulajdonságait, bár rendszeresen szóvá teszi, ami neki nem tetszik. X viszont úgy van vele, hogy nem is nagyon akar változni, mondván, így is kb. 10-szer annyi baja van Y-nal, mint fordítva.
Kb. az 5. évtől éri utol magát Y annyira anyagilag, hogy ezen a területen már kb. egyenlő a teherviselés. Mivel nem élnek együtt, így nem nagy dolgokról volt szó addig sem, "csak" sok kicsiről.
A jobb időszakokban többször felmerül az összeköltözés és a házasság is, "együtt akarnak megöregedni". De a sok különbség és probléma miatt bizonytalanok.
A szerelmet egy idő után már felváltja egy nagyon mély szeretet, egy erős ragaszkodás a másikhoz. Sok területen összecsiszolódnak. Más területeken nem, ezek állandó problémaforrások.
A 7. évben ismét erősödik a tényleges együttélés vágya. Így amikor X egy távoli városba akar költözni, közösen nézegetik az ingatlanokat. A döntés és az adás-vételi szerződés után X rögtön beköltözik, viszont Y még bizonyos okok miatt nem, így a következő közel 2 év mintegy "távkapcsolat"-ként működik, 2-3 hetente pár napot töltenek együtt X-nél, az idő többi részében a már azelőtt is megszokott napi többször online- vagy telefonos kapcsolattartás működik, napi több óra általában. Mindketten úgy érzik, erre rá fog menni a kapcsolatuk teljesen, meg a többnapos folyamatos együttlétekből adódó új problémákat sem tudják kezelni.
Aztán mire eljön az idő, hogy Y már az idő nagyobb részében lakik X-nél, mint otthon, egyre inkább érzik, hogy ez nem fog menni, hiába vannak pozitív változások is.
Plusz az évek során jönnek vagy erősödnek az egészségügyi problémák is mindkettejüknél.
De több a közös program is, többször jó a hangulat, szorosabbak a szálak, kevesebb az érzelem, mégis erősebb a ragaszkodás. Talán a megszokás miatt. Érzelmi hullámvasutak a jellemzőek.
Y még egy kicsit változik előnyére, de még mindig átlagon felül problémás. (Nem alkoholizmus vagy bármilyen szerhasználat, ne ilyesmikre gondoljatok.)
X viszont elég sokat változik a hátrányára, egyrészt a saját problémái miatt, másrészt mert belefáradt mindenbe. Anyagilag is rosszabbul áll már, így Y vállal kicsit nagyobb részt ezen a területen.
De alig pár hónap alatt lassan felőrlődik a kapcsolat, mindketten feladják a küzdelmet.
X nem akar új kapcsolatot. Néha mondogatja is Y-nak az utolsó hónapokban, hogy ő viszont keressen mást, akinek van hozzá türelme. Y azt mondja, nincs kedve ehhez, az ismeretségi köréből pedig senki sem az ideálja.
Közben ugyanúgy élnek, mint addig, csak már nincs intimitás, nincs szex. De a kirándulások, közös ebédek, filmezés, zenehallgatás, egyebek mind megmaradnak.
Végül ki is mondják, hogy "vége", nem tudnak párként működni.
De közel 10 évet nem olyan könnyű a kukába dobni egyiküknek sem.
Y azt javasolja, folytassanak mindent ugyanúgy, félig-meddig együtt élve, közös programokkal, ugyanúgy kölcsönösen segítve és támogatva egymást stb., csak már nem "párként", hanem "barátokként".
X átgondolja pro és kontra a dolgot. Azt is, hogy ha esetleg a jövőben mégis akarna új kapcsolatot, akkor így nehéz lenne, hiába, hogy már külön szobáik vannak... Tehát tulajdonképpen ezzel elzárja magát egy lehetséges jobb kapcsolattól, új szerelemtől.
Végül rábólint.
Így hát ugyanúgy élnek tovább, mint az előző hónapokban, sok idő együtt, napi kontakt a külön töltött időben is. Együtt vásárolnak, időnként otthon főznek, együtt járnak kirándulni minden héten, étterembe, cukrászdába, sétálni... Időnként együtt filmeznek vagy néznek zenéket. Y még a reggeli kávét is ugyanúgy az ágyba viszi X-nek. A saját szobájukat maguk takarítják, a konyhát, fürdőt továbbra is X takarítja. Szóval semmi nem változik tulajdonképpen. Csak fura módon picit kevesebb konfliktus adódik közöttük.
Alig pár hét múlva viszont X "gyanús" jelek alapján úgy sejti, Y-nak minimum kialakulóban van egy új párkapcsolata, vagy talán már össze is jött valakivel, csak titkolja...
Pár célirányos kérdés után kiderül, hogy bizony jól gondolta. Y azt mondja, az egyik elég új ismerőse, W, akivel egy online csoportban ismerték meg egymást nemrég, és személyesen is találkoztak már 3-szor vagy 4-szer, a legutolsó ilyen alkalommal nyíltan bepróbálkozott nála.
Y pedig kedveli W-t a belső tulajdonságai miatt, holott külsőleg tényleg nem az esete. (X tudja, hogy ez igaz, hiszen tudja, milyen Y ideálja, márpedig W nagyon távol áll attól. És azt is biztosra tudja, hogy az is igaz, hogy nemrég ismerik egymást, személyesen csak úgy 2 hónapja találkoztak először.)
De most Y úgy gondolja, ennek ellenére is lehet, hogy összejönne W-vel, mert "X-szel ellentétben, W-nek legalább kellene párként", ő meg élne a lehetőséggel, hogy mégis legyen párkapcsolata; illetve W belső tulajdonságai miatt is hajlik a párkapcsolatra. Nem szerelmes, de vannak pozitív érzelmei, és úgy gondolja, később kialakulhatna a szerelem is.
X kiakad ezen.
Utána még jobban kiakad, mikor kiderül, hogy Y úgy gondolja, hogy továbbra is ott lakna X házában az idő nagy részében. Legalább addig, amíg elválik, hogy lesz-e párkapcsolata W-vel, vagy sem. De lehet, hogy "igen" esetén is.
Zavarosak a nyilatkozatai, mert egyszer azt mondja, W-t nem zavarná, hogy ő a volt párjánál (azaz X-nél) lakik, és hogy ők (Y és W) csak ritkán tudnának találkozni a hatalmas távolság miatt. Ez konkrétan havonta pár napot jelentene, amikor Y a saját lakásában tartózkodik.
Egy másik beszélgetés folyamán meg Y azt mondja, hogy W "nem örülne" ennek...
X szerint "normális ember bele se menne egy ilyenbe", párkapcsolatra lépni valakivel, aki az exével együtt él barátként.
És persze X nem zárja ki, hogy Y abban is hazudik, hogy még nem volt köztük semmi W-vel, még csak puszi vagy kézenfogva sétálás sem, hanem "csak megbeszélték, hogy lehetne köztük több is, mint haverság / barátság".
(Y már volt hűtlen X-hez még a kapcsolatuk első éveiben - a végsőkig tagadta a fizikai és érzelmi megcsalást, és csak hosszabb idő után bukott le úgy, hogy már nem lehetett tagadni. X viszont soha nem csalta meg Y-t a közel 10 év alatt, sem fizikailag, sem érzelmileg, még csak nem is flörtölt senkivel.)
X szerint vagy barátként együttélés, ahogy megbeszélték ("így is együtt fognak megöregedni"), vagy egy új párkapcsolat. A kettő együtt nem lehetséges, Y-nak választania kell.
X szerint még így is sérelmes a dolog, mert Y etikátlan módon viselkedett: egyrészt azért, mert X szerint evidens az, amit ő előre átgondolt, hogy a barátként való együttéléssel mindketten lemondtak a jövőre nézve egy új párkapcsolat lehetőségéről.
Másrészt azért, mert még a "baráti szövetségkötés" előtti egy-két hónapban, amikor még X is javasolta, hogy Y keressen más párt, X többször is kihangsúlyozta, hogy csak annyi a kérése, hogy Y legyen őszinte mindig, és előzetesen szóljon, ha "kilátásban van valaki", ne pedig utólag, amikor már összejöttek.
Tehát X szerint Y-nak már akkor szólnia kellett volna, amikor W nyíltan bepróbálkozott. (Másik variáció szerint "amikor felmerült köztük, hogy lehetne köztük több is".) De Y nem szólt sem aznap, sem később. Ennek ellenére 2 nappal később újból találkoztak W-vel, ami így tulajdonképpen egy randi volt. Akkor is, ha igaz, hogy "nem történt semmi", ahogy Y állítja.
.........
Tehát az erkölcsi dilemma, hogy kinek van igaza, ki látja helyesen?
1.) X, aki úgy gondolta, hogy a közös megbeszélésük szerint fognak együtt élni Y-nal, azaz barátként, egymást segítve, támogatva, közös programokkal, ahogyan addig is, és "együtt fognak megöregedni". - Mindez pedig szerinte evidensen kizárja, hogy bármelyiküknek is új párkapcsolata legyen.
Ha pedig Y valóban nem gondolta át ezt előzetesen, és "normálisnak" tartja, hogy ismerkedik / randizik, akkor is szólnia kellett volna időben.
Egy házasságot is fel lehet bontani, egy párkapcsolatot is, egy barátságot is... De csakis tisztességes módon.
X ezért most úgy érzi, hogy Y "elárulta őt", mert "megszegte a megállapodásukat", továbbá "nem tartotta tiszteletben a kérését".
vagy
2.) Y, aki elmondása szerint nem is gondolt ilyen helyzetre előzetesen.*
Arra hivatkozik, hogy mivel ők X-szel már "csak barátok", így mindketten "szabadok", mindketten kezdhetnek új párkapcsolatot mással.
Továbbra is szeretne együtt lakni, de ha X elküldi, akkor természetesen kiköltözik. Szerinte semmi más nem változna, ha ő párkapcsolatot létesítene akár W-vel, akár mással, mert ő ugyanúgy segítené és támogatná X-et szükség esetén bármiben, még akkor is, ha X nem egyezik bele a további együttélésbe.
Arra is hivatkozik, hogy bár számára sem volt ideális az X-szel való párkapcsolata, de tulajdonképpen X kezdeményezte a szakítást; és ha X "meggondolná magát", azaz újra akarná kezdeni vele, akkor őt választaná. Viszont "ha X-nek nem kell, akkor miért ne lehetne neki párkapcsolata W-vel vagy mással, akinek meg kell", és "miért áldozná fel magát örök életére".
Köszönöm, ha végigolvastad. :)
#28
Hűűű, hát több területen is majdnem mintha magamat olvasnám... :O
Csak én nem gondoltam eredetileg, hogy hátrány lenne, hogy nem vagyok egy nagy elmászkálós... Aztán rögtön az első levelezések során kiderült, hogy van, akinek igen. Az online társkeresős időben volt olyan ismerkedés, ami tök jól indult, aztán végül ezen bukott el. Mert a srác nagyon aktív volt, és pont ilyen problémák voltak az exével, hogy nem akart mindig mindenhova vele menni. És mondta, hogy nem akar egy ugyanilyen nyűglődést... Pedig heti egy-két programra szívesen elmentem volna akkoriban még, de amikor megláttam a síelős fotóit, akkor tudtam én is, hogy "na, oda aztán biztosan nem"... :D
Az viszont tuti, hogy senki nem tudna elrángatni ilyen zenés-táncos szórakozóhelyekre (a diszkót is csak tiniként bírtam valamennyire), meg bárokba és hasonlókba iszogatni, vagy nagyobb létszámú koncertekre és egyéb tömegrendezvényekre... Vagy akár kisebb létszámú, falunap-jellegű "van valami huszadrangú zene, de a lényeg, hogy igyunk"-programra sem. Egyszer-kétszer voltam ilyeneken, bőven sok volt. Én ha koncertre megyek, a zenére vagyok kíváncsi, és rettenetesen zavar, hogy az ilyen rendezvényeken a zene sokaknak tulajdonképpen csak háttér a beszélgetésekhez. Színházban is zavaró, ha valakik beszélgetnek vagy csörögnek valamivel.
Megint elkalandoztam a lényegtől. Ami pedig az, hogy összességében az derült ki számomra a közel egy év online társkeresőzés alatt, hogy igen, sokan vannak ilyen mászkálósok, de jócskán vagyunk a kevésbé aktívak is.
Úgyhogy nyugodtan vágj bele, ha gondolod. Ha feltünteted az adatlapod leírás részében, ahova a fontosabb elképzeléseket szokás írni, hogy nem bulizós fajta vagy, és/vagy hogy számodra a heti egy-két házon kívüli program az optimális, akkor esélyesebb, hogy egymásra találtok hasonló stílusú nőkkel. :)
És különben is, emiatt Te nem vagy kevesebb senkinél. Csakis a "bulizós" csajok szemében, az meg kit érdekel... ;)
Bár nem tudom, hány éves vagy - de a 30-as, 40-es korosztályban is vannak bőven nők, akiknek a séta, a bicajozás, a kertészkedés, az otthoni filmezés az ideális, időnként beiktatva azért egy-egy színházat, koncertet, kirándulást, múzeumot stb.
A morális témában pedig megint nem fogom tudni röviden kifejteni a helyzetet.
(De nyugi, nem várom el senkitől, hogy ugyanilyen hosszan írjon. :) Én vakon gépelek, nekem könnyű...)
Szóval hasonlóan "naiv" (vagy sokak szerint "lúzer") voltam én is hosszú-hosszú éveken át. Egy álmodozó, vagy egy másik bolygóról idecsöppent űrlény...
De én azért nem mindig vettem ennyire szigorúan.
Kisgyerek koromban sem voltam hazudós, csak ritkán füllentettem szülőknek, nagyszülőknek. Később már taszított, amikor azt láttam, hogy mennyire nem megbízhatóak a gyerekek, később a tinik (mindig a saját korosztályomat láttam főleg). De én barátokkal, haverokkal szemben akkor már soha nem voltam tisztességtelen.
Eszembe jutott erről egy jó példa, amit mások simán megcsináltak, én meg kiakadtam rajta: 8.-ban a továbbtanulással kapcsolatban 3 osztálytársam eredetileg ugyanabba a középiskolába akart menni, két lehetőség között vacilláltak. Aztán valamiért összekülönböztek, vagy nem tudom... de közülük ketten az A iskolát mondták a 3.-nak, hogy ők oda fognak jelentkezni. Pedig a B iskolába jelentkeztek. De a 3. osztálytárs így az A iskolába jelentkezett, ahova senki más az osztályból...
Viszont felső tagozatos koromban és középiskolában is előfordult, hogy "hazudtam" - amikor "puskáztam", mert nem tanultam egy-egy dolgozatra, szimplán lustaságból. Párszor lógtam is a suliból, egy-egy napot anyám simán leigazolt "családi okok"-ra hivatkozva, de egyszer dokihoz is elmentem pár nap "szabadságért", hogy írjon ki. (Ez lehet a csalás kategória is, de alapvetően a csalás is hazugság.) De a felsőoktatás idejére már "megjavultam", ott volt vagy 100 vizsga, de csak egyetlen egyen puskáztam. Az évfolyamtársaim nagy része szintén becsületes volt. De a kisebb rész sokszor puskázott, volt, akik le is buktak. A legnegatívabb élményem abból az időből az volt, amikor ugyanazon a napon két vizsga között az egyik évfolyamtársam az udvaron kérdezte meg tőlem, hogy egyáltalán milyen tantárgyból is vizsgázunk majd most, és hogy van-e anyagom hozzá, amit oda tudnék adni neki puskának...
Aztán hogy a felnőttek jó részének mondhatni "lételeme" a hazugság, hát az elborzasztott mindig is. Sok éve olvastam egy cikkben, hogy pszichológusok kutatásaiból az derült ki, hogy átlagosan az emberek naponta nem tudom, hányszor hazudnak, nem emlékszem már a pontos számra, de nagyon sokszor.
Nekem meg már a ritka "kegyes hazugságok" is lelkiismeret-furdalást okoztak akkoriban. Kicsi színezés, kicsi felturbózás stb. szintén. Vagy amikor nem hazudtam konkrétan, "csak" eltitkoltam valamit valaki elől...
Abban hittem, hogy az őszinteség, nyíltság, egyenesség az alap bármilyen emberi kapcsolatban. Mert valóban, ez fejezi ki a tiszteletet, a szeretetet, a megbecsülést a másik iránt. És így, és csakis így lehet teljesen megbízni egymásban, legyen szó házastársakról, élettársakról, barátokról, munkatársakról, bármiről. Ez nem azt jelenti, hogy minden barátnak vagy társnak mindent tudnia kell pl. a másik múltjáról, legyen az akár a gyerekkora, a családja, az exei... De olyan titok ne legyen, ami őt is érinti, pl. eltitkolt betegség / adósság / házastárs / gyerek (van ilyen is ám...) stb.
És naiv voltam abban is, hogy azt gondoltam, hogy mivel én egyenes és őszinte vagyok másokkal, ők is azok lesznek velem. Persze voltak nyilvánvaló esetek, amikor tudtam, hogy a másik fél kicsit vagy nagyon hazudós, és ha az ilyeneket nem tudtam elkerülni (pl. munkatársak, pláne főnökök - utóbbiak közt kettő is volt olyan, aki még rágalmazott is...), azt nagyon nehezen viseltem.
És volt pár olyan eset is, amikor nem kicsi anyagi károm származott abból, hogy túlságosan megbíztam emberekben, pedig próbáltam előzetesen körültekintő és óvatos lenni.
De igazi traumát azok az esetek okoztak, amikor a legközelebbi kapcsolatokban derült ki valakiről, hogy nem is kis mértékben hazudós (családban és párkapcsolatban). Az egyéb negatív vonásokról nem is beszélve - mert ezeket is naivan alapnak hittem; és nyilván sokkal érzékenyebben érinti az embert, ha nem egy "idegen" árulja el, hanem egy rokon vagy egy társ, méghozzá nem is valami piszlicsáré dologban.
Például, ha már Y hazudóssága volt a kiindulópont: írtam a pénzköltésnél, hogy a vadiúj kávéfőző csak egy rövid ideig volt jó neki, aztán már házon kívül kávézott. Az első pár alkalom után már tudta, hogy ez nekem nem tetszik (mert egy-egy alkalommal okés, nade minden nap már nem). Ezért sokszor nem mondta meg, hogy bevásárlás előtt vagy ha bárhova máshova ment egyedül, beugrik kávézni valahova... Nyilván sokszor kiderült. :D
És bár ez sem volt szép tőle, de ez nálam a "piti hazugság" kategória. És ilyen jellegűekből és súlyúakból volt még neki pár. Egy skálán elképzelve ez 1-es kategória. Volt pár 2-es is időnként. De amúgy sokszor beismerte magától, rákérdezés nélkül.
Nem zárható ki, hogy többször is volt súlyosabb hazugság, csak nem szereztem tudomást róla. De az a régi eset, amikor az exe "elcsábította", ő meg nem állt ellen, és több hónapon át titkos viszonyt folytatott vele... előttem pedig először csak titkolta, aztán amikor már a sok gyanús jel miatt kérdezgettem, és a szemembe hazudott többször is... Na, ez már akkor is a 10-es kategória, azaz a maximum érték a skálán, ha tényleg igaz, hogy ezen időtartam alatt csak ritkán találkoztak. Mert az érzelmi hűtlenség is baj, és egy akár csak egyegyéjszakás kaland is.
Egyébként ahogy az évek során egyre többet láttam a világból: egyre több mocskot és hamisságot... pár éve már én is a saját felfogásomat kérdőjeleztem meg. Mert ezen a világon láthatóan nem az "én fajtám" az, aki jobban boldogul, előrehalad akár karrierben, akár anyagilag stb. De még most sem lennék képes "átfordulni", pl. hazugsággal megszerezni egy állást, vagy olyan munkakörökben dolgozni, amelyekben az keres többet, aki jobban be tud csapni másokat.
Viszont nem tudtam elkerülni a hazugságokat talán egyik munkahelyemen sem, csak ezek más jellegűek voltak, nem személyekkel szembeniek. A legelsőnél például csak minimálbérre voltunk bejelentve, tehát az adóbevallásom akkor hamis volt... A következő munkahelyemen a fizetés egy részét költségtérítés címén adták - függetlenül attól, hogy valaki utazott-e egyáltalán... A következő munkahelyeimen (azonos beosztás, csak más-más cégek) kötelező volt hazudni pl. különféle dokumentációkban, méghozzá az évek múlásával egyre többet. Ebből a dolgozóknak egy forint haszna nem származott egyébként, sőt, még pluszmunkát is jelentett némelyik, de pluszpénzt nem adtak érte...
És most már a magánéletben sem vagyok ennyire szigorú önmagamhoz - ez az egyike azoknak a rossz tulajdonságoknak, amiket említettem a leírásban, hogy több lett belőlük. Nem nagy súlyúak persze, 1-es vagy 2-es kategória, és csak akkor, ha "muszáj", főleg az ún. "kegyes hazugság" fajtából.
Például kétszer volt már, hogy nem közeli ismerősök bizonyos kérdésére nem akartam válaszolni, mert akkor hosszasan magyarázkodni kellett volna valamiről, amihez amúgy sincs közük. Az egyiknél egy egymondatos hazugsággal rövidre zártam a témát, a másiknak pedig megmondtam, hogy ez nekem tabutéma.
Vagy - hogy legyen Y-nal kapcsolatos példa is - volt, hogy bevett egy szem fájdalomcsillapítót az enyémből, mert azt mondtam neki, hogy most bontom ki a dobozt... Vagy nem mondtam meg neki, hogy használtam egy-egy cuccát (muszáj volt...), hogy ne akadjon ki. De egyszer lebuktam, mert nem sikerült pont ugyanúgy visszaraknom a helyére, ahogy szokott lenni. :D
Remélem, nem volt szenvedés végigolvasni. :)
válasza:"Lehet én vagyok túl lelkis de kb egy hazugságot nem tudnék megbocsátani magamnak.."
Ez a mondat a párkapcsolatra vonatkozott. Max abban hazudnék hogy ha földönkívüli lennék vagy milliárdos ilyesmi. De inkább nem hazudnék, hanem nem mondanám el.
Munkahelyi hivatalos dolgok ahol kényszerítve van az ember, meg az iskolai dolgozat csalás, az más dolog, nem ilyen hazugságra gondoltam.
Ja, értem, így már világos.
Szóval akkor ezen a területen nagyon hasonlóan gondolkodunk és cselekszünk.
Szerintem tényleg ne add fel a reményt, hogy egyszer összehoz az élet egy hozzád hasonlóan "otthonülős", és erkölcsi területen is hasonlóan gondolkodó lánnyal. Tudom, hogy most nehéznek tűnik, de abban is biztos vagyok, hogy ilyen tulajdonságokkal rendelkező lányok százai gondolják ugyanezt a te korosztályodban is. Viszont ha nem kezditek el keresni egymást, akkor nem is fogjátok megtalálni...
És tényleg ne úgy fogd fel, hogy "kinek kellenék én"... Mert biztos, hogy sokaknak. Csak az ilyen lányok közül nagyon kevesen szánják rá magukat például online társkeresőzésre. Buliba és hasonló helyekre se járnak nyilván. Szóval valószínűleg máshol fogod megtalálni őket, pl. könyvtárban, parkban... Mondjuk, lehet, hogy strandon vagy uszodában is előfordulnak néha. Én is szoktam időnként menni.
Viszont az online térben meg a nagy számok törvénye alapján mégis van esély. Szóval egy próbát megérne. Csak vigyázz a csalókkal, meg a mindenféle idiótákkal. Férfi ismerősöktől tudom, hogy sok női kamuprofil is van, láthatóan Google-fordítós szövegekkel - akik pénzzel akarnak lehúzni másokat. Meg persze mindenféle problémákkal terhelt nők is, pl. mentális betegek, vagy csak kalandot keresők stb. Sokan meg a korukról, a testsúlyukról vagy egyébről hazudnak, meg 5-10 évvel azelőtti fotókat töltenek fel.
Veszítenivalód szerintem nincs. :)
Elköszönök most már, minden jót Neked. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!